Jelenkor, 1959 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1959-08-01 / 4. szám - Pálos Rozita: Versek
Pálos Rozita: Versek Aratatlan földek Szerelmet lélegző akácok fürtje Napszagú széna száradó haja Ringó zöldet kóstoló szellő Bennetek dobban e dal Szótalan felhők szóljatok hozzám! Madaras körmenettel csurranó hajnal Millió születés gyöngy vajúdása Ballagó bárányok ezüst kolompja Erdei ózon gótikus árja Nárciszok selymes hadserege Szivárványövvel kössetek engem a földre Nemrégen szomorú voltam Csahos gyűlölet tépte le kedvem Halálos rémekkel róttam A rímtelen ének uccakövét Soha többé Soha többé Csüggedés gyötrő gyászait Fölvenni nem, fogom én Soha többé Soha többé Ártatlan földek kincsei várnak Hol lendülő mámorú fényteli nyárban Izzik a zsálya kéklik a len Habzik a burgonya lepkevirága Illatos pajták rejtik a nászt És futnak a gépek mint akik élnek Gyógyfűtől alszik nyugton az Éj Végtelen arénát kínál a szellem Hol mennyei gyarmatok gyöngyei várnak A hősre ki önnön szívével vív meg a harcban Ének pengéjű párviadalt