Jelenkor, 2011. január-június (54. évfolyam, 2-6. szám)
2011-05-01 / 5. szám - Hites Sándor: Fejéről a talpára: Jókai Press Szajbély Mihály: Jókai Mór
ran tudjuk meg ugyanazt, mint amit már megtudtunk egy másik révén is. Ez még akkor is a redundancia érzetét kelti, ha belátható, Jókai (itt „mítoszi regényszerkezetnek" nevezett) írásmódja, épp a maga termelés-jellegénél fogva, többé-kevésbé invariáns sémákra épül. Továbbá, az eltérő (Szajbély különböző értekezői korszakait jellemző) szempontok nem mindig összehangolhatóak, még ha az érvelés logikája szerint azonos irányba kellene is mutatniuk. Jókai publikálási gyakorlatának és anyagi viszonyainak taglalása, illetve az irodalom áruvá válása és a sajtótörténeti látószög között világos az összefüggés. A maga medialitásában és termelés-jellegében vizsgált irodalom anyagisága és az irodalmi műfajok (hol nominalista, hol esszencialista) szerephez juttatása között viszont nagyobb a feszültség. Egyaránt Jókai írói sikerét kellene magyarázniuk vagy lefesteniük, holott előfeltevéseikben és szemléleti következményeikben adott esetben ellent is mondhatnak egymásnak. Szajbély kiinduló tétele, miszerint Jókai Mór nem egyszerűen regényíró, hanem újságokba író regényíró, jelentőségében aligha túlbecsülhető. Egyenesen azt a benyomást kelti, hogy a fejéről a talpára állítja a nemzet mesemondóját. Hiszen az, hogy az irodalom a 19. század közepétől megjelenik a sajtóban, messzemenő következményekkel bír mind Jókai pályájára, mind az irodalom korabeli létmódjára. Szajbély érdekfeszítően bontja ki az összefüggést a sajtópublikáció, a folytatásos közlés, az irodalom tömegesedése és az olvasók számának növekedése között, és ezt a korábban alig tekintetbe vett, elemi viszonyrendszert játszatja össze Jókai írói működésének poétikai jellegzetességeivel. Abban viszont, ahogy (joggal) önelvű publikációs formának tekintve a sorozatközlést, egyszersmind szembe is állítja a könyv- és az újságirodalmat és Jókai pályáját ebben a különbségben ragadja meg, talán van valamennyi túlzás is. A könyvek és a különböző periodikák (napi- és hetilapok, füzetek, kalendáriumok stb.) egyrészt ugyanannak a kulturális-gazdasági szférának, másrészt ugyanannak a mediális feltételrendszernek, a nyomtatás világának voltak a részei. A sajtó jelentőségében egyre növekvő, mennyiségében is terebélyesedő, de beágyazódó része volt a század nyomtatási technológiájának - nem véletlen, hogy az olvasást a könyvforgalomra nézve is katalizálta, és az előzetes sajtóközlésnek hatása lehetett a könyvárakra is. Gazdasági érdekközösség kötötte össze a szerzőt, a kiadót, az irodalmat vagy kritikát is közlő sajtót és a kölcsönkönyvtárat (utóbbiak szerepével a Jókai-művek cirkulációjában Szajbély talán azért nem foglalkozott, mert a könyvformátumban Jókai esetében afféle szükséges rosszat lát). A napilapok, könyvkiadók és nyomdák tulajdonosa gyakran ugyanaz a személy. Emich Gusztáv az Erdély aranykorának a saját kiadója által majdan megjelentetendő, saját nyomdájában majdan kinyomtatandó szövegét először saját lapjában, a Pesti Naplóban közölte. Ahogy ebben az esetben a szerződés sugallja, a végcél a könyvformátum volt. Általában is megkockáztatható, hogy (elismerve: a részletekben és az egészben történő közlés különbsége már ott munkál a megírás folyamatában is) valamiként a nem-könyv is a könyv-állapot felé törekedett. Talán azért is, mert a könyv egyszerre lehet átviteli és tároló médium. (Máig a kötetbe kötve archivált periodikák határozzák meg a magyar könyvtártermek arculatát). Könyvvé válás híján a hírlapokba szétszórt regényközleményeknek aligha lehetne hatás . E megközelítés termékenységét jelzi, hogy hasonló kérdések ma Jókai kapcsán többeket is foglalkoztatnak, akár a kánonformálás és az irodalom társadalmi elhelyeződése (HANSÁGI Ágnes, A mediális környezet hatása az elsődleges kanonizációra. A Jókai-regények folytatásos közlése a Pesti Naplóban (1851-1857), Irodalomtörténet 2009/3. 291-317.) akár a textológia szempontjából (ZÁKÁNY TÓTH Péter, „A Jókai-írógép" . Nemzeti művelődés - egységesülő világ, főszerk. Szegedy-Maszák Mihály, Napút, Bp. 2010. 478-538.) A heurisztikus lendület mindazonáltal kitermelte a maga túlzásait is, többek között abban a meglátásban, miszerint a korban egyáltalán nem lett volna magyar könyvpiac. vö. HARSÁNYI, i.m., 312. 4 Ennek elemzését lásd: ZÁKÁNY TÓTH, i.m., 486-487.