Jelenkor, 2018. január-június (61. évfolyam, 1-6. szám)

2018 / 5. szám - Dobó Gábor - Szeredi Merse Pál: "Ausztria lényege nem a centrum, hanem a periféria": Az avantgárd lapok hálózata az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban 1920-1926 között

DOBÓ GÁBOR SZEREDI MERSE PÁL „AUSZTRIA LÉNYEGE NEM A CENTRUM, HANEM A PERIFÉRIA" Az avantgárd lapok hálózata az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban 1920 és 1926 között. Az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban az avantgárd folyóiratok szerkesztői ra­dikális javaslatokat tettek a művészet és a művészek funkciójának újragondolására. Ezek közül a legfontosabb az volt, hogy nem a Kelet-Közép-Európában lényegében az 1990 körüli rendszerváltásokig meghatározó, a 19. századi nemzeti romantikából örökölt, az adott nemzeti kultúrában ható vétesz szerepét folytatták, hanem egy határokon átnyúló, együttműködéseken alapuló hálózat tagjaiként képzelték el magukat. Persze az avant­gárd művészekre is hatottak a régió kulturális mintái, feltűnő például az olyan karizmati­kus, iskolateremtő, sok műfajban alkotó művészek jelenléte, mint Ljubomir Micic, Karel Teige vagy Kassák Lajos (ebben az értelemben az ő előképeik a romantikus Petőfi Sándor vagy Adam Mickiewicz voltak).­ Ám az avantgárd művészek sok tekintetben kiléptek saját kulturális környezetük rutinjából az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követő bonyolult geopolitikai és kulturális konstellációban (amit a történészek histoire croisée­­nak, egymást keresztező, egymás mellett létező történelmeknek neveznek),­ és képesek voltak összekapcsolni az egykori birodalom területén jelentkező, egymástól egyébként sok tekintetben különböző modernista törekvéseket az avantgárd laphálózatban.­ A monarchia felbomlása után nagy szerepet kapott az avantgárd lap médiuma, ez a definíció szerint kollektív kulturális produktum, amelyben egy művészcsoport artikulálta komplex művészi és társadalmi programját, és amely meg tudott jelenni a művészet nem­zetközi vérkeringésében is. Az avantgárd lapok nem a semmiből léptek elő. Az irodalmi és művészeti folyóiratok (little magazines, petites revues) száma és példányszáma az 1880-as évektől nőtt meg robbanásszerűen Nyugat-Európában, majd terjedtek el világszerte.5­ 1 Az idézet Joseph Roth-tól származik (Die Kapuzinergruft, 1938). A tanulmány angol és német nyelven az Österreichische Galerie Belvedere (Bécs), valamint a Palais des Beaux-Arts - BOZAR (Brüsszel) szervezésében 2018-ban nyíló Beyond Klimt - New Horizons in Central Europe című kiál­lítás katalógusában jelent meg. A szöveg kapcsolódik a Petőfi Irodalmi Múzeum-Kassák Múzeum és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal - NKFIH, K-120779 számú projektjéhez. 2 Összefoglalóan lásd például: Bojtár Endre: A kelet-európai avantgarde irodalom (Budapest, 1977). 3 Michael Wemer, Bénédicte Zimmermann (éd.): De la comparaison a l'histoire croisée (Paris, 2004), 15-49. 4 A modernizmus megnevezést a modernitás korszakára reflektáló 20. század eleji kulturális moz­galmakra használjuk. Lásd: Peter Brooker, Andrzej Gosiorek, Deborah Longworth, Andrew Thacker: Introduction, in: Uck (eds.): The Oxford Handbook of Modernisms (Oxford, 2010), 3-4. Avantgárdon a modernitást és a modernizmusokat radikálisan felülbíráló, azokkal kapcsolatban kritikus művészeti irányzatokat értjük. A modernizmusok és az avantgárd között nem húzódott éles határ, csak átmenetek. 5 Lásd például: Evanghélia Stead, Hélène Védrine (ed.): VEurope des revues (1880-1920) (Paris, 2008). Bereczky Gábor: Az időszaki sajtótermékek számának alakulása a 19. századi Magyar­­országon, in: Császtvay Tünde, Nyerges Judit (szerk.): Szolgálatomat ajánlom a 60 éves Jankovics Józsefnek: humanizmus és gratuláció (Budapest, 2009), 63-69.

Next