Jel-Kép, 1990 (1. szám)

FÓRUM - Szalay Zsolt: A nemzeti rádióról

Szalay Zsolt A nemzeti rádióról Milyen helyet és szerepet foglaljon el a Magyar Rádió a tömegtájékoztatás újonnan kialakuló rendszerében. Létrehozható-e puszta deklaráció útján a „nemzeti", a „közszolgálati" rádió, avagy pedig csak meghatározott feltételek kialakulásával illethetik meg ezek a jelzők a jelenlegi rádiószervezetet. Az alábbiakban néhány ilyen feltételt sorol fel a szerző tézisszerűen A Magyar Rádió, mint nemzeti tömeg­tájékoztatási eszköz elsősorban köz­célú és közszolgálati intézmény. Az álla­mi költségvetésből, tehát az adófizetők pénzéből működik, nem lehet kereskedel­mi jellegű, piacorientált vállalkozás, még ha bizonyos mennyiségű reklámtevékeny­séggel „együtt is kell élnie". Az országgyűlés, illetve annak vala­mely bizottsága, esetleg általa — akár képviselőkből, akár a parlamenti pártok és társadalmi szervezetek delegáltjaiból, akár független szakértőkből — létreho­zott felügyelő testület irányítása alatt áll, tehát nem a kormány rádiója, nem a kor­mány propagandaeszköze, és ugyancsak nem szócsöve a kormánypártnak vagy kormánypártoknak. Ezt azért is tisztázni kell, mert van olyan felfogás, amely sze­rint a nemzeti tájékoztatási eszközök a kormány irányítása alatt állnak. Ez hely­telen, mert igaz ugyan, hogy a kormány — a parlamenti demokráciában — attól kormány, hogy a választásokon megsze­rezte a többséget, de a nemzet érdekeinek képviselete többet kell, hogy jelentsen, mint a kormány által képviselt érdek. A nemzet egészéhez a kisebbség, a válasz­tásokon vereséget szenvedett kisebbség, vagyis az ellenzék is hozzátartozik. Mivel a kormány, valamint a mögötte álló párt, illetve pártok rendelkeznek a hatalom eszközeivel, beleértve anyagi eszközöket is saját álláspontjuk képviseletére (példá­ul Magyar Közlöny vagy más államok gyakorlatából kiindulva kis lapok, illetve kiadványok stb. támogatása), a nemzeti tájékoztatási eszközök különös köteles­sége, hogy az ilyen eszközökkel nem ren­delkező ellenzéki és kisebbségi vélemé­nyeknek is helyet adjon. Magától értető­dő, természetesen, hogy a kormányzati te­vékenység — éppen mert a döntéshozó hatalmi gépezet megnyilvánulása — sú­lyának megfelelő helyen kell, hogy szere­peljen a nemzeti médiumok tájékoztatási gyakorlatában. A nemzeti rádió fogalmának meghatá­rozása ma elsősorban elhatárolódás a — divatos szóval élve — pártállam elveitől és gyakorlatától, amikor is az uralkodó párt sajátjaként, közvetlenül „vezérelte" a tájékoztatás eszközeit, beleértve a rá­diót is. Óvakodni kell azonban attól, hogy a nemzeti rádió most, a többpártrendszer — inkább talán csak a kibontakozó több­pártrendszer — viszonyai között ne le­gyen egyoldalúan szócsöve a korábbi sé­relmek felhánytorgatásának, az ellenkező előjelű kirekesztetéseknek. A nemzeti rádió az egész nemzet rádió­ja kell, hogy legyen, abban az értelem­ben, hogy nem zárkózhat el egyetlen tár­sadalmi, politikai és szellemi törekvés be­mutatása elől sem, ha ez nem ütközik al­kotmányos vagy etikai korlátokba (ez utóbbi megfogalmazása a nehezebb, pél­dául pornográfia). Politikai pártok és szervezetek számára akkor nyithat fóru­mot, ha olyanokról van szó, amelyek kö­­ zt

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék