Jelenkor, 1973. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám - Székely Júlia: "Hallgassátok a danoló falusi leányt"
a lélek halhatatlanságáról, mint a harmincéves Csokonai, akinek szomorú életrajzából nem csupán az ötven év, de a weimari költőfejedelem osztályrészéül jutott gondtalan élet is igencsak hiányzik. Csokonai nem a földről, mint Goethe, hanem a pokolból szállt a mennybe harmincegy évesen. Nem vagyok irodalomtörténész, csak muzsikus. Nem tudom megmondani, miért szép ez vagy az a Csokonai-poéma. De éppen mint zenével foglalkozó ember, ámulva nézek szembe a csodával, hogy Csokonai több mint száz évvel a népzene jelentőségének nagy muzsikusok által való felfedezése előtt már pontosan tudta, hol keresse az igazi magyar zenét. És kereste is. Korának legjelentősebb három magyar muzsikusa, Lavotta, Csermák és Bihari ezt nem tudták. Pedig Csokonai figyelmeztette őket, s mindenkit: „Hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a jámbor puttonást, akkor lelitek fel a nemzetnek ama mohos, de annál tiszteletesebb maradványait, melyeket az olvasott és utazott macskáknak társaságában haszontalan keresnétek." Lavotta, Csermák és Bihari nem hallgatták a danoló falusi leányt, ők a városi urakat hallgatták, s főleg azok hallgatták őket. Azonkívül hallgatták persze a verbuváló huszárokat, meg a verbunkos dudást is, de a jámbor puttanásra még a szüreti mulatságokon sem figyeltek, pedig erre az alkalom bőven kínálkozott. Ezalatt Csokonai a danoló népet hallgatta figyelemmel, parasztokat énekeltetett, kitűnő zenei hallásával lejegyezte maga vonalazta kottapapírra a meghallgatott népi dallamokat, aztán ezeket nagy gonddal gyűjtögette, rendezgette. Parasztnóta-gyűjteménye, sajnos, elveszett, valószínűleg az 1802-ben keletkezett debreceni tűzi veszedelem nagy veszteséglistáján szerepel. De Csokonai parasztnóta-gyűjteménye megvolt, sok helyütt történik róla említés. A kor magyar muzsikusai, Lavotta, Csermák és Bihari nem gyűjtötték a magyar népi dallamokat. E feladat elvégzését akkor még egyedül Csokonai Vitéz Mihály tartotta fontosnak, aki nem volt hivatásos muzsikus, „csak" lángész. Csokonai halála után sokáig senkit nem érdekelt, mit dalol a nép. Csokonai 1805-ben bekövetkezett halála után pontosan száz évvel, ezerkilencszázötben indult el Kodály Zoltán első népdalgyűjtő útjára. Egy évvel később már Bartók is gyűjtött. Ma, kétszáz évvel Csokonai születése után „a nemzetnek mohos, de annál tiszteletesebb maradványai" eljutottak immár nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ elé. Csokonai tudta, hogy őt már csak a huszadik század érti meg. Mindent tudott, föltehetően azt is, hogy a nemzetnek tiszteletesebb maradványaiból lesz a huszadik század zenei világnyelve. (1972) 1101