Jelenkor, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-6. szám)
1973-01-01 / 1. szám - PETŐFI SÁNDOR EMLÉKÉNEK - IllyésGyula: Petőfiről emlékezve
ILLYÉS GYULA Petőfiről emlékezve A költők gyakorlatiak. Honnan származik a legenda, hogy a való világban csak csetlenek-botlanak, hogy ügyefogyottak, álomvilágban élnek? A magyar költők kiválólag a gyakorlat emberei. Természetes, kivételesen nehéz a helyzetük. Balassiban három prókátor veszett el s még lócsiszárnak is jóhírű volt. Csokonai egymaga föl tudta volna állítani az Akadémiát, ha egy kis megértésre talál, ha nem épp a reális eszközök birtokosai szenvednek végzetes álomkórságban. Berzsenyi a leggondosabb tanulmányát a mezei gazdálkodás megújításáról készítette nyomda alá. Vörösmarty . . . Petőfi a szervezőképességével tűnik ki. Hibátlanul tájékozódik a részletekben; biztos tekintettel látja át a bonyolultságot. Mi fő jellemzője költői látásának is? Született lírikus: az első szárnycsapás sasmadári magaslatba viszi. Hogy sasmadári tévedhetetlenséggel tegyen különbséget a lenti valóság eladdig számba se vett jelenségei közt. Fönt lobog - kedvenc képe ez - a Tiszától a Dunáig nyúló róna felett, de lelát a sötétzöld káka közt nyakát nyújtogató gémre, a sárga fövenyen futó bogarak tarka seregére. Ilyen éles szemmel fürkészi a társadalmat is, de itt újra és újra lecsap a magasból, beavatkozik. Vörösmarty még csak dorgálja a hazáét föl-fölsivító, de aztán másra se buzduló magyarokat. Ő - mintha csak ebből a leckéztetésből tanult volna - magas hangon beszél, de nem sivít. Vezényel. Mégpedig úgy, hogy közben magyaráz. Vagyis tábort szervez. Lajra és újra tábort csinál. De sosem magának. Közösségi lélek. Elöl jár, igen. De az ügy a gondja. Megesik, hogy előresiet, már-már elszakad a gyűjtötte hadtól. De ekkor is neki van igaza. Neki volt igaza, ahogy az idő minden esetben neki helyeselt, a mellé zárkózásával. Soroljuk föl minden esetet, amikor példát adott, hogy mi volt - és még többször, mi lett volna - a helyes teendő, gyakorlati szempontból is? !