Jel-Kép, 1990 (1. szám)

FÓRUM - Horvát János: Televízió 90

70 TELEVÍZIÓ '90 70 zökkel is, de helytáll a romániai esemé­nyek idején, mikor is a híradás funkció­ján túlnővő akciók szervezője is lesz. Ezekben a krízishelyzetekben kritikusai és felügyelői rendre háttérbe húzódnak. Békeidőben azonban újból fellángolnak a birtoklásért folytatott harcok. 1990 márciusára kiírják a parlamenti választásokat. Már zajlik a választási csa­tározás, melynek fő színtere éppen a kép­ernyő, és nemcsak „pártidőben", hanem minden műsorban, ahol a véleményalko­tók szóhoz jutnak. (Ez a „nehéz tetten­érés" teszi a világon mindenütt igen bo­nyolulttá a televíziók választási tevékeny­ségének egyértelmű megítélését) Lefektetett szabályok és vezetés nem lévén a műsorkészítő televíziósok maguk kísérlik meg szabályozni a pártok nyílt és burkolt jelentkezésének idejét, módját, gyakoriságát E kínban született lépés óri­ási veszélye, hogy ahelyett hogy legjobb szakmai tudásukkal pártatlanul garantál­nák a törvények betartását, maguk válnak azok megalkotóivá és alkalmazóivá, és ami még képtelenebb, ellenőreivé is. Sőt maguk lesznek a panaszok jogosságának elbírálói is. És minthogy „kép van", a külső szemlélő bele sem gondol, hogy meddig működhet igazi és hozzáértő ve­zetés nélkül egy ilyen intézmény. Kétség­beesetten és óriási késéssel megindul egy választási propagandakódex kidolgozása. A pártokat külön-külön azonban egyre jobban nyugtalanítja, hogy megnevezhető vezető híján, a televízión belüli rendet­lenséget kihasználva, a konkurencia ügyesebben és fürgébben csap le a lehe­tőségekre. A majdhogynem nevetségessé váló kuratóriumot a látszat kedvéért meg­tartva a botorkáló kormányzópárt tiszte­letreméltó elnököt állít a televízió és a belső munkatársakból kinevezett elnök­ség élére, melybe - külsőként - bekerül a Tv-Híradó új főszerkesztője, aki hamaro­san átveszi hivatalát A meghökkentően durván végrehajtott személycsere zöld utat nyit a tévén belü­li intézményesített leszámolásnak. Le­mondások és felfüggesztések követik egymást és az új elnökségben is hamar repedések mutatkoznak. A bizonytalanná élezett légkörben a szakértelem és az el­kötelezettség hamis alternatívájából -mint ilyenkor mindig - az utóbbi kerül ki győztesen, gerjesztve így a kontraszelek­ciót és a rohamos tempójú visszarendező­dést. A középvezetői székekben ülők megint biztonságban érezhetik magukat. Az MTV életében ismét lezárult egy ciklus. A kormányzat talán csak ekkor ébred rá, hogy a megelőző időszakok át nem gondolt lépéseivel, egyes tagjai egyéni érdekeinek előtérbe engedésével saját imágója tükrét hagyta összetörni, és már csak siralmasan repedezett képét láthatja benne. Akik idejében léphettek volna, elmu­lasztották. Ők tudják, miért. Akik hatal­mat akartak, most elégedettek. Akik rom­bolni akartak, most megpihenhetnek. Akik a változásokért és nem a hatalomért hadakoztak, most tanácstalanul és szomo­rúan szemlélik a kialakult helyzetet. Az egyszerű néző pedig, akiről mind­végig szó sem esett, jobb híján egyre gyakrabban kapcsol a konkurens csator­nákra, videóra, és hamarosan teljes joggal tagadja meg az előfizetési díjat, hiszen pénzéért többnyire már csak reklámot lát, műsort alig.

Next