Jel-Kép, 1987 (3. szám)
GYÚJTÓPONTBAN - Pozsgay Imre: A városi televízió és a helyi közélet
Z A VÁROSI TELEVÍZIÓ ÉS A HELYI KÖZÉLET azt, hogy ez az egyébként vitában alakuló kapcsolat vezetők és vezetettek között ne alapvetően konfliktusos, hanem alapvetően közmegegyezéses, együttműködési szándékú legyen, hanem valóságos demokratikus érdek. Itt érkeztünk el a nyilvánosság kezelésének egy másik kényes pontjához. S most már éppen a televízióról, a helyi, városi televízióról beszélek. Úgy hiszem, azok bánnak jól ezzel az eszközzel, mármint a helyi televízióval, akik közmegegyezést teremtő, közakarat-formáló céllal használják. Igen ám, de a helyi társadalmakban sem az érdekegyezés, hanem az érdekkülönbség jellemzi az emberi kapcsolatokat. A döntések jelentős része csak úgy születhet meg a helyi társadalomban éppúgy, mint egy ország társadalmában, hogy valaki érdekét szolgálja, valakiét háttérbe szorítja, vagy egyenesen sérti. Ezt a tényt elhallgatni szintén bizalomrontó tényező. Ezt a problémát is nyilvánosan és nyíltan kell kezelni a közösség színe előtt. Mert bázist egy döntéshez akkor lehet teremteni, ha nem takarítják meg az előkészületi szakaszban azokat a tájékoztatási és egyéb eszközöket, lehetőségeket, amelyek világossá teszik, hogy a döntés kinek az érdekét szolgálja, és ki lesz kénytelen a maga érdekéről ideig-óráig lemondani, vagy belátni, hogy az végső következtetéseiben számára is hasznos lehet. (Például azzal, hogy fönnmarad a közösség integrációja, hogy nem bomlik fel, nem válik konfliktusossá egy egész község vagy város élete. Azért járom körül ilyen körülményesen ezt a problémát, mert ez az alapkérdés az egész helyi televíziózásban: a vezetők, akikre ez az eszköz rábízatott, belátják-e, hogy nem gyors siker elérésére, hanem éppen az ellenállási pontok kitapintására van szükség. A helyi televízió nem egyszerűen propagandisztikus tájékoztató funkciót tölt be, nem a vezetői akarat közlésének eszköze, hanem a politikába való bekapcsolódás, a részvétel lehetőségét jelenti, utat az előbb már annyiszor emlegetett közmegegyezéshez, a szövetségi politika működéséhez. A legsúlyosabb ellenvetés ebben az esetben is, mint oly sokszor a demokrácia ügyeiben, az lehet, hogy miért kell mindenhez közösségi döntés. És közösségi részvétel. Nem kell mindenhez közösségi döntés, és nem kell mindenhez közösségi részvétel, de politikai kérdésekben mindig közösségi döntés és közösségi részvétel szükséges. Manapság gyakran hivatkozunk arra, ami az SZKP-ban történik. Gorbacsov szavait szeretném idézni, aki azt mondta, hogy a szocializmus nélkül nincs demokrácia, demokrácia nélkül nincs szocializmus. Egy ilyen kijelentés tíz évvel ezelőtt még anatéma alá esett volna, bár a munkásmozgalom és a tudományos szocializmus forrásainál mindig is jelen volt ez a gondolat. Szocializmus nélkül nincs demokrácia, demokrácia nélkül nincs szocializmus. Ez pedig azt jelenti, hogy felnőtt és résztvevő társadalomra van szükség, amelyben az állampolgári méltóság az állampolgári illetékességből fakad. Ez lehet, hogy ideig-óráig megnehezíti a döntéseket, de amilyen mértékű energiát fordítunk a döntés előkészítésére, olyan mértékű energiára számíthatunk a végrehajtásban. És amennyi energiát megtakarítunk a döntés előkészítésénél, annyi energiát veszítünk el a végrehajtásban, a közreműködésben. Ez olyan logikája és törvényszerűsége minden politikai természetű döntésnek, hogy még egyetlen kormányzat, egyetlen rendszer sem tudott előre kitérni. Ahol megpróbálták a kitérőket megszervezni — mert volt rá példa a szocializmus történetében is —, ott előbb-utóbb válság formájában visszaütött az egész, mert ha túl sokáig gyakorolják ezt a kíméletet a döntési folyamatban, akkor túl hamar megjelennek azok az ellentmondások, amelyek megszüntetik a társadalomban az együttműködési készséget. S a helyi társadalmakban, a helyi televíziózás dolgában az egyik leglényegesebb kérdés, hogy van-e kooperációra való hajlam és szolidaritásra való készség a közösségben. Mert amilyen mértékben elszigetelődnek és magánprogramok építgetésével tervezik meg saját életüket az emberek, olyan mértékben hullik szét az egész társadalom. S ennek jelei benne vannak a mai magyar társadalmi folyamatokban. Aki ezt tagadja, azt hiszem, még nem nézett szembe a mindennapok problémáival. S az önkormányzati, önigazgatási elvhez, a tudományos szocializmus egyik legnagyobb felfedezéséhez kapcsolódva kell elmondani azt,