Jel-Kép, 1987 (3. szám)
KITENKITÉS - László József: A lengyel "glasznoszty"
119 A LENGYEL „GLASZNOSZTY" a legálisan kiadott lapok a Tygodnik Powszechny című, nyíltan ellenzéki szerepet vállaló krakkói katolikus laptól a Rzeczywistosc című, időnként dogmatikus dörgedelmeket közlő orgánumig terjednek. Ezen belül az enyhébb hangnemet megütő, de azért a kormány politikáját keményen bíráló katolikus hetilaptól a kormányzattal együttműködő világi katolikus szervezetek lapjain át a demokrata és parasztpárti újságokig, a kormány és a LEMP hivatalos lapjaitól az enyhén konzervatív hetilapokig és a reformokat szorgalmazó Politikáig igen széles a spektrum. Ezek a hivatalosan megjelenő lapok, és akkor még nem beszéltünk a földalatti csoportok által megjelentetett, igaz, egyre csökkenő példányszámú és befolyású, stencilezett vagy fénymásolt kiadványokról, amelyek a hatalom szélsőséges, ha úgy tetszik, nem szalonképes ellenzékét jelentik. A sajtó tehát viszonylag jól tükrözi azt a helyzetet, amit az utóbbi időben a politika is egyre jobban exponál, vagyis Lengyelország pluralista, és ezzel hosszabb időn át kell számolni, és éppen ezt a különbözőséget kell fölhasználni az előrelépésre mind politikai, mind pedig gazdasági és társadalmi értelemben. Létezik tehát egyfajta versenyhelyzet a lengyel sajtóban, bár ezt mindenképpen korlátozottan kell fölfogni. Az egyik legkeményebb korlát természeténél fogva puha ugyan, mégis időnként áttörhetetlen: úgy hívják, hogy papír. A sajtóirányítás — amely a katolikus lapokra csak korlátozott befolyással bír — ennek révén, pontosabban a papírhiány és a papírelosztás által tudja szabályozni a példányszámokat és így bizonyos mértékig az egyes lapok befolyását is. Sokat írtak már a lengyel sajtó azon intézményéről, akit Jerzy Urbannak hívnak. Minden bizonnyal más országokra is hatással volt az a fajta tevékenység, amit az elmúlt öt évben ő folytatott, és amellyel hozzájárult a nyílt tájékoztatáspolitika erősítéséhez. A kormány lapja, a Rzeczpospolita minden hétfőn közli az előző heti tájékoztatón elhangzottakat, mégpedig magnófelvétel alapján, tehát mindenképpen érvényes az, amiről a Jelkép 87/1-es számában írt Domány András, vagyis, hogy az ilyesfajta tájékoztatóknál nem lehet különbséget tenni a kül- és belföldi sajtó között. Az utóbbi időben ritkábbak a szóvivő csak lengyel újságíróknak tartott tájékoztatói, de meg kell mondani, hogy ezeken is fölvetődtek kemény kérdések, persze a forma korántsem olyan provokatív, mint a nyugati újságírók kérdéseinél a nemzetközi sajtótájékoztatókon. Eddig csak az írott sajtóról volt szó, most nézzük a rádiót, tévét. A múlt év végéig a lengyel tévé legnézettebb műsora a híradó volt, amely itt is 19.30-kor kezdődik. Ugyanakkor a tavaly júliusban létrehozott és elsősorban a fiatalokat célba vevő információs műsor, a Teleexpress fél év alatt az első helyre tornázta föl magát a nézettségi listán. A „trükk" a következő: végy egy fiatal, tehetséges újságírót, akiből könnyen televíziós személyiség alakítható, gyors, rövid és érthető, az embereket érdeklő információkat adj (15 perc alatt általában 35—40 hangzik el a Teleexpressben), a hírműsort alakítsd át egy kicsit show-műsorrá azzal, hogy nem egészen félperces videoclipeket játszol be (ezek lehetnek NDK-beli, szovjet, magyar vagy csehszlovák csipek is), illeszd be azokat a korábban soha föl nem használt érdekességeket, filmmorzsákat, melyek a nemzetközi hírcserében érkeznek, hogy húsz-harminc másodpercnyi lazítást engedve a nézőnek, újra fontosabb, de érthető nyelven eladott politikai információt ismertess vele. Alkalmazz saját belföldi tudósítókat, és ne takarékoskodj a csípős, ironikus, de ugyancsak rövid kommentárokkal. Így kapsz egy olyan műsort, amely a 37,5 milliós lakosságú Lengyelországban lassan-lassan eléri a húszmilliós nézettséget. Ezenkívül vedd a tévéhíradó késő esti, kevéssé nézett kiadását, szerkeszd feszesebben, vedd át a moszkvai tévé és egy amerikai tévélánc legfontosabb híreit és add le, így újra kapsz egy nézett műsort. A dologhoz hozzátartozik, hogy a lengyel televíziónak eddig nem kellett különösebb konkurenciával, legalábbis nyugati vetélytárssal számolnia, és a következő esztendőkben sem valószínű, hogy ez bekövetkezne, mert ha meg-