Jelenkor, 1960 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1960-02-01 / 1. szám - FIATALOK - Kemény Erzsébet: Látogatás (vers)

PILLANATKÉPEK 79 ról árulkodik. Mosolya újkeletű, régen nem tartozott a jellemvonásai közé. Régen Paukovits úr a kisperkátai földesúr volt és minden falubeli egybehangzó állítása szerint a legnagyobb hajcsár, akit ebből a fajtából csak el lehet képzelni. Nem valószínű, hogy ez a jellemzés rosszindulatú lenne. Erre vall egy apróság is, melyet sokan nem felejtettek el. Dr. Paukovits gazdálkodásának lényeges esz­köze volt a távcső. Naphosszat a nyakában lógott és mivel ez a határrész a dombos Perkáta környékének leglaposabb vidéke, arra szolgált, hogy hátas­lova nyergében felállva szemmel tarthassa a földeken dolgozó cselédeit. Érez­hető szadizmussal vadászott azokra, akik akár csak egy cigaretta elszívásáig megpihentek, és esti „parancshirdetés”-kor már ki is osztotta a „bűn” súlyával arányosnak ítélt bírságot. Paukovits úr feleségével és lányaival ma is a falu­ban lakik és egy városi KTSZ részére készít nylon szatyrokat és rongybabákat. A gróf, Grünwald, Háy János és dr. Paukovits — ha egymás közt hatal­mas távolságot tartottak is — a falu szempontjából egyformán urak voltak. Egyetlen parasztember sem ejtett könnyet azért, hogy a szomszédjához mérten koldusszegény Háy Jancsi soha nem látogatta meg Grünwald urat, vagy hogy a gróf ugyan a legtökéletesebb udvariassággal köszöntötte a kisperkátai földbir­tokost, de azt még soha nem látta senki, hogy dr. Paukovits hintója jószomszédi látogatásra fordult volna be a kastélypark kapuján. Az urak dolga volt, inkább távoli, mint nevetséges. A kastélyos urak mellett azonban uralkodott a faluban egy másik, sőt egyik-másikuknál nagyobb hatalmú dinasztia is, akik vitatha­tatlanul paraszti sorból származtak és soha nem tagadták meg a paraszti élet­formát. Ezek voltak a Gecseg testvérek. 3. Az „Alkotmány” termelőszövetkezet mai központja a Gecseg-testvérek egy­kori, faluszéli tanyájából alakult ki. A „Vöröskuti-dűlő”-nek nevezett, kb. 300 kh.-as földdarab a termelőszövetkezet legértékesebb része. 1959 tavasza óta, miután a kormány helyes intézkedése megengedte, hogy a népi demokrácia iránt lojálisan viselkedő egykori kulákok is részt vegyenek, a termelőszövetkeze­tek munkájában, a Gecseg-csal­ád Perkátán élő tagjai termelőszövetkezeti dol­gozók lettek. Ez az utolsó és — a középosztálybeli ún. családtörténeti regények­kel ellentétben — cseppet sem lehangoló fejezete egy tehetséges parasztcsalád történetének. A Gecsegek históriája jellemző a magyar mezőgazdaság XIX. szá­zadi kapitalizálódásának folyamatára. Viszonylag új lakók Perkátán. Alig több­­mint száz évvel ezelőtt bukkan­tak föl a faluban, sok szóbeszédre okot adó körülmények közt. A Győry-grófok egyik tiszántúli birtokukról telepítették őket ide, és mivel az a magányos asz­­szony, aki férj nélkül, de gyermekeivel érkezett, a Gecsegek utolsó kideríthető őse. Perkátán még máig is szállong a vélemény, hogy a későbbi „aranyparasz­tok” igazi törzsatyja tulajdonképpen valamelyik kikapós kedvű Győry gróf volt. A Győryek valóban feltűnően támogatták állítólagos atyafiságukat. A legjobb jobbágytelkeket kapták, és az 1848. évi jobbágyfelszabadítás után a grófi csa­lád segítette őket a közvetlenül falu alatti földek megszerzésénél. A homályos származásukkal szerzett gazdasági előnyt a Gecseyek bőven kamatoztatták. Per­kátán egyedül álló, családközösségre emlékeztető települési formát hoztak létre. Közvetlenül egymás mellé épült hosszú házaikból egységes szempontok szerint gazdálkodtak. Egy emberöltőnyi időn át sikerülvén megőrizni vagyonukat az

Next