Jelenkor, 2019. január-június (62. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 2. szám - Ferenczi Attila: Miért van Horatiusnak rossz napja?

Az egész gyűjtemény, a húsz költemény összessége Horatiusra jellemző módon inkább ironikus, mint tragikus. A legelső levéltől kezdve világos ugyanis, hogy az egész csak durcáskodás, rövidebb-hosszabb rosszkedvű rebellió, és végül majd úgyis vissza fog térni oda, ahova szólítják és ahova való, úgyis felveszi ismét a munkát a versgyárban. Ahogy közeledünk a kötet vége felé, egyre több szöveg szól arról, hogy elmúlt a depresszió, lel­kileg felkészült a visszatérésre. Közülük is különösen érdekes a 18. episztola, a Lolliusnak címzett jótanács-gyűjtemény arról, miként kell viselkedni hatalmas patrónusaink közelé­ben. Egyfajta kézikönyv udvaroncoknak, amelynek iróniája persze rögtön lelepleződik, ha nem elkülönítve olvassuk, hanem a gyűjteményben elbeszélt lelki folyamat részeként. Horatius még nem tért vissza a hatalom városába, Rómába és a hierarchikus erőviszo­nyok bonyolult hálózatába, de oda készülő ifjú barátjának már szakértőként osztogatja jótanácsait a sikeres beilleszkedésről, arról, hogyan kell viselkednie a nagy hatalommal rendelkező pártfogó közelében egy pártfogóknak. Térjünk vissza tehát kiinduló kérdésünkhöz: ki az­ok a Petri-versben, akiktől azt várja a líra hőse, hogy írassák rá a házaikat, és haljanak meg. Ha eléggé figyelünk a címre, és valóban megpróbáljuk a költeményt a Horatius-hagyomány felől olvasni, akkor az őkét nem az olvasók vagy a rajongók táborával fogjuk azonosítani, hanem a befolyásos politi­kus pártfogókkal. A politikától való elidegenedés mint a rosszabb pillanatok, rossz napok legyűrhetetlen reflexe ebben az ironikus formában szólal meg egy olyan politikai világ­ban, amely már valójában nem, vagy a korábbiakhoz képest alig adja meg az etikai alapú szembefordulás lehetőségét. A vers 1989-ben jelenik meg. Petri barátai, pártfogói fontos és befolyásos emberek lettek, ott ültek először az ellenzéki kerekasztalnál, majd később az alkotmányozó bizottságokban. Nem könnyen feldolgozható élmény. 1990-ben József Attila-díjat kap, majd 1995-ben Kossuth-díjat, 1994-ben pedig országgyűlési képviselő­ként ő maga is beül a parlamentbe - még ha csak rövid időre is. Ha tehát a cím alapján komolyan vesszük, hogy itt Horatius beszél hozzánk, a vers nem a megszokott, álságos celeb-panasz paparazzókról, megsértett magánszféráról meg a rajongók tapintatlanságá­ról. Horatius személye itt a politikát, illetve a politikus pártfogókat hozza játékba, amitől gazdagodik a vers. Petri korábbi, a most vizsgáltnál sokkal ismertebb Horatius-verse az 1981-es Horatiusi. Ennek egyik legemlékezetesebb sora az „Álmomban fényes szőrű rend­őrkutya leszek". A Horatiusnak rossz napja van, ha Horatius felől olvassuk, a morális pánik­nak a megfogalmazása, amely annak felismerését kíséri, hogy a beszélő már átkerült a másik oldalra, a hatalom képviselőinek oldalára. Petri itt Horatius életművének olyan részéhez nyúl, amelyiknek előtte szinte semmi­lyen hatását nem találjuk a magyar költészet Horatius-recepciójában. Az egész Epistulae gyűjtemény olvasásának élménye eltűnik Berzsenyi után, és különösen nem hagy látható nyomot a fentebb bemutatott költői szerepformálás. Pedig hagyhatott volna. Horatius po­litikai karriertörténete, illetve az ezeket megfogalmazó költemények sokszor talán érde­kesebbek lettek volna, mint az iskolai olvasmányokban rögzített látszólag egyszerűen moralizáló szövegek. Horatius az egyik legfontosabb római fegyvernem, a lovasság tábor­nokaként (magister equitum) vett részt Kr. e. 43-ban a philippi ütközetben Brutus oldalán, majd a vereség után nincstelenné válva nem sokkal később feltűnt az egykori ellenfél politikai holdudvarában, ahol költői teljesítménye alapján, úgy tűnik, szívesen fogadták.­ Talán ezzel a súlyos élménysorozattal függ össze Horatius költészetének menekülő, men­tegetőző, de szinte mindig a politika világára vonatkoztatható természete. Ez a hang leg­tisztábban az episztolákban és a szatírákban hallható, de pont ezeknek a műveknek el­enyésző a hatástörténetük a Petri előtti magyar költészetben. Mai Horatius-értésünkben nagyon fontos az irónia. Horatiusi művek sorát olvassuk . A történet részletező elbeszélése itt: R. O. A. M. Lyne: Horace. Behinde the Public Poetry, Yale University Press, New Haven-London, 1995,1-8.

Next