Jel-Kép, 1987 (1. szám)
MÉG EGYSZER - Családregény (A Polányi család)
CSALÁDREGÉNY doktor Menzendik-féle gyakorlatokat, a zenei hallást és ritmusérzéket fejlesztő tornát, a hallást és hangot fejlesztő karéneket, a színérzéket fejlesztő pasztell festést, a formaérzéket fejlesztő agyagmintázást, a német nyelvet, a franciát, később az angolt és a harmonikus gyermekkerti játékokat." Narrátor: Polányi Laura emellett aktív feminista tevékenységet is folytatott. Már 1905-ben nemcsak a nők egyenjogúságáért és tanulási jogáért harcolt, hanem a koedukációt, a fiúk és lányok együttes tanulását is követelte. Férje üzleti ügyei miatt Bécsbe költözött. Az osztrák szocialista nőknek tartott előadásokat. Később pedig, az őszirózsás forradalom idején, ismét itthon, a radikális asszonyok mozgalmához csatlakozott. A legidősebb fiú, Adolf a szocialista diákok szervezetét alapította meg unokatestvérével, Pór Ödönnel együtt. A jogi fakultásra iratkozott be, de egy Kossuth Lajos melletti tüntetés miatt csakhamar eltávolították az egyetemről. Kitüntetéssel végezte a Keleti Kereskedelmi Akadémiát. Végül a jogi egyetemet is befejezte. Az egyetem után három évet töltött ösztöndíjasként Japánban, és remek beszámolót írt Japán gazdasági életéről a Huszadik század című folyóiratban. Ritka nyelvtehetség volt. A Tanácsköztársaság alatt a kereskedelmi népbiztosságon dolgozott. A második fiú, Polányi Károly, jogi diplomát szerzett. Mint egyetemi hallgató az 1908-ban megalakult Galilei Kör egyik alapítója és első elnöke volt. A Galilei Kör azok után a botrányok után alakult meg, melyeket jobboldali diákok a haladó, természettudományos alapon oktató Pikter Gyula professzor óráin rendeztek. A Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének főiskolai fiókjaként működött, tagjai főleg orvostanhallgatók és technikusok voltak. Létszámuk két év alatt 256-ról 1080-ra nőtt. Később indult lapjuknak, a Szabad gondolatnak is Polányi Károly volt a főszerkesztője. Azt is ő kezdeményezte, hogy 1911-től minden március 15-ei ünnepségre meghívják Ady Endrét, aki mindig verset küldött a galileistáknak. 1958-ban Polányi Károly így emlékszik vissza a Galilei Körre: Polányi Károly: A Galilei Kört a medikusok és a technikusok alapították. A klinikák és a Gólyavár idegenkedtek a filozopterektől, a jogászoktól pedig mégúgy. A politizálás akkoriban az egyetemen a történelmi osztályok monopóliumának számított. Arra készültek fel közéleti pályájuk elején a reakciós diákság vezérei. 48-as és 67-es egyetemi kollégáink a jogászbált rendezték, akiknek pedig az orosz nihilista diák volt az eszményképe, az békát boncolt. A „tanulni és tanítani" jelszó, amellyel a kör elindult, tudatosan visszhangozta az Üllői útnak ezt a természettudományosan haladó szellemét. Ez volt a mozgalom csírája. Kevesen látták előre, hogy ez a kis igényű kezdeményezés nyomot fog hagyni az ország politikai történetén és világnézeti alakulásán. Pedig egy fél évszázad távlatából a Galilei Kör politikai gyöngéi, de egyben jelentős erkölcsi érdemei is kirajzolódtak már ebben az első kristályosodásban. Narrátor: Legközelebbi barátai, szellemi társai ebben a periódusban Lukács György és a korán meghalt kiváló esztéta, Popper Leó voltak. Nemcsak kitűnő szervező, de nagyszerű, hatásos szónok is volt. Az 1913-ban készült sajtótörvény ellen így szónokolt a Vigadóban: Polányi Károly: Tisztelt népgyűlés! Mi, akik már az esküdtszéki reform ellen felemeltük tiltakozó szavunkat, mert az a sajtószabadság hóhérjavaslata, kell, hogy a gondolat és lelkiismereti szabadság nevében eréllyel felemeljük szavunkat a sajtójog címén beterjesztett mások