Jelenkor, 2006. július-december (49. évfolyam, 7-12. szám)
2006-07-01 / 7-8. szám - Szigeti Csaba: Jelenidőben: (hosszú fecsegés, hosszú hallgatás): Főhajtás Somlyó Györgynek
A SZIGETI CSABA JELENIDŐBEN (hosszú fecsegés, hosszú hallgatás) Főhajtás Somlyó Györgynek Ennek az írásnak úgy van és csak egyetlen formális megkötése van, ahogyan a Somlyó György fordította „irracionális szonetteknek" is. A fordító a bevezetőjében (Hallomás. Harminchat új francia költő Somlyó György fordításában, Európa, Budapest, é. n., 203-206. p., valamint Az utazás. Francia költők antológiája Charles Baudelaire-től Marc Chodolenkóig, Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1984, 584-586. p.) nem magyarázza meg, hogy Jacques Bens 41 irracionális szonettje miért irracionális, vagyis a költemények tagolása miért olyan, amilyen. Pedig egyszerű: „Elv, tudván, hogy 71 egyenlő 3,1415-tel és e hat szám összege 14, szerezzünk olyan szonettet, melyben a verssorok már nem négyes és hármas csoportokba, hanem a következő séma szerint rendeződnek el. (Idézet zárva: Paul Fournel: Clofs pour la littérature potentielle, Denoël, Paris, 1972, 84. p.) Nos, én is egy irracionális (?) megkötést vezetek be, csak az enyém nem számelvű, hanem grammatikai természetű. Egyetlen alkalom kivételével kiiktatom a múlt idő használatát és csak a jelen időre korlátozódom. És néha arra a jövőre, amely szorosan tapad a jelenhez. Például mondok ilyeneket, hogy e korlátozás értelme hamarosan világos lesz. Nagyon erős prezentizmus ez, de nem kizárólag a jelen ontológiai erőszakosságára utal, a jelennek arra a nyerseségére, amit a Somlyó-szövegek erősen hangsúlyoznak, vagyis az ifjúság prezentizmusát, ezt a legerősebb jelenidejűséget. Akár meglepő, akár nem, neki (szinte) nincsenek őszikéi.