Jel-Kép, 1987 (3. szám)

GYÚJTÓPONTBAN - Pozsgay Imre: A városi televízió és a helyi közélet

Z A VÁROSI TELEVÍZIÓ ÉS A HELYI KÖZÉLET azt, hogy ez az egyébként vitában alakuló kapcsolat vezetők és vezetettek között ne alapvetően konfliktusos, hanem alapvetően közmegegyezéses, együttműködési szándé­kú legyen, hanem valóságos demokratikus érdek. Itt érkeztünk el a nyilvánosság kezelésé­nek egy másik kényes pontjához. S most már éppen a televízióról, a helyi, városi tele­vízióról beszélek. Úgy hiszem, azok bánnak jól ezzel az eszközzel, mármint a helyi televí­zióval, akik közmegegyezést teremtő, köz­akarat-formáló céllal használják. Igen ám, de a helyi társadalmakban sem az érdek­egyezés, hanem az érdekkülönbség jellemzi az emberi kapcsolatokat. A döntések jelentős része csak úgy szület­het meg a helyi társadalomban éppúgy, mint egy ország társadalmában, hogy valaki érde­két szolgálja, valakiét háttérbe szorítja, vagy egyenesen sérti. Ezt a tényt elhallgatni szin­tén bizalomrontó tényező. Ezt a problémát is nyilvánosan és nyíltan kell kezelni a kö­zösség színe előtt. Mert bázist egy döntéshez akkor lehet teremteni, ha nem takarítják meg az előkészületi szakaszban azokat a tá­jékoztatási és egyéb eszközöket, lehetősége­ket, amelyek világossá teszik, hogy a döntés kinek az érdekét szolgálja, és ki lesz kényte­len a maga érdekéről ideig-óráig lemondani, vagy belátni, hogy az végső következtetései­ben számára is hasznos lehet. (Például azzal, hogy fönnmarad a közösség integrációja, hogy nem bomlik fel, nem válik konfliktu­sossá egy egész község vagy város élete.­ Azért járom körül ilyen körülményesen ezt a problémát, mert ez az alapkérdés az egész helyi televíziózásban: a vezetők, akikre ez az eszköz rábízatott, belátják-e, hogy nem gyors siker elérésére, hanem éppen az el­lenállási pontok kitapintására van szükség. A helyi televízió nem egyszerűen propagan­disztikus tájékoztató funkciót tölt be, nem a vezetői akarat közlésének eszköze, hanem a politikába való bekapcsolódás, a részvétel lehetőségét jelenti, utat az előbb már annyi­szor emlegetett közmegegyezéshez, a szövet­ségi politika működéséhez. A legsúlyosabb ellenvetés ebben az eset­ben is, mint oly sokszor a demokrácia ügyei­ben, az lehet, hogy miért kell mindenhez közösségi döntés. És közösségi részvétel. Nem kell mindenhez közösségi döntés, és nem kell mindenhez közösségi részvétel, de politikai kérdésekben mindig közösségi döntés és közösségi részvétel szükséges. Ma­napság gyakran hivatkozunk arra, ami az SZKP-ban történik. Gorbacsov szavait sze­retném idézni, aki azt mondta, hogy a szo­cializmus nélkül nincs demokrácia, demok­rácia nélkül nincs szocializmus. Egy ilyen kijelentés tíz évvel ezelőtt még anatéma alá esett volna, bár a munkásmozgalom és a tudományos szocializmus forrásainál min­dig is jelen volt ez a gondolat. Szocializmus nélkül nincs demokrácia, demokrácia nélkül nincs szocializmus. Ez pedig azt jelenti, hogy felnőtt és résztvevő társadalomra van szükség, amelyben az ál­lampolgári méltóság az állampolgári illeté­kességből fakad. Ez lehet, hogy ideig-óráig megnehezíti a döntéseket, de amilyen mérté­kű energiát fordítunk a döntés előkészítésé­re, olyan mértékű energiára számíthatunk a végrehajtásban. És amennyi energiát megta­karítunk a döntés előkészítésénél, annyi energiát veszítünk el a végrehajtásban, a közreműködésben. Ez olyan logikája és tör­vényszerűsége minden politikai természetű döntésnek, hogy még egyetlen kormányzat, egyetlen rendszer sem tudott előre kitérni. Ahol megpróbálták a kitérőket megszervez­ni — mert volt rá példa a szocializmus törté­netében is —, ott előbb-utóbb válság formá­jában visszaütött az egész, mert ha túl soká­ig gyakorolják ezt a kíméletet a döntési fo­lyamatban, akkor túl hamar megjelennek azok az ellentmondások, amelyek megszün­tetik a társadalomban az együttműködési készséget. S a helyi társadalmakban, a helyi televíziózás dolgában az egyik leglényege­sebb kérdés, hogy van-e kooperációra való hajlam és szolidaritásra való készség a kö­zösségben. Mert amilyen mértékben elszige­telődnek és magánprogramok építgetésével tervezik meg saját életüket az emberek, olyan mértékben hullik szét az egész társa­dalom. S ennek jelei benne vannak a mai magyar társadalmi folyamatokban. Aki ezt tagadja, azt hiszem, még nem nézett szembe a mindennapok problémáival. S az önkor­mányzati, önigazgatási elvhez, a tudomá­nyos szocializmus egyik legnagyobb felfede­zéséhez kapcsolódva kell elmondani azt,

Next