Jel-Kép, 1990 (1. szám)
FÓRUM - Szalay Zsolt: A nemzeti rádióról
72 A NEMZETI RÁDIÓRÓL felezőnek ismerik el az alkotmány előírásait A nemzetfogalom értelmezésében túl kell lépni az államhatárokon. Mindazon magyarokat a nemzet részének kell tekinteni, akik magukat annak tartják — legyen szó mind a nyugati emigrációról, mind pedig a szomszédos országokban élő magyar kisebbségről. Nem szabad ugyanakkor a nemzetfogalomnak ezt a fajta kitágítását valamiféle éretlen gyámkodásként felfogni. A nemzeti rádió nemzeti érdekeket szolgál, és mint ilyen, nem illetheti szélsőséges kritikával a környező országok politikai gyakorlatát mert ezzel nehezítheti az ott élő magyar kisebbség helyzetét és korlátozza a Magyar Köztársaság nemzetközi mozgásterét A nemzeti rádiónak nem szabad lemondania a nemzeti kultúra mecenatúrájáról. Feladata a nemzeti hagyományok őrzése és ápolása. Ez egyben azt is jelenti, hogy állást kell foglalnia azokban a meg-megújuló vitákban, amelyek arról szólnak, hogy hitelesen tükrözi, s ösztönzi-e a magyar dráma-, hangjáték-, vers- és prózairodalom fejlődését a rádió, illetve rendszeresen műsoron tartja-e klasszikus és kortárs nemzeti értékeinket Eldöntendő, hogy fenn kell-e tartani az országos és a helyi (regionális) rádió szervezeti összetartozását Helyesebbnek tartanám, hogy miközben — részben szükségből, részben a pluralizálódó társadalom tükreként — ösztönözzük az önálló rádiók, a nagyobb közösségi állomások, illetve kereskedelmi adók alapítását elengednénk a körzeti stúdiók kezét és rájuk bíznánk, hogy önállóan és függetlenül tegyék azt közvetlen környezetükben, amit tesz — ugyancsak önállóan — az országos adó. A mérlegeléskor azt is figyelembe kell venni, hogy a helyi kommunikációs hálózatok alulról kezdeményezett kialakításának döntő szerepe van a helyi közösségek formálásában. Egyébként az országos nemzeti adó és a helyi állomások szétválasztása nem mentené föl a Magyar Rádiót bizonyos fejlesztési kötelezettségek további vállalása alól. A szoros együttműködést amúgy is indokolja, hogy a regionális rádióállomások — amennyiben ugyancsak közpénzekből, parlamenti felügyelettel dolgoznak — ugyanolyan elvek alapján kell, hogy működjenek, mint a központi nemzeti rádió. A kereskedelmi adók alapítását liberalizálni kell — a rendelkezésre álló frekvenciasávok függvényében —, ahogyan ez gyakorlatban végbement az írott sajtóban. A „frekvenciakiárusítás" gondját azonban még mint véleményezőnek sem szabad fölvállalnia a Magyar Rádiónak — egyszerűen nevetséges a konkurencia minősítésére vonatkozó kötelezettség. Az alapítás engedélyezésekor bizonyos rendező elveket feltétlenül érvényesíteni kell: meghatározott magyar tőkerészesedés, műszaki és gazdasági garanciák, továbbá annak a kötelezettségnek a kimondása — akár a tájékoztatási, akár a postatörvényben —, hogy műsoridejük bizonyos részében a kereskedelmi adók sugározzanak hazai és nemzetközi híreket illetve közérdekű információkat (közlekedési tudnivalók, időjárásjelentés stb.). Nem kíván külön bizonyítást hogy a kereskedelmi, a regionális és a helyi adókkal kialakuló versenyben a nemzeti rádió csak akkor lehet „első az egyenlők között", csak akkor lehet mértékadó programjának sokszínűségével, hiteles és pontos tájékoztatásával, mértéktartó hangvételével, ha ehhez rendelkezésére állnak a szükséges anyagi és műszaki feltételek, ha nem a költségvetés bürokráciája, hanem az értelem szabja meg pénzügyi lehetőségeit A nemzeti rádió — jelenleg, az átmeneti időszakban — eszköze a magyarországi társadalmi átalakulásnak. Az a célja, hogy a válságon való minél fájdalommentesebb átjutást segítse elő. Programjában, tájékoztatási gyakorlatában a kibontakozást a többpártrendszerre épülő parlamenti demokrácia és a szociális piacgazdaság sikerre vitelével kívánja megvalósítani. A nemzeti rádió objektív és tárgyilagos, programjaival nem indulatokat gerjeszt hanem a közmegegyezést szolgálja, az eltérő célú és szándékú politikai pártok korrekt és nyílt vitáját szorgalmazza, ebben az irányban kívánja befolyásolni a