Jelenkor, 2019. január-június (62. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 1. szám - Balázs Eszter - Szeredi Merse Pál: Töredezett idő, változó terek: Művészeti forrongás a 20. század első évtizedeiben - Az olomouci Művészeti Múzeum közép-európai avantgárd mozgalmakat bemutató kiállításáról
alapvetés fogalmazható meg. Egyrészt ahhoz, hogy az avantgárd művészet és a társadalmi folyamatok kapcsolatait a maguk összetettségében tudjuk vizsgálni, a művészettörténeti kérdésfelvetések mellett további tudományágak eredményeit is be kell vonni az értelmezés folyamatába. Másrészt a kifejezetten művészet- vagy irodalomtörténeti kutatások esetében is le kell számolni a hidegháborús időszak kétpólusú világában megszilárdult, hierarchikus és Nyugat-centrikus kánonon alapuló beszédmóddal és olyan újabb narratívákat kell kialakítani, amelyek képesek érzékenyen leírni a (kelet-)közép-európai régió művészetének jellegzetességeit. A regionális megközelítést tehát fontos lenne összekapcsolni az aktuális diskurzusokkal, mivel stíluskritikai alapon ez a komplex problémakör nem tűnik megragadhatónak. Az avantgárd művészetről folyó szakmai diskurzusban az utóbbi évtizedben jelentős lépések történtek a „közeli Másik", azaz a közép- és kelet-európai régió művészettörténetének feldolgozásához alapul szolgáló decentralizált elméleti keretek felvázolására.10 A kérdéssel részletesen foglalkozott a lengyel művészettörténész, Piotr Piotrowski, aki a „vertikális", tehát a nyugati kánon felől közelítő hierarchikus szemlélet helyett egy „horizontális", mellérendelő művészettörténeti diskurzus kialakítására tett kísérletet.11 Ezek a megközelítések a közép-európai avantgárd művészettel foglalkozó újabb kiállítások koncepciójában is felfedezhetők: a 2002-ben Berlinben és Los Angelesben bemutatott nagyszabású kiállítás például a korábban perifériaként kezelt régiós művészeti centrumok felől közelítette meg a kérdést;12 a Pompidou Központ 2013-as kiállítása a közép-európai avantgárdot a „sokféle modernitás" globális narratívájába illesztette;13 a bécsi Belvedere Formkunst (Formaművészet) című kiállításán pedig a régió avantgárd törekvéseit többek között a századfordulós művészetoktatás hasonlóságai és különbségei mentén dolgozták fel.14 A „horizontális" megközelítés jellemezte az 1918 centenáriuma kapcsán az olomouci tárlattal párhuzamosan Bécsben és Brüsszelben bemutatott Beyond Klimt: New Horizons in Central Europe (Túl Klimten: új tárlatok Közép- Európában) című kiállítást is. A tárlat az itt tárgyalt vándorkiállításhoz hasonlóan a Habsburg kulturális örökségen osztozó térség két világháború közötti művészetet mutat . A régiót a kortárs tudományos diskurzus sok esetben Kelet-Közép-Európaként definiálja, amely a 20. századi történelmi változásokat is figyelembe veszi. Bővebben lásd: Szűcs Jenő: Vázlat Európa három történeti régiójáról, Magvető, Budapest, 1983. Az 1920-as évek Közép-Európa koncepcióival és az avantgárd művészet transznacionális kapcsolataival kapcsolatban lásd: Hubert van den Berg: Kassák Lajos, a bécsi MA és az avantgárd folyóiratok „Internacionáléja" az 1920-as években. In: Balázs Eszter - Sasvári Edit - Szeredi Merse Pál (szerk.): Művészet akcióban. Kassák Lajos avantgárd folyóiratai A Tett-től a Dokumentumig (1915-1927), Petőfi Irodalmi Múzeum-Kassák Múzeum, Budapest, 2017,9-32. 9 „Close Other". Lásd: Piotr Piotrowski: Toward a Horizontal History of the European Avant- Garde. In: Sascha Bru et. al. (szerk.): Europa! Europa? The Avant-Garde, Modernism and the Fate of a Continent (European Avant-Garde and Modernism Studies, 1), De Gruyter, Berlin, 2009, 49-58, 52-53. 10 Összefoglalóan lásd: Per Bäckström - Benedikt Hjartarson (szerk.): Decentring the Avant-Garde (Avant-Garde Critical Studies, 30), Rodopi, Amsterdam-New York, 2014; Beáta Hock - Anu Allas (szerk.): Globalizing East European Art Histories: Past and Present, Routledge, New York, 2018. 11 Piotrowski: i. m.; UŐ.: In the Shadow of Yalta. Art and the Avant-Garde in Eastern Europe, 1945-1989, Reaktion Books, London, 2009. 12 Timothy O. Benson (szerk.): Central European Avant-Gardes. Exchange and Transformation, 1910- 1930, Los Angeles County Museum of Art-The MIT Press, Los Angeles-Cambridge (Mass.), 2002. 13 Catherine Grenier (szerk.): Multiple Modernities 1905-1970, Centre Georges Pompidou, Paris, 2013. A sokféle modernitás fogalmával és elméleti megközelítéseivel kapcsolatban bővebben lásd: Niedermüller Péter - Horváth Kata - Oblath Márton - Zombory Máté (szerk.): Sokféle modernitás. A modernizáció stratégiái és modelljei a globális világban, L'Harmattan, Budapest, 2008. 14 Agnes Husslein-Arco - Alexander Klee (szerk.): Klimt, Kupka, Picasso. Kubismus - Konstruktivismus - Formkunst, Hirmer, Wien, 2016.