Jel-Kép, 1990 (1. szám)

FÓRUM - Szalay Zsolt: A nemzeti rádióról

72 A NEMZETI RÁDIÓRÓL felezőnek ismerik el az alkotmány előírá­sait A nemzetfogalom értelmezésében túl kell lépni az államhatárokon. Mindazon magyarokat a nemzet részének kell tekin­teni, akik magukat annak tartják — le­gyen szó mind a nyugati emigrációról, mind pedig a szomszédos országokban élő magyar kisebbségről. Nem szabad ugyanakkor a nemzetfogalomnak ezt a fajta kitágítását valamiféle éretlen gyám­kodásként felfogni. A nemzeti rádió nem­zeti érdekeket szolgál, és mint ilyen, nem illetheti szélsőséges kritikával a környező országok politikai gyakorlatát mert ezzel nehezítheti az ott élő magyar kisebbség helyzetét és korlátozza a Magyar Köztár­saság nemzetközi mozgásterét A nemzeti rádiónak nem szabad lemon­dania a nemzeti kultúra mecenatúrájáról. Feladata a nemzeti hagyományok őrzése és ápolása. Ez egyben azt is jelenti, hogy állást kell foglalnia azokban a meg-meg­újuló vitákban, amelyek arról szólnak, hogy hitelesen tükrözi, s ösztönzi-e a ma­gyar dráma-, hangjáték-, vers- és próza­irodalom fejlődését a rádió, illetve rend­szeresen műsoron tartja-e klasszikus és kortárs nemzeti értékeinket Eldöntendő, hogy fenn kell-e tartani az országos és a helyi (regionális) rádió szervezeti összetartozását Helyesebbnek tartanám, hogy miközben — részben szükségből, részben a pluralizálódó társa­dalom tükreként — ösztönözzük az önál­ló rádiók, a nagyobb közösségi állomá­sok, illetve kereskedelmi adók alapítását elengednénk a körzeti stúdiók kezét és rájuk bíznánk, hogy önállóan és függetle­nül tegyék azt közvetlen környezetükben, amit tesz — ugyancsak önállóan — az or­szágos adó. A mérlegeléskor azt is figye­lembe kell venni, hogy a helyi kommuni­kációs hálózatok alulról kezdeményezett kialakításának döntő szerepe van a helyi közösségek formálásában. Egyébként az országos­ nemzeti adó és a helyi állomá­sok szétválasztása nem mentené föl a Ma­gyar Rádiót bizonyos fejlesztési kötele­zettségek további vállalása alól. A szoros együttműködést amúgy is indokolja, hogy a regionális rádióállomások — amennyi­ben ugyancsak közpénzekből, parlamenti felügyelettel dolgoznak — ugyanolyan el­vek alapján kell, hogy működjenek, mint a központi nemzeti rádió. A kereskedelmi adók alapítását libera­lizálni kell — a rendelkezésre álló frek­venciasávok függvényében —, ahogyan ez gyakorlatban végbement az írott sajtó­ban. A „frekvenciakiárusítás" gondját azonban még mint véleményezőnek sem szabad fölvállalnia a Magyar Rádiónak — egyszerűen nevetséges a konkurencia minősítésére vonatkozó kötelezettség. Az alapítás engedélyezésekor bizonyos ren­dező elveket feltétlenül érvényesíteni kell: meghatározott magyar tőkerészese­dés, műszaki és gazdasági garanciák, to­vábbá annak a kötelezettségnek a kimon­dása — akár a tájékoztatási, akár a posta­törvényben —, hogy műsoridejük bizo­nyos részében a kereskedelmi adók sugá­rozzanak hazai és nemzetközi híreket il­letve közérdekű információkat (közleke­dési tudnivalók, időjárásjelentés stb.). Nem kíván külön bizonyítást hogy a kereskedelmi, a regionális és a helyi adókkal kialakuló versenyben a nemzeti rádió csak akkor lehet „első az egyenlők között", csak akkor lehet mértékadó programjának sokszínűségével, hiteles és pontos tájékoztatásával, mértéktartó hangvételével, ha ehhez rendelkezésére állnak a szükséges anyagi és műszaki fel­tételek, ha nem a költségvetés bürokráci­ája, hanem az értelem szabja meg pénz­ügyi lehetőségeit A nemzeti rádió — jelenleg, az átmene­ti időszakban — eszköze a magyarorszá­gi társadalmi átalakulásnak. Az a célja, hogy a válságon való minél fájdalommen­tesebb átjutást segítse elő. Programjában, tájékoztatási gyakorlatában a kibontako­zást a többpártrendszerre épülő parlamen­ti demokrácia és a szociális piacgazdaság sikerre vitelével kívánja megvalósítani. A nemzeti rádió objektív és tárgyila­gos, programjaival nem indulatokat ger­jeszt hanem a közmegegyezést szolgálja, az eltérő célú és szándékú politikai pár­tok korrekt és nyílt vitáját szorgalmazza, ebben az irányban kívánja befolyásolni a

Next