Jelenkor, 1973. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám - Székely Júlia: "Hallgassátok a danoló falusi leányt"

a lélek halhatatlanságáról, mint a harmincéves Csokonai, akinek szomorú életrajzá­ból nem csupán az ötven év, de a weimari költőfejedelem osztályrészéül jutott gond­talan élet is igencsak hiányzik. Csokonai nem a földről, mint Goethe, hanem a pokol­ból szállt a mennybe harmincegy évesen. Nem vagyok irodalomtörténész, csak muzsikus. Nem tudom megmondani, miért szép ez vagy az a Csokonai-poéma. De éppen mint zenével foglalkozó ember, ámulva nézek szembe a csodával, hogy Csokonai több mint száz évvel a népzene jelentősé­gének nagy muzsikusok által való felfedezése előtt már pontosan tudta, hol keresse az igazi magyar zenét. És kereste is. Korának legjelentősebb három magyar muzsi­kusa, Lavotta, Csermák és Bihari ezt nem tudták. Pedig Csokonai figyelmeztette őket, s mindenkit: „Hallgassátok figyelemmel a danoló falusi leányt és a jámbor puttonást, akkor lelitek fel a nemzetnek ama mohos, de annál tiszteletesebb maradványait, me­lyeket az olvasott és utazott macskáknak társaságában haszontalan keresnétek." Lavotta, Csermák és Bihari nem hallgatták a danoló falusi leányt, ők a városi urakat hallgatták, s főleg azok hallgatták őket. Azonkívül hallgatták persze a ver­buváló huszárokat, meg a verbunkos dudást is, de a jámbor puttanásra még a szüreti mulatságokon sem figyeltek, pedig erre az alkalom bőven kínálkozott. Ezalatt Csokonai a danoló népet hallgatta figyelemmel, parasztokat énekeltetett, kitűnő zenei hallásával lejegyezte maga vonalazta kottapapírra a meghallgatott népi dallamokat, aztán ezeket nagy gonddal gyűjtögette, rendezgette. Parasztnóta-gyűjte­­ménye, sajnos, elveszett, valószínűleg az 1802-ben keletkezett debreceni tűzi vesze­delem nagy veszteséglistáján szerepel. De Csokonai parasztnóta-gyűjteménye meg­volt, sok helyütt történik róla említés. A kor magyar muzsikusai, Lavotta, Csermák és Bihari nem gyűjtötték a magyar népi dallamokat. E feladat elvégzését akkor még egyedül Csokonai Vitéz Mihály tartotta fontosnak, aki nem volt hivatásos muzsikus, „csak" lángész. Csokonai halála után sokáig senkit nem érdekelt, mit dalol a nép. Csokonai 1805-ben bekövetkezett halála után pontosan száz évvel, ezerkilenc­­százötben indult el Kodály Zoltán első népdalgyűjtő útjára. Egy évvel később már Bartók is gyűjtött. Ma, kétszáz évvel Csokonai születése után „a nemzetnek mohos, de annál tisz­teletesebb maradványai" eljutottak immár nemcsak a magyar nemzet, de az egész világ elé. Csokonai tudta, hogy őt már csak a huszadik század érti meg. Mindent tudott, föltehetően azt is, hogy a nemzetnek tiszteletesebb maradványaiból lesz a huszadik század zenei világnyelve. (1972) 1101

Next