Jel-Kép, 1987 (3. szám)

GYÚJTÓPONTBAN - Pozsgay Imre: A városi televízió és a helyi közélet

6 A VÁROSI TELEVÍZIÓ ÉS A HELYI KÖZÉLET gon kialakult, létrejött a lehetősége annak, hogy a helyi közmegegyezés is megerősöd­jön. Vagyis miközben az állampolgárok egy­re inkább illetékesnek kezdték érezni magu­kat az ország dolgaiban, egyre inkább meg­nőtt a felelősségérzet a helyi közösségek mű­ködése iránt. Ugy is mondhatnám, hogy ha egy országban nincs lehetőség az állampol­gári lét megélésére, és az állampolgár rang­fosztottan és degradáltan, alattvalói helyzet­ben működik, akkor nem lehet arra számíta­ni, hogy a helyi közösségekben föléje emel­kedjék ennek a pozíciónak. Tehát a helyi közösségek megerősödésé­nek mindenképpen előfeltétele volt az, hogy az ország egészében a demokrácia fejleszté­sének útját válassza. Ez volt az országos közmegegyezés lényege. S ebből a tényből kiindulva kezdett kiforrni a helyi ügyek iránt való érdeklődés. Mindebben kétségte­lenül szerepet játszott a reformkezdeménye­zés, szerepet játszott az, hogy a közösségi együttélési formák közül a munkahelyi de­mokráciára is nagyobb figyelmet fordítot­tunk, majd pedig olyan kezdeményezések születtek, különösen az utóbbi években, amelyek előbb a mezőgazdaságban, majd az ipari szervezetben az önigazgatás, az önkor­mányzat felé vitték az irányítást, egyszóval olyan közösségi átalakulás politikai feltéte­lei jöttek létre, amelyek — megismétlem — a lokális érdeklődésnek is nagyobb teret, nagyobb lehetőségeket engedtek. Ugy is mondhatnám, hogy ebben az együttesben a demokrácia fejlődése Ma­gyarországon megelőzte a demokráciából eredő szükségletek kielégítésének anyagi­technikai feltételeit. Hiszen például itt is — ha jól tudom a számot — 37 helyi televí­zió képviselőit üdvözölhetjük, ez azonban még mindig nagyon kevés, ha az ország tel­jes szükségletét tartjuk szem előtt. Ám na­gyon nagy eredmény és biztató eredmény, hogy ha a korábbi évek tapasztalatait vesz­szük számításba. Ez az egyik szempont, amire mindenkép­pen szerettem volna felhívni a figyelmet: az általános demokratizálási program az or­szágban politikai feltétele a helyi demokrá­cia fejlődésének. Ám mára ez a viszony meg­változóban van. Mert hiszen az alapintéz­mények dolgában (különösen a választási törvény megalkotása, valamint a parlament és a tanácsok munkájáról szóló központi bizottsági határozat óta) egy meghatározott irányban halad tovább a demokrácia fejlő­dése. Most az alapkérdés az, hogy a helyi demokráciák milyen módon tudnak reflek­tálni erre az országos fejlődési programra. Ebből a szempontból nagyon nagy jelen­tősége van annak, amire egy szó erejéig az előbb már utaltam, mégpedig annak, amit önkormányzatnak és önigazgatásnak nevez­nek. Az önkormányzat és önigazgatás mű­ködésének előfeltétele a közösség előtti nyílt beszéd és a nyilvánosság. S ebből a szem­pontból különös jelentősége van annak, hogy egy közösség, egy város életében (vagy egy nagyközséget vagy fürdővárost foglal­koztató nagyüzem vagy termelőszövetkezet, állami gazdaság életében) hogyan alakul ve­zetők és vezetettek egymáshoz való viszo­nya. Ugyanis ez a demokratikus önkor­mányzatnak az alapkérdése. Bizalmi kérdés. Ennek a bizalomnak az eldöntése persze mindig választásokon és a választásokkal kezdődik. Nem elsősorban a televízióban, nem az újság lapjain vagy a rádió hullámain, hanem a választással. Ott dől el, hogy a megválasztottak egy város, egy község, egy helyi társadalom valódi közakaratát képvi­selik-e, vagy megválasztásuk formális volt, nélkülözte ezt a közakaratot. Ha a közakarat valóságosan megtestesül a vezető testületek, tisztviselők intézményei­ben, akkor a bizalmi előfeltétel adva van ahhoz, hogy a közeledés vezetők és vezetet­tek között normálisan, a demokrácia szabá­lyai szerint alakuljon. Itt a legnagyobb for­dulópont mindig az, hogy a közösség tud-e megbízatást adni olyan embereknek, akik feladatuk, funkciójuk teljesítésében követel­ményt képesek támasztani. Magával a meg­bízó közösséggel szemben — ez a bizalmi kérdés. És itt lép be a nyilvánosság. Ugyanis ha a vezető titokban tartja, vagy egyszerűen nincs eszköze rá, hogy nyilvánosságra hozza szándékait, érveit és a döntésekhez szüksé­ges előkészítő eszközeit, akkor kemény kö­vetelmények esetén a vezető öt perc alatt elveszti a bizalmát. És konfliktusba kerül azzal a közösséggel, amelynek szolgálatára választották. Úgy hiszem tehát, hogy nem valamiféle csöpögő lojalitás követeli meg

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék