Jel-Kép, 2009 (4. szám)

KITEKINTÉS - Szabó Ildikó: Láthatatlan történelem - Hallhatatlan történetek

Dávid csak bólint, és még szorosabban öleli a nyakamat. - Miről volt szó? - Az érzékszerekről. És én rosszat mondtam, így, az „érzékszerekről". Mint a mosószerekről. Dávid óvodás létére szépen és lelkesen olvas, eligazodik a villamos- és buszjáratok rejtelmeiben, ügyes térképeket rajzol a játékaihoz, és nagyon szeret mosogatni. De ami igaz, igaz: az érzékszervekről nem sokat tudhat. Pedig egy nagycsoportosnak már biztosan fel kellene tudnia sorolni mind az ötöt. Vagy hatot? Mintha lenne valami hetedik is... - Menjél be. Beszélj az óvó nénivel - kérlel. Most már eszembe jutott. Persze, az a hetedik érzékszervünk, ami súg. A tapasztala­tok alapján. Most éppen azt, hogy a szülői reklamációkat az óvó néni vissza tudja adni a gyerekeken. Hallgatok.­­ Egyszer úgyis lerombolom az óvodát. És úgy fogom neki visszaadni, mint Ludas Matyi Döbröginek. Háromszor. -Aztán egyre hangosabban. - Egy már sikerült is. Képzeld, a múltkor az ölébe öntötte a levest. (Szabó Ildikó: Párbeszéd. Magyar Ifjúság 1981. július 3.) Lenin, a szuperhős 1980. november. A tizenegy éves Péter azt kérdezi, hogy szerintem is háborút akar-e Reagan, az új amerikai elnök. Mert a barátja szerint igen. Nem hiszem, mondom. Ehhez nem fűződik érdekük sem az amerikaiaknak, sem másoknak. Reagan is békét akar. A be­szélgetésbe azonban ezen a ponton az ötéves Dávid is bekapcsolódik. Nem ért egyet azzal, hogy Reagan békét akarna: „Nem igaz! Ica néni mondta az óvodában, hogy Lenin bácsi az, aki békét akart az egész világon. Ő a legeslegjobb ember a világon. " Mit tudsz Leninről, kérdezzük. Magabiztosan sorolja: a szabadságért harcolt, és el­esett a csatában; „ a cári Oroszországban élt, és ebből lett a Szovjetunió ". Mi az a cár? Azt nem tudja. De azt igen, hogy Lenin írta azt a verset, hogy „Petőfi Sándor gatyában táncol", és azt is, hogy „Itt az idő, most vagy soha, rablók legyünk vagy szabadok, ez a kérdés, válasszatok". (Személyes közlés) Semmi sem lehetetlen I. Nyugdíjba készült az egyik falu párttitkára. A nyugdíjazás fájdalmát még a legbenső­ségesebb búcsúztatás is csak enyhíteni tudja. Tudták ezt a megyei pártbizottságon, Mis­kolcon is, s törték a fejüket: az ilyenkor szokásos kitüntetés mellett hogy lehetne még emlékezetesebbé tenni a búcsút? Úgy gondolták, az lesz a legjobb, ha az ünnepélyesen átnyújtandó oklevélre azt is ráírják, hogy a visszavonuló párttitkár már hány éve hűséges

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék