Jelenkor, 1960 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1960-02-01 / 1. szám - FIATALOK - Kemény Erzsébet: Látogatás (vers)
PILLANATKÉPEK 77 a feljegyzések említést tesznek egy pécsi címzetes püspökről, később magáról Borsa-Kopasz nádorról, de legtöbbet a gazdag Thoman családról, mely egészen a XVI. századig a falu földesura volt. A sorozatos török hadjáratok nyomán ez a tulajdonjog egyre inkább névlegessé vált. A földek megmaradtak ugyan, de a lakosság legnagyobbrészt elpusztult. Míg egy 1558-as török defter még 26 adózó portát tartott számon Perkátán, száztíz évvel később nem akadt több mint 3. A török kiűzetése után az akkori földesúrra, a győri jezsuitákra, alig néhány ház maradt és benne maroknyi ember. A Rákóczi-szabadságharc bukása óta rendszeresen vezetett egyházi anyakönyv tanúbizonysága szerint, ekkoriban rác és német telepesekkel igyekeztek benépesíteni a falut. A máig itt élő és idegen származásuk emlékét csak halvány hagyományként őrző nagyszámú Bogók, Sibák, Móker-ek neve ebben az időben bukkant fel először. A XVIII. század derekától kezdve Perkáta lélekszáma gyorsan gyarapodott. Az 1715 körüli félszáz (és kétharmad részben idegen ajkú) család leszármazottainak száma kétszázötven évvel később megközelítette a hétezret. A völgyhajlatban meghúzódó házak egyre sokasodtak, felkúsztak a dombok hátára és benépesítették a kastély környékét. A kastély dombra épült. A XVIII. század második felében a Perkátát megszerzett gróf Győry család lakatta. Az építkezés mély sebet hasított a közeli dombok testén. A téglavetéshez szükséges agyagot a mai „Dühöngő”-nek nevezett falurész feletti dombból termelték ki, ami azóta is a „sárga főd”-nyerés legközelebbi forrása. A Fehérvárról érkező balra láthatja, mielőtt a patakon áthalad. A kastély (ma iskola) nagy, zömök, egy emeletes és cseppet sem szép épület. A Győryek lakóhelyük építésekor épp oly kevés ízlésről tettek tanúbizonyságot, mint százhúsz évvel utóbb, a kecses kis plébániatemplom ormótlanná történt kiszélesítésekor. Később patkó alakban még két szárnyat emeltek a kastély mellé, afféle vendégházakat. Ezek azonban nem érnek össze és így tulajdonképpen nem egy kastély van, hanem három. Ezekből az egyik a második világháború során elpusztult. Az 1770-es évektől egész az 1848-as jobbágyfelszabadításig húzódott a falubeli jobbágyok pere a kastéllyal, különböző jogtalan földrendezések és legelő elkülönítések miatt. Ez a pör tulajdonképpen soha nem ért véget. Épp úgy elposványosodott a megyei bürokrácia útvesztőjében, mint sok ezer más jobbágypör. Az 1848-as jobbágyfölszabadítás azonban csodálatos változást hozott a falu életében. Az életkedvnek nincsen biztosabb mutatója, mint a váratlanul fellendült tiszta népszaporodás görbéje. Perkáta lakossága rövid néhány év alatt megkétszereződött, majd megháromszorozódott. Alig száz évvel később, 1945-re az egykori jelentéktelen jobbágyfalunak ún. „gazdag” község híve volt. Ezt a gazdagságot a tényleges helyzet utólagos ismeretében fenntartással kell fogadni. A falusi jólét alapját képező földbirtokok épp abban az arányban, helyesebben aránytalanságban, oszlottak meg, mint országszerte általában. 2. A második világháború kitörését megelőző évben a község 12 817 kataszteri holdas határának 39,4%-a 0— 10 kh.-as kisbirtokosok, 3,3%-a 11— 20 kh.-as középparasztok, 11,5%-a 21— 100 kh.-as basaparasztok, 12,4%-a 101—1000 kh.-as basaparaszti és úri birtokosok, 33,4%-a pedig egyetlen, 1 000 kh. felletti uradalom kezén volt.