Jelenkor, 1941 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1941-01-01 / 1. szám
Ára 20 fillér A TARTALOMBÓL: CAVALLIER JÓZSEF: Ami elkövetkezhet NAGY TIBOR: „Magyar radikalizmus" — avagy írói álhősiesség JUHÁSZ GYULA VERSE: A tápéi Krisztus ERVIN GÁBOR: Az Egyház és napjaink MASSALSKY MIKLÓS HERCEG: Szolovjev Vladimír RENDI VAGY NÉPKÉPVISELETI ORSZÁGGYŰLÉS? (Két hozzászólás) A HÁBORÚ KÖLTSÉGEI ÉS AMERIKA „MAGYAR REALIZMUS" — KÖNYVEK Felelős szerkesztő: KATONA JENŐ Szerkesztőbizottság: Horváth Sándor O. P., Molnár Kálmán, Szekfü Gyula, Almásy József ZORD IDŐK: Szent László tanítása — A szövetkezeti eszme — Szédült nyelvújítók — Az elnémult kritika — Szüllő Géza és Révész Imre beszédei — Nemfizető előfizetők — Macaulay a jezsuitákról — Az ügetősport — A kataszteri adózás AZ EGYENLŐSÉG KÉRDÉSE A JOGALKOTÁSNÁL ÍRTA: HORVÁTH SÁNDOR O. P. Ha a személyi létet tisztán Istenhez viszonyított értékében szemléljük, akikor minden megszorítás nélkül beszélhetünk korlátlan egyenlőségről- Itt tisztán az isten képiségnek az a megvalósulása mérvadó, amely Isten méltóságának visszfénye. Az Istenben szentesült ténylegesség ez, amely az embert az istenség oltalma alá helyezi, mint ennek a tulajdonát védi és kizárólag transcendens céljainak hordozójává teszi. Ebben a tekintetben az ember csak azáltal emelkedik túl a többi teremtmény színvonalán, hogy Istennek különös céljai vannak vele, gondviselésében nem tiszta szenvedőleges szerepe van, hanem ott is mint szabad önrendelkező alanynyal számol vele. Ha tehát megmaradunk ennél a szemléletnél, akkor a természet egyenesen utasít minden jogrendezőtényezőt, hogy pártoskodás és személyi tekinteteik nélkül egyforma érdeklődéssel fogadja Istennek minden egyes képmását és engedje részesülni mindama javakban és jogvédelemben, amelyek az isten képiség szerinti léthez és működéshez szükségesek. A törvényhozás és a jogrendezés minden módozatát ennek a szellemnek kell éltetnie és ahhoz minden embernek joga van, hogy a jogrendező tényezők ilyen érzületét a saját tapasztalataiból vehesse tudomásul- Ez, de tisztán csak ez a természetjog útmutatása. Azért van ez, mivel az ember személyi léte csak az isten viszonylatban képvisel egyenlő értéket, azonkívül a természetszerű egyenlőtlenség hordozója. A személyi lét ugyanis a természet adottságainak betetőzője, mintegy lefoglalása egyetlen, önálló és önrendelkező alany kizárólagos tuajdona gyanánt. Ez az értéke tehát attól függ, hogy mily gazdagságot képviselnek a természetnek ezek az ingyenes adományai, vagy a cselekvő személy szorgalmából megszerzett javai. Ha tehát az emberi személyeket egymással hasonlítjuk össze, csak akkor bizonyulnak teljesen egyenlő értékű joganyagnak, ha a természet adományaiban mindenki tökéletesen egy mérték szerint részesedik s így arra is egyformán alkalmas, hogy az igazán emberi értékeket is ugyan,azon a fokon valósíthassa meg. A természet azonban ezt a feltevést nem támasztja alá, sőt úgy elméletileg, mint tapasztalatilag az ellenkezőjét mutatja. Ezért az emberi személyek csak mint egyenlőtlen értéket képviselő joganyag jöhetnek tekintetbe a tapasztalati jogrendezésnél. Hogy a tapasztalat ezt igazolja, csak a statisztikai adatokat kell átnéznünk. Ezek mindennél világosabban mutatják, hogy a természet javainak szétosztása egyáltalában nem az aritmetikai egyenlőség szabályai szerint történik. Ahány egyén, annyi teljesen különböző érték. A statisztikainál sokkal elemibb tapasztalat is ezt bizonyítja. Ki-ki maga érzi, hogy mennyire különálló világot képvisel minden ember. Ha valaki ennek mélyebb okát keresi, megvigasztalódhatik talán a hitnek az áteredő bűnről szóló tanításával, de egészen biztos útmutatást talál az emberi természet filozófiai elemezésében is. Az emberi természet csak mint a logikai elvonás eredménye képvisel minden vonásában változatlan és minden alanyról teljesen, egy értelemben kimondható állítmányt. Azért van ez, mivel ezek a vonások a természetnek teljesen kiszárított csontvázát képviselik, nincs bennük élet vagy életerő, csak az értelem segítő, irányító eszközei, mint ahogyan az elvonó értelem a megalkotójuk is. A valóságos természet más törvények szerint igazodik. Az egyedekben létesül s ezért az egyediség alkotó elemei szerint tökéletesen vagy kevésbbé tökéletesen valósul meg- Nem lényeges vonások 1941. január III. évf. 1. szám