Jelenkor, 2018. július-december (61. évfolyam, 7-12. szám)

2018 / 11. szám - Bajkay Éva: A képtáralapító Hárs Éva: (I. rész)

ről.19 Hárs Éva Martynra utaló, vele együttműködve kialakuló nyitottabb szemlélete 1960 körül már az irodalmi és képzőművészeti viták kereszttüzébe került. 1961-ben a Művészet hasábjain zajlott „művészeti dekadencia-vitá"-ban képzetlen hozzászólók politikától megszabott vagdalkozása zajlott. Pécsről egy szűklátókörű, tendenciózus, autodidakta szobrász-restaurátor, Keresnyei József írását közölték, aki Pécset a nonfiguratív irányzat egyik magyarországi fellegváraként ítélte el, erősen vádolva Martynt és körét társadalmi valóságtól elrugaszkodó dekadens formalizmussal, ezoterikus valóságellenességgel (Művészet, 1961/10,47-48). A kultúrában ekkor újra erősödő megkötések elérték Hárs Éva következő tudományos tanulmányát, melynek közlését a helyi pártszervezet a JPM Évkönyvéből az alábbi levéllel letiltotta: „Baranya Megyei Tanács VB. elnök levele Dombay János elvtársnak, a Janus Pannonius Múzeum igazgatójának, Pécs, 1960. március 2. A Megyei Tanács VB. elnökségével felülvizsgáltam a múzeum kiadásra kerülő 1959. évi évkönyvének anyagát. A Baranya megyei Párt VB. ágit.prop osztályával egyet­értésben úgy döntöttünk, hogy az évkönyv kiadásával egyetértünk. Kivételt képez ez alól Sarkadiné Hárs Éva művészettörténész Martyn Ferenc festőművészről szó­ló munkája. Ennek megjelentetését az évkönyvben nem javasoljuk. A Párt VII. Kongresszusa határozatában világosan­­ és számunkra kötelező erővel kimondotta, hogy „Pártunk kívánja és a nép elvárja, hogy az írók, művészek alkotásaikban helyesen ábrázolják korunkat, az új társadalmat építő embert, a szo­cializmus győzelméért küzdő népet." A munka megjelentetése a fentiekkel ellentétes művészeti irányzatot tenne ma­radandóvá a múzeumi évkönyvben, amelybe amúgy nem illik bele. Mindezeket figyelembe véve a múzeum évkönyvét a fentiek figyelembevételé­vel javasoljuk kiadásra. Palkó Sándor vb. elnök" Nem is jelent meg akkor Hárs Évától tanulmány az az évi évkönyvben. Martyn is magán érezve a művészetpolitika szorítását a kor más jeles művészeihez hasonlóan egy szabadabb műfaj, az illusztráció felé fordult. Az 1960-as évek vált egyértelműen a magyar grafika fény­korává. Csohány Kálmántól Würtz Ádámig modern, expresszív rajzok készültek a magyar és egyetemes irodalom akkor olcsón és nagy példányszámban megjelenő kiadásaihoz. Martyn gyermekkori kedvenc könyvéhez, Cervantes Don Quijotéjához készített szuggesz­­tív, vékony vonalú tusrajzokat, melyekről Hárs Éva hírt adott a Művészet 1960/4. számában. Az illusztrált könyv kiadása nem ment egyszerűen. „Napokban kaptuk vissza a fotóanya­got két sor írással, hogy: Mellékelve köszönettel visszaküldjük a rajzokról készült fotókat. A szerkesztőbizottság döntése alapján sajnos nem tudjuk megjelentetni. Gondolom, elég köny­­nyed és elegáns mozdulattal intézték el sok év fáradságos és mi tudjuk, milyen tiszta szán­dékú munkáját. Ferenc egy mosollyal vette tudomásul. Nekem kicsit megszorult a torkom." - írta Martyn pécsi felesége Évának.20 A mester, mint kiváló rajztehetség örömét lelte az il­lusztrálásban. Sorozatok álltak össze, a Don Quijote fent említett hatvan illusztrációját (1959, Magyar Helikon Kiadó 1962), Petőfi Sándor Apostolához (1961, Szépirodalmi Kiadó 1961), Flaubert Bovarynéjához (1962, Magyar Helikon 1963) készült rajzai követték. Mallarmé köl- 19 Dávid Katalin: Vasfüggönyös kereszténység, Budapest, 2017., 129. 20 Martyn Klára levele Hárs Évának, Pécs, 1961.12. 03.

Next