Jelenkor, 2015. július-december (58. évfolyam, 7-12. szám)

2015 / 11. szám - Dániel Zsuzsa: Emlékeim - zsidólánynak lenni 1944-ben

Szolnok a negyvenes évek elején mintegy 40 ezres lélekszámú alföldi polgárváros volt, 100 kilométerre Budapesttől. A helyi zsidóság (2590 fő) nagyobbik hányada a neológ kö­zösséghez tartozott, bár voltak ortodox családok is.1 Utóbbiak közül senkit nem ismertem. Szőrmesapkás, kaftános zsidót is csak Szerencsen láttam gyerekkoromban, amikor apai nagyanyámnál nyaraltam. A szolnoki zsidóság többsége asszimilálódott, számukra az or­szágosnál kedvezőbbek voltak a pályaválasztási lehetőségek is. Idézek a két világháború közötti időből egy erre vonatkozó megállapítást. „A város izraelita vallású polgárai lete­lepedésük első percétől szabadon fejthetik ki képességeiket és tevékenységüket, a más polgárokkal egyenlő elbánás teremtette helyzetben."1 2 A neológ zsidók nagy része egzisz­tenciálisan kielégítő helyzetben volt, és számos jómódú, sőt gazdag család is akadt közöt­tük. Sok országosan ismertté vált zsidó értelmiségi származott Szolnokról, közöttük Szegő Gábor matematikus, dr. Preisich Kornél kórházi főorvos, Tabák Lajos fotóművész, írók és a szolnoki művésztelep létrehozásában jelentős szerepet játszó és ott alkotó képző­művészek, köztük olyan nagyhírű alkotók, mint Fényes Adolf, Zádor István. Konszolidált, középpolgári körülmények között éltünk. A divatáruüzletben két segéd és időnként egy tanuló dolgozott. Az otthoni segítség egy bennlakó háztartási mindenes és egy gyereklánynak nevezett, iskolázottabb fiatal lány volt, aki csak velünk, a gyerekek­kel foglalkozott. Anyu vezette a háztartást, és délelőttönként az üzletben segített apám­nak. A könyvek szeretetét otthonról hoztam. Színházba, moziba jártunk. Anyu szeretett zongorázni, mindig nagy áhítattal hallgattam. Az egyetlen tárgy, amelyet 1945 tavaszán az egyébként teljesen üres, kifosztott lakásunkban megtaláltunk, a zongora volt. Úgy lát­szik, nehéz volt elmozdítani, vagy akik a lakást kipakolták, nemigen zongoráztak A zsidótörvények hatása, az antiszemitizmus térhódítása bizonyos jelekből érzékelhető volt gyerekkoromtól kezdve. Az első személyes emlékem, hogy a MOVE fajvédő egyesület átvette a Tisza-híd melletti tiszai strandot, és attól kezdve kizárólag a Mészáros strandra (sokan zsidó strandnak hívták) járhattunk. A régivel ellentétben az új strand a Tisza-hídról nem volt gyalogosan megközelíthető. A gyerekek számára ez nemcsak hogy nem jelentett lelki megrázkódtatást, de kellemes változást is hozott az életbe. Ettől kezdve állandó motor­csónak szállította a Tiszán mindkét irányban a strandolókat, ami kényelmesebb volt a gya­loglásnál, és gyerekfejjel sokkal izgalmasabbnak is éreztük. Emlékszem, a motorcsónaksté­gen szinte egyfolytában a „Tavaszi zsongás" című, akkor divatos számot játszották. Az elemi iskola négy osztályát a Zsidó Elemi Iskolában végeztem. Nagyon jó iskola híré­ben állt, annyira, hogy még a harmincas évek végén is jelentkeztek oda igényes más val­lású diákok. Semmi jellegzetesen zsidó szellem nem volt érzékelhető azon kívül, hogy az összes zsidó ünnepet az iskolai keretek között is megünnepeltük. A magyar költészettel ott ismerkedtem meg először, Horváth Gyula tanító bácsi lelkesen olvasta fel nekünk Arany János Toldiját és a Toldi estéjét. (Tanítónk kijelentette, hogy a Toldi szerelme nem iga­zán érdekes, az a trilógia leggyengébb darabja. Azóta sem ellenőriztem, hogy ez volt-e a mellőzés tényleges oka.) Azt hiszem, negyedikes elemista koromban hívták be első ízben apámat zsidó munka­­szolgálatra. Ez nagy ijedtséget okozott a családban. Itt kell elmondanom róla, hogy az első világháborúban magas katonai kitüntetéseket kapott. Nagyon büszke volt hősies háborús magatartására, hangsúlyozottan magyarnak tekintette magát, aki történetesen izraelita val­lású. Magas háborús kitüntetései miatt az első zsidótörvény bevezetése után „kivételezett-1 Az adatokat Papp Zsolt A szolnoki Izraelita hitközség története a kezdettől napjainkig című könyvéből vettem át. (Fotogruppe kiadó Kft., Szolnok, 2005) 2 Szolnok — Fejezetek a város múltjából. Szerkesztette Vidor Győző, kiadta Róth Dezső könyvnyom­dája, Szolnok, 1927. In: dr. Csató Dávid: A szolnoki izraelita hitközség. Az 1. lábjegyzetben említett Papp Zsolt-könyv ezt a kiadványt idézi. 1205

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék