Jel-Kép, 1990 (1. szám)

FÓRUM - Horvát János: Televízió 90

TELEVÍZIÓ '90 1989. március 15-én sor került a jelké­pes tévéfoglalásra. Eddigre már a műsor színvonala romlani kezdett, és a vezetés széthullott Ugyanakkor furcsa módon a tévé körüli szótárból eltűnt a „nemzeti" jelző, holott ekkor indult meg igazán a külföldi filmek áradata, ekkor öntötte el a képernyőt a reklám, a szponzorok hada, jelent meg a pornográfia, csupa olyasmi, amit a nemzetközi televíziós világban rendkívül szigorú szabályozással igye­keznek kordában tartani. Nálunk erre ko­rábban inkább konvenciók szolgáltak, de a vezetés rohamos elgyengülésével, egye­sek lemondásával, vagy csak a túlélésre spekuláló viselkedésével alig maradt va­laki, aki e konvenciókat betartani képes lett volna. A képernyő egyre inkább bel­ső és külső pártharcok színterévé vált 1989 nyarán rövid időre lecsillapodtak az indulatok. Sokak számára kiderült ugyanis, hogy a televízióval kapcsolatos felosztási igények és jelszavak hajtogatá­sa közben elmaradt a lényeg: egy köz­szolgáltató, pártoktól egyenlő távolság­ban lévő, nem reklámtól függő, hiteles, szakmailag jól irányított törvényesen fel­ügyelt és ily módon nemzeti intézmény paramétereinek a meghatározása, melyet bele kellett volna illeszteni egy, a pártok számára is létfontosságú, szabályozott tö­megkommunikációs környezetbe. Mind­ezek híján egy teljesen abszurd tömeg­kommunikációs képlet kezdett kialakulni. Az úgynevezett nemzeti tévé hullám­hosszán megjelent egy semmilyen kötel­met el nem fogadó kereskedelmi tévé, a pártok, a posta, a bankok elkezdtek a frekvenciákra spekulálni. Magánrádiók születtek és haltak el, megszűnt a műsor­típusok korábbi egyensúlya, a képernyőt elöntötte a kultúrszemét Eddigre a tévével kapcsolatos követelé­sek egy része már megvalósult Az MSZMP - és utódpártja, az MSZP is - tö­kéletesen elvesztette befolyását a tévé fe­lett (Ezért csak saját korábbi rövidlátó politikáját okolhatta.) Most újabb felvo­nás vette kezdetét A pártok - teljesen lo­gikusan - részt kértek a műsorból. Ennek szervezeti keretei nem lévén - meg­int­csak teljesen logikusan - a legkülönbö­zőbb eszközöket vették igénybe, amitől a tévé műsora teljesen felbolydult Minden­ki előhozakodott közeli és távoli példák­kal, kuratóriumokkal és bizottságokkal, műsoridő- és vezetésfelosztási modellek­kel, elfelejtvén azt, hogy ezek csak kon­szolidált pártviszonyok keretei között működnek. Televíziós vezetés az év végére már alig létezet A tévé a sajtó szabad prédá­ja lett és a cikkekhez a különféle belső frakciók is siettek anyagot szolgáltatni, nemegyszer saját túlélésüket gondolván megváltani ezzel. A kormányzat ekkor kényszeredetten tudomásul vette, hogy a meglévő felállással még „véráldozatok" árán sem tudja konzerválni a tévé helyze­tét a választásokig. Lépésre szánta el ma­gát de megint csak olyanra, melynek cél­ja nem a tévé, hanem a kormányzat prob­lémájának megoldása volt Az utolsó ciklus November közepén létrehozták a szándé­kok szerint semleges kuratóriumot, mely azonban első perctől kezdve a szakma és a pártok egy részének tiltakozását váltot­ta ki. A kuratórium igazából sem a több­pártiság, sem a szakmai kompetencia igé­nyeinek nem felelt meg, ráadásul saját működési szabályzatát sem tudta megal­kotni. Most már nemcsak a televízió és a rádió, de a kuratórium problémája is meg­oldásra várt Megkezdődött a tévé körüli harcok újabb fázisa. Már nem az volt a kérdés, hogy ki mennyi műsoridőt kap, hanem az, hogy kinek vagy kiknek a ke­zébe kerül a televízió. Közben a parlament megalkotta a pos­tatörvényt és a sajtótörvény módosítását A műsorszórás műszaki és tartalmi enge­délyezése és elosztása egyre zűrzavaro­sabb. (A Frekvenciagazdálkodási Intézet legföljebb számon tarthatja az elosztani valót az elosztás ismérveinek kialakítása nem postaszolgálati ügy.) Miközben mindeme események zajla­nak, a tévé eleget tesz a népszavazás kö­rüli igényeknek, és ha kezdetleges eszköz 69

Next