Jelenkor, 1973. július-december (16. évfolyam, 7-12. szám)

1973-12-01 / 12. szám - Szilágyi Ferenc: Csokonai ismeretlen csurógi verse és följegyzése

s ezen induló harsány danája mellett vonult ifjú seregével a szomszédos erdőkre, li­getekre." Bárcsak valaki megőrizte volna az egész verset! De még ez a játékos kis töredék is a magyar gyermekköltészet Szabó Lőrinchez, Weöres Sándorhoz méltó előfutárának mutatja be az oly sokoldalú, pedagógusnak is kiváló költőt. A töredékes somogyi rögtönzés után egy teljes szövegével fennmaradt csurgói alkalmi verset is bemutathatunk. A vers eddig a Debreceni Független Újságban lap­pangott, ahol a költő halálának centenáriumán rendezett emlékkiállítás alkalmával közölték az eredeti kézirat alapján. A tréfás névnapi köszöntő így hangzik: PÁL NAPJÁRA No most megfordultak igazán a Pálok, Melyet, hogy nem tudtam, valóba sajnálok. Most tehát már egyéb módot nem találok, Hanem csak hogy innen hátul gratulálok. Éljen azért Pál úr! s azok is éljenek. Kik Pál fordulóján fordulást ejtenek. De nékem az urak most megengedjenek. Hogy tiszteletekre csak lélekbe menek. Csokonay V. Mihály, m. k. A debreceni hírlap az emlékkiállítás anyagának ismertetésében annyit ír, hogy „Ágoston (!) József királyi tanácsos kölcsönözte oda a kiállításnak Budapestről, őhozzá pedig Csépán József jákói földbirtokos hagyatékából került. A kölcsönző - egyben a kézirat akkori tulajdonosa - bizonyára azzal a kis-jókai Ágoston Józseffel azonos, akinek értékes könyvgyűjteményéről Szinnyei is megemlékezett írói lexikonában. A vers korábbi birtokosa, Csépán József, a szintén jákói Csépán (Csépány) Istvánnak lehetett leszármazottja. Nagy Iván családtörténete és Szinnyei említett műve csak Csépán István ügyvédről tud, Kazinczy levelezőtársáról, aki maga is fordított és írt szépirodalmi műveket s 1830-ban halt meg a Somogy megyei Jákón. A somogyi Csé­­pánoknak egyébként szerepük volt Csokonai Csurgóra kerülésében is: az ő tanári megbízatása előtt Csépán János alsoki református lelkész járt be kocsin Csurgóra ta­nítani, majd Csépán István egyházmegyei gondnok által kérték föl Csokonait, hogy Császári Lósy Pál hazaérkeztéig vállalja el a nagyobb tanulók oktatását Csurgón. Tudjuk, hogy Csépán Jánost, valamint Pausis Antal csurgói tiszttartót névnapjukon tanítványaival felköszöntötte a költő, mégpedig saját maga szerzette énekes versek­kel. Ezek közül a június 13-i Antal napra írt vers (Antal napjára) ránk is maradt, a június 24-i (vagy június 26-i) János napra írt köszöntőt azonban nem ismerjük. A Pál napi vers nyilván az előbbiekkel nagyjából egy időben, 1799. június 29-én, Péter-Pál napján készült. A verses levélből kiderül, hogy a címzett valószínűleg nem csurgói lakos volt, s úgy látszik, Csokonai kevésbé érezte magát függésben tőle, mint az alsoki lelkésztől vagy a csurgói tiszttartótól: egyébként bizonyára kórussal üdvö­zölte volna őt is. (Különben mentegeti magát azzal is, hogy elfeledkezett a névnap­ról.) Egy kérdés marad még hátra: ki lehetett a vers címzettje? Az ironikus céllal használt régies Zrínyi-strófa, a somogyi tájnyelv célzatos használata (házul, menek) arra mutat, hogy semmiképpen sem valami főbbrangú személy volt az ünnepelt, ha­nem a költő szűkebb somogyi baráti körének tagja. Gaál László visszaemlékezéseiben a somogyiak közül csak egy Pál keresztnevűt említ. Budai Pált, a kadarkúti reformá­tus papnak, Budai Istvánnak testvérét, a csokonyai (csokonyavisontai) lelkészt, később csurgói tanítót. Lehetséges, hogy ő volt a vers címzettje, bár a tréfás kis névnapi rögtönzésnél a címzettnek nincs is túl nagy jelentősége. (A 6. sorban a fordulást ejte­nek a táncban való forgásra, fordulásra vonatkozik.)

Next