Jelenkor, 2018. július-december (61. évfolyam, 7-12. szám)
2018 / 11. szám - Bajkay Éva: A képtáralapító Hárs Éva: (I. rész)
ről.19 Hárs Éva Martynra utaló, vele együttműködve kialakuló nyitottabb szemlélete 1960 körül már az irodalmi és képzőművészeti viták kereszttüzébe került. 1961-ben a Művészet hasábjain zajlott „művészeti dekadencia-vitá"-ban képzetlen hozzászólók politikától megszabott vagdalkozása zajlott. Pécsről egy szűklátókörű, tendenciózus, autodidakta szobrász-restaurátor, Keresnyei József írását közölték, aki Pécset a nonfiguratív irányzat egyik magyarországi fellegváraként ítélte el, erősen vádolva Martynt és körét társadalmi valóságtól elrugaszkodó dekadens formalizmussal, ezoterikus valóságellenességgel (Művészet, 1961/10,47-48). A kultúrában ekkor újra erősödő megkötések elérték Hárs Éva következő tudományos tanulmányát, melynek közlését a helyi pártszervezet a JPM Évkönyvéből az alábbi levéllel letiltotta: „Baranya Megyei Tanács VB. elnök levele Dombay János elvtársnak, a Janus Pannonius Múzeum igazgatójának, Pécs, 1960. március 2. A Megyei Tanács VB. elnökségével felülvizsgáltam a múzeum kiadásra kerülő 1959. évi évkönyvének anyagát. A Baranya megyei Párt VB. ágit.prop osztályával egyetértésben úgy döntöttünk, hogy az évkönyv kiadásával egyetértünk. Kivételt képez ez alól Sarkadiné Hárs Éva művészettörténész Martyn Ferenc festőművészről szóló munkája. Ennek megjelentetését az évkönyvben nem javasoljuk. A Párt VII. Kongresszusa határozatában világosan és számunkra kötelező erővel kimondotta, hogy „Pártunk kívánja és a nép elvárja, hogy az írók, művészek alkotásaikban helyesen ábrázolják korunkat, az új társadalmat építő embert, a szocializmus győzelméért küzdő népet." A munka megjelentetése a fentiekkel ellentétes művészeti irányzatot tenne maradandóvá a múzeumi évkönyvben, amelybe amúgy nem illik bele. Mindezeket figyelembe véve a múzeum évkönyvét a fentiek figyelembevételével javasoljuk kiadásra. Palkó Sándor vb. elnök" Nem is jelent meg akkor Hárs Évától tanulmány az az évi évkönyvben. Martyn is magán érezve a művészetpolitika szorítását a kor más jeles művészeihez hasonlóan egy szabadabb műfaj, az illusztráció felé fordult. Az 1960-as évek vált egyértelműen a magyar grafika fénykorává. Csohány Kálmántól Würtz Ádámig modern, expresszív rajzok készültek a magyar és egyetemes irodalom akkor olcsón és nagy példányszámban megjelenő kiadásaihoz. Martyn gyermekkori kedvenc könyvéhez, Cervantes Don Quijotéjához készített szuggesztív, vékony vonalú tusrajzokat, melyekről Hárs Éva hírt adott a Művészet 1960/4. számában. Az illusztrált könyv kiadása nem ment egyszerűen. „Napokban kaptuk vissza a fotóanyagot két sor írással, hogy: Mellékelve köszönettel visszaküldjük a rajzokról készült fotókat. A szerkesztőbizottság döntése alapján sajnos nem tudjuk megjelentetni. Gondolom, elég könynyed és elegáns mozdulattal intézték el sok év fáradságos és mi tudjuk, milyen tiszta szándékú munkáját. Ferenc egy mosollyal vette tudomásul. Nekem kicsit megszorult a torkom." - írta Martyn pécsi felesége Évának.20 A mester, mint kiváló rajztehetség örömét lelte az illusztrálásban. Sorozatok álltak össze, a Don Quijote fent említett hatvan illusztrációját (1959, Magyar Helikon Kiadó 1962), Petőfi Sándor Apostolához (1961, Szépirodalmi Kiadó 1961), Flaubert Bovarynéjához (1962, Magyar Helikon 1963) készült rajzai követték. Mallarmé köl- 19 Dávid Katalin: Vasfüggönyös kereszténység, Budapest, 2017., 129. 20 Martyn Klára levele Hárs Évának, Pécs, 1961.12. 03.