Jelenkor, 2016. július-december (59. évfolyam, 7-12. szám)

2016 / 10. szám - Levelek Makay Idához: Pilinszky János, Bertók László, Fodor András, Csanádi Imre, Somlyó György, Tüskés Tibor, Albert Zsuzsa, Göncz Árpád, Csorba Győző, Lator László, Parti Nagy Lajos, Lengyel Balázs levelei

Pilinszky János kézzel írt levele [postabélyegző: 64. IV. 27.] Kedves Ida! Nyaralásom Füreden végére jár. Köszönöm kedves levelét, a fényképeket és a virágot. Boldog lehet, hogy ilyen kedves kisfia van. Becsülje meg, s különben is, ne legyen hazárd azzal, ami van. Verseit többször is elővettem. A véleményemet, őszinte véleményemet frissiben közöl­tem Magával, az újraolvasás csak megerősített benne. Pihenésem jól sikerült, telve tervekkel utazom haza. Válogatott kötetem jelenik meg németül, elsőnek ezt kell otthon előkészítenem. A Maga kötete mikor jön? Várom. Kedves Ida, kis diáklányának kérését örömmel teljesítem. A Maga túlzó szeretetét éreztem meg levelében. Ezt nem viszonozhatom, de őszinte szeretettel üdvözlöm őt. Kedves Ida, búcsúzom. A kért verset levelem túlsó lapjára írom, kérem, adja át tanít­ványának. Őszinte szeretettel, barátsággal: János Pilinszky János kézzel írt levele [postabélyegző: 64. MÁJ. 27.] Kedves Ida! Valóban nagyon sok a gondom-bajom! Sokkal egészségesebb lenne vidéken élnem, gaz­dagabb és koncentráltabb. Köszönöm levelét, s főként a tárgyilagosabb passzusokat. Jelen korszakomban ez a legmegfelelőbb segítség a számomra. Nemrég olvastam Buddha „evangéliumát", a személyiségtől való szabadulásról, mint a legfőbb, sőt egyetlen jóról. Ugye megért és nem ért félre? Könyvét várom, közös ismerőseinket szeretettel üdvözlöm, igaz barátja: János Pilinszky János kézzel, zöld tintával írott levele [postabélyegző: 64. X. 21.] Kedves Ida! Először is: bocsánat a késésért. Megkaptam a kis, ízléses kötetet. A Maga verseiből készült válogatás különb is lehetett volna, de így is meglepően koncentráltan hatott. (Hajnali 6 van, félig még alszom, rettenetesen fogalmazok!) Szóval: szép, tiszta, lírai, egy darab ver­sek! Ugyanakkor, ha önmagához és tehetségéhez konzekvens kíván lenni, nagy s hosszú út előtt áll még. Talán a szélsőségessége fog mindinkább mélységgé változni? Befejezésül egy Simone Weil-idézettel szeretném viszonozni kötetét: „Ártatlannak lenni annyi, mint magunkra venni a világ súlyát. És eldobni minden ellensúlyt." Igaz barátsággal: János

Next