Jelenkor, 2006. július-december (49. évfolyam, 7-12. szám)

2006-07-01 / 7-8. szám - Szigeti Csaba: Jelenidőben: (hosszú fecsegés, hosszú hallgatás): Főhajtás Somlyó Györgynek

A SZIGETI CSABA JELENIDŐBEN (hosszú fecsegés, hosszú hallgatás) Főhajtás Somlyó Györgynek Ennek az írásnak úgy van és csak egyetlen formális megkötése van, ahogyan a Somlyó György fordította „irracionális szonetteknek" is. A fordító a bevezetőjében (Hallomás. Harminchat új francia költő Somlyó György fordításában, Európa, Budapest, é. n., 203-206. p., valamint Az utazás. Francia költők antológiája Charles Baudelaire-től Marc Chodolenkóig, Mag­vető Könyvkiadó, Budapest, 1984, 584-586. p.) nem magyarázza meg, hogy Jacques Bens 41 irracionális szonettje miért irracionális, vagyis a költemények tagolása miért olyan, amilyen. Pedig egyszerű: „Elv, tudván, hogy 71 egyenlő 3,1415-tel és e hat szám összege 14, szerezzünk olyan szonettet, melyben a verssorok már nem négyes és hármas csopor­tokba, hanem a következő séma szerint rendeződnek el. (Idézet zárva: Paul Fournel: Clofs pour la littérature potentielle, Denoël, Paris, 1972, 84. p.) Nos, én is egy irracionális (?) megkötést vezetek be, csak az enyém nem szám­elvű, hanem grammatikai természetű. Egyetlen alkalom kivételével kiiktatom a múlt idő haszná­latát és csak a jelen időre korlátozódom. És néha arra a jövőre, amely szorosan tapad a jelen­hez. Például mondok ilyeneket, hogy e korlátozás értelme hamarosan világos lesz. Nagyon erős prezentizmus ez, de nem kizárólag a jelen ontológiai erőszakosságára utal, a jelennek arra a nyerseségére, amit a Somlyó-szövegek erősen hangsúlyoznak, vagyis az ifjúság prezentizmusát, ezt a legerősebb jelenidejűséget. Akár meglepő, akár nem, neki (szinte) nincsenek őszikéi.

Next