Jelenkor, 2011. január-június (54. évfolyam, 2-6. szám)

2011-05-01 / 5. szám - Hites Sándor: Fejéről a talpára: Jókai Press Szajbély Mihály: Jókai Mór

ran tudjuk meg ugyanazt, mint amit már megtudtunk egy másik révén is. Ez még akkor is a redundancia érzetét kelti, ha belátható, Jókai (itt „mítoszi regényszerkezetnek" neve­zett) írásmódja, épp a maga termelés-jellegénél fogva, többé-kevésbé invariáns sémákra épül. Továbbá, az eltérő (Szajbély különböző értekezői korszakait jellemző) szempontok nem mindig összehangolhatóak, még ha az érvelés logikája szerint azonos irányba kelle­ne is mutatniuk. Jókai publikálási gyakorlatának és anyagi viszonyainak taglalása, illetve az irodalom áruvá válása és a sajtótörténeti látószög között világos az összefüggés. A ma­ga medialitásában és termelés-jellegében vizsgált irodalom anyagisága és az irodalmi mű­fajok (hol nominalista, hol esszencialista) szerephez juttatása között viszont nagyobb a fe­szültség. Egyaránt Jókai írói sikerét kellene magyarázniuk vagy lefesteniük, holott előfeltevéseikben és szemléleti következményeikben adott esetben ellent is mondhatnak egymásnak. Szajbély kiinduló tétele, miszerint Jókai Mór nem egyszerűen regényíró, hanem újsá­gokba író regényíró, jelentőségében aligha túlbecsülhető. Egyenesen azt a benyomást kel­ti, hogy a fejéről a talpára állítja a nemzet mesemondóját. Hiszen az, hogy az irodalom a 19. század közepétől megjelenik a sajtóban, messzemenő következményekkel bír mind Jókai pályájára, mind az irodalom korabeli létmódjára. Szajbély érdekfeszítően bontja ki az összefüggést a sajtópublikáció, a folytatásos közlés, az irodalom tömegesedése és az ol­vasók számának növekedése között, és ezt a korábban alig tekintetbe vett, elemi viszony­­rendszert játszatja össze Jókai írói működésének poétikai jellegzetességeivel.­ Abban viszont, ahogy (joggal) önelvű publikációs formának tekintve a sorozatközlést, egyszersmind szembe is állítja a könyv- és az újságirodalmat és Jókai pályáját ebben a kü­lönbségben ragadja meg, talán van valamennyi túlzás is. A könyvek és a különböző peri­odikák (napi- és hetilapok, füzetek, kalendáriumok stb.) egyrészt ugyanannak a kulturá­lis-gazdasági szférának, másrészt ugyanannak a mediális feltételrendszernek, a nyomtatás világának voltak a részei. A sajtó jelentőségében egyre növekvő, mennyiségé­ben is terebélyesedő, de beágyazódó része volt a század nyomtatási technológiájának - nem véletlen, hogy az olvasást a könyvforgalomra nézve is katalizálta, és az előzetes saj­tóközlésnek hatása lehetett a könyvárakra is. Gazdasági érdekközösség kötötte össze a szerzőt, a kiadót, az irodalmat vagy kritikát is közlő sajtót és a kölcsönkönyvtárat (utób­biak szerepével a Jókai-művek cirkulációjában Szajbély talán azért nem foglalkozott, mert a könyvformátumban Jókai esetében afféle szükséges rosszat lát). A napilapok, könyvki­adók és nyomdák tulajdonosa gyakran ugyanaz a személy. Emich Gusztáv az Erdély aranykorának a saját kiadója által majdan megjelentetendő, saját nyomdájában majdan ki­nyomtatandó szövegét először saját lapjában, a Pesti Naplóban közölte.­ Ahogy ebben az esetben a szerződés sugallja, a végcél a könyvformátum volt. Általában is megkockáztat­ható, hogy (elismerve: a részletekben és az egészben történő közlés különbsége már ott munkál a megírás folyamatában is) valamiként a nem-könyv is a könyv-állapot felé töre­kedett. Talán azért is, mert a könyv egyszerre lehet átviteli és tároló médium. (Máig a kö­tetbe kötve archivált periodikák határozzák meg a magyar könyvtártermek arculatát). Könyvvé válás híján a hírlapokba szétszórt regényközleményeknek aligha lehetne hatás­ . E megközelítés termékenységét jelzi, hogy hasonló kérdések ma Jókai kapcsán többeket is fog­lalkoztatnak, akár a kánonformálás és az irodalom társadalmi elhelyeződése (HANSÁGI Ágnes, A mediális környezet hatása az elsődleges kanonizációra. A Jókai-regények folytatásos közlése a Pesti Nap­lóban (1851-1857), Irodalomtörténet 2009/3. 291-317.) akár a textológia szempontjából (ZÁKÁNY TÓTH Péter, „A Jókai-írógép" . Nemzeti művelődés - egységesülő világ, főszerk. Szegedy-Maszák Mihály, Napút, Bp. 2010. 478-538.) A heurisztikus lendület mindazonáltal kitermelte a maga túl­zásait is, többek között abban a meglátásban, miszerint a korban egyáltalán nem lett volna ma­gyar könyvpiac. vö. HARSÁNYI, i.m., 312. 4 Ennek elemzését lásd: ZÁKÁNY TÓTH, i.m., 486-487.

Next