Jelenkor, 1960 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1960-02-01 / 1. szám - FIATALOK - Kemény Erzsébet: Látogatás (vers)

Szöllősy Kálmán Akik már csak hátra néznek Szeretet nélkül élni nem lehet Próbáljátok meg csak emberek! Jön a reggel s jön az este, Nincs senki, senki, Ki odavesse a melengetőt, A keszkenőt. Szeretlek, s ez lesz A szemfedőd, s a szemfedőd. (Öngyilkos öregasszony búcsú­verséből.) ... Harkányban voltam. Akkor még ott volt a szociális otthon. A parkon át mentem. Ősz volt már, de a levelek még nem hullottak le. A fény úgy öm­lött végig rajtuk, mint a levegővé vált méz. Az egyik kanyarodóból hirtelen elém állt egy koszlott ruhájú, gyulladtszemű öregasszony: —• Uram, mentsen meg! Üldöznek! — sikította. Nem tudtam szólni. A ren­des beszédnél vagy háromszor gyorsabban, minden árnyalás nélkül hadarta: — Ez az egy rongyom van! Mindent, amit Amerikából kaptam, elvettek!... Éheztetnek!... Azt hiszi, őrült vagyok? ... Sokan vagyunk így. De nem mernek beszélni!... Senki sem törődik az öregekkel!... A múltkor panaszkodtam ... Véresre vertek!... Nézze meg ezt itt!... És fölhúzta sovány karjáról a ruhát. Tele volt kék foltokkal. Belém kapasz­kodott, és nem tudtam szabadulni tőle, míg meg nem ígértem, hogy elmegyek vele a szociális otthonba. Ott elmondták, hogy mindenkivel ezt csinálja, és veri magát, hogy higy­­gyenek neki. „ ... Szekszárdon jártam a barlanglakásokban. Meredek, falszerű szakadék közepén néhány méter széles, kiugró perem. Fönn a hegy, lenn a szakadék. És itt, ebben az omló homokfalban, lyukakban éltek az öregek. Azok, akiket többször kitelepítettek szociális otthonokba és mindig visszaszöktek. Évekig visszajárt bennem, milyen lehet az a hely, ahonnan ezek vissza­menekültek? Szociális otthon ... Furcsa valami az otthon! Vannak asszonyok, akik né­hány bútordarabbal, néhány odavetett szőnyeggel, egy-­két szál virággal otthont teremtenek. Máshol meg drága bútorok, szőnyegek, függönyök nem állnak

Next