Jelenkor, 1966. január-június (9. évfolyam, 1-6. szám)

1966-02-01 / 2. szám - Mai lengyel költők (Kerekes László fordításai)

MAI LENGYEL KÖLTŐK A mai lengyel költészetben két tendenciát figyelhetünk meg. Egyik a részletek vizsgálata és ábrázolása, a régi (mitologikus) és új képzetek montázsszerű tükrözése. Ilyenek pl.: J. Mar­­kiewicz „Nagy nyugtalanság", „Vak tévedés", és Strzalkowski „Távoli jelentés" c. versei. Másik irány a forma további lazítására törekszik, megőrizve a vers balladai hangulatát. Ide sorolhatnánk Markiewicz „Sziklák éneke" c. ciklusát és Wieslaw Koszela „Hétköznapjaim a fák" c. kötetét. Tudatos művésziség, költői kockázatvállalás fonódik egybe Jaroslaw Markiewicz költésze­tében, és az élet miniatűr színképei szemünk előtt formálódnak egységes képzetté. Markiewicz versei 1958-ban jelentek meg először nyomtatásban a Wspólczesnosc, Tygodnik Kulturalny, Nowa Kultura folyóiratok hasábjain. Több irodalmi pályázaton vett részt és hétszer kapott kitüntetést irodalmi tevékenységéért. Minden új kísérlete és formaváltoztató törekvése ellenére is nagyon sok szállal kapcsolódik a tradíciókhoz. A mély és perspektivikus gondolatokat még kifejezőbbé teszi a szavak tudatos átalakításával, a különböző fonetikai struktúra alkalmazásával. Markiewicz verseiben a groteszk és az irónia a világnézeti koncepciótlanság ellen irányul. Jaroslaw Markiewicz-hez hasonlóan jelentős sikereket ért el Stralkowski is, a Lublinban élő fiatal lengyel költő. 1965-ben, a Lodzban megrendezett irodalmi pályázaton díjat nyert. Ver­seit a Lublinban megjelenő folyóirat és a varsói „Kultúra" közli. Zbigniew Strzalkowski és Markiewicz versei a táj­ábrázolás tekintetében sok azonos vonást mutatnak. A film kifejező eszközeinek használatával közel állnak a film nyelvéhez, a „szinte­tikus művészethez". A táj valamiféle külső reflexióként hat, s a többi művészi elemmel el­választhatatlan kapcsolatot alkot a költemény külső kombinációjával, formai felépítésével. Bizonyos vonatkozásban Wieslaw Koszela költészete is kapcsolatban áll e fentebb említett irányzattal, különösen a versek balladai hangulatát illetően. Koszela 1936-ban született Oleim­ben. A gimnázium befejezése után újságíró lett. Jelenleg szerkesztőként dolgozik. Első versei 1958-ban láttak napvilágot a „Twórczosc, „Zycie Literackie" hasábjain. A tömörség mellett erőssége a képi ábrázolásmód, a színek és fénykontrasztok ötvözete. („Színek illúziója"). Verseiben gyakran találkozunk árnyképek megjelenítésével. A képek futá­sát szinte operatőri pontossággal ábrázolja, teret és időt teremtve. („Emléksorok vallomása".) A jelenkori lengyel költészet bemutatott képviselőinél jelentkezik a Markiewicz által meg­fogalmazott „költői nyugtalanság", s a világ egyre gyorsuló mozgásának ábrázolási igénye. K. L. JAROSLAW MARKIEWICZ * * * Nagy nyugtalanságban él az ember a víz, az ég, a tűz, s a föld rabjaként -és nyugtalan önmaga miatt, amikor megszűnik érteni, miután közöttük megjelent -Miért is nem hal, hogy csak úszkáljon? Miért nem madár, amely röpköd csupán? Miért nem vakond — 137

Next