Jelenkor, 1960 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1960-02-01 / 1. szám - FIATALOK - Kemény Erzsébet: Látogatás (vers)

PILLANATKÉPEK 77 a feljegyzések említést tesznek egy pécsi címzetes püspökről, később magáról Borsa-Kopasz nádorról, de legtöbbet a gazdag Thoman családról, mely egészen a XVI. századig a falu földesura volt. A sorozatos török hadjáratok nyomán ez a tulajdonjog egyre inkább névlegessé vált. A földek megmaradtak ugyan, de a lakosság legnagyobbrészt elpusztult. Míg egy 1558-as török defter még 26 adózó portát tartott számon Perkátán, száztíz évvel később nem akadt több mint 3. A török kiűzetése után az akkori földesúrra, a győri jezsuitákra, alig néhány ház maradt és benne maroknyi ember. A Rákóczi-szabadságharc bukása óta rendszeresen vezetett egyházi anya­könyv tanúbizonysága szerint, ekkoriban rác és német telepesekkel igyekeztek benépesíteni a falut. A máig itt élő és idegen származásuk emlékét csak hal­vány hagyományként őrző nagyszámú Bogó­k, Sibá­k, Móker-ek neve ebben az időben bukkant fel először. A XVIII. század derekától kezdve Perkáta lélek­­száma gyorsan gyarapodott. Az 1715 körüli félszáz (és kétharmad részben ide­gen ajkú) család leszármazottainak száma kétszázötven évvel később megköze­lítette a hétezret. A völgyhajlatban meghúzódó házak egyre sokasodtak, fel­kúsztak a dombok hátára és benépesítették a kastély környékét. A kastély dombra épült. A XVIII. század második felében a Perkátát meg­szerzett gróf Győry család lakatta. Az építkezés mély sebet hasított a közeli dombok testén. A téglavetéshez szükséges agyagot a mai „Dühöngő”-nek ne­vezett falurész feletti dombból termelték ki, ami azóta is a „sárga főd”-nyerés legközelebbi forrása. A Fehérvárról érkező balra láthatja, mielőtt a patakon át­halad. A kastély (ma iskola) nagy, zömök, egy emeletes és cseppet sem szép épület. A Győryek lakóhelyük építésekor épp oly kevés ízlésről tettek tanú­­bizonyságot, mint százhúsz évvel utóbb, a kecses kis plébániatemplom ormót­lanná történt kiszélesítésekor. Később patkó alakban még két szárnyat emel­tek a kastély mellé, afféle vendégházakat. Ezek azonban nem érnek össze és így tulajdonképpen nem egy kastély van, hanem három. Ezekből az egyik a második világháború során elpusztult. Az 1770-es évektől egész az 1848-as jobbágyfelszabadításig húzódott a falubeli jobbágyok pere a kastéllyal, külön­böző jogtalan földrendezések és legelő elkülönítések miatt. Ez a pör tulajdon­képpen soha nem ért véget. Épp úgy elposványosodott a megyei bürokrácia út­vesztőjében, mint sok ezer más jobbágypör. Az 1848-as jobbágyfölszabadítás azonban csodálatos változást hozott a falu életében. Az életkedvnek nincsen biz­tosabb mutatója, mint a váratlanul fellendült tiszta népszaporodás görbéje. Perkáta lakossága rövid néhány év alatt megkétszereződött, majd meghárom­szorozódott. Alig száz évvel később, 1945-re az egykori jelentéktelen jobbágy­falunak ún. „gazdag” község híve volt. Ezt a gazdagságot a tényleges helyzet utólagos ismeretében fenntartással kell fogadni. A falusi jólét alapját képező földbirtokok épp abban az arányban, helyesebben aránytalanságban, oszlottak meg, mint országszerte általában. 2. A második világháború kitörését megelőző évben a község 12 817 katasz­teri holdas határának 39,4%-a 0— 10 kh.-as kisbirtokosok, 3,3%-a 11— 20 kh.-as középparasztok, 11­,5%­-a 21— 100 kh.-as basaparasztok, 12,4%-a 101—1000 kh.-as basaparaszti és úri birtokosok, 33,4%-a pedig egyetlen, 1 000 kh. felletti uradalom kezén volt.

Next