Jelenkor, 2019. január-június (62. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 3. szám - MELLÉKLET - Vitray Tamás: A nézőt nem lehet rászedni: Sz. Koncz István beszélgetése
VITRAY TAMÁS A NÉZŐT NEM LEHET RÁSZEDNI Sz. Koncz István beszélgetése Már a beszélgetés elején fölismerem, hogy pályáját egy interjú keretein belül lehetetlenség összefoglalni. De mesterkélt is ezt így írnom. Tudniillik régóta tudunk egymásról. Tanítványa voltam, annak az osztálynak a hallgatója, ahonnan mindenkiből lett valaki, csak belőlem nem. Viszont dolgozhattam olyan műsoraiban, mint az Ismét, a Csak ülök és mesélek, a Telefere (Taksó) vagy a Töltsön velem egy órát! Hogy miféle minőségemben? Mint al tartalék felülvigyázó helyettes beosztott segéd. Talán ez írja le megfelelően akkori munkakörömet. Ellenben interjúkat készíthettem, és a stáblistán ott szerepelt a nevem. Ez akkoriban kielégített, ma sem vágynék többre. Negyven év ismeretség után tehát tudhattam volna: a megoldhatatlanra vállalkozom. A költő Nagy László szavával: iskolás mérlegeken hogyan is lehetne lemérni a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger? Vitray Tamás 1932. november 5-én született Budapesten. Édesanyja a soá idején, az auschwitzi haláltáborban veszítette életét. Súlyosan cukorbeteg nagyapja Budapest ostroma idején, 1945 januárjában, a magyar fővárosban halt éhen. Anyai nagymamája nevelte. Többször felvételizett a Színművészeti Főiskola rendezői szakára, sikertelenül. Végül az Idegen Nyelvek Főiskoláján végzett, angol sajtó szakon. Első televíziós szereplésére 1958. augusztus 5-én került sor. Előbb, mintsem készüléket látott volna. Ráfer Johnson amerikai atlétával készített interjút. A Testnevelési Főiskolán 1963-ban szerzett sportszervezői diplomát. 1975 decemberétől a Magyar Televízióban a Szórakoztató- és Zenei Főosztály Vegyes Osztálya, majd 1981 nyarától a Dokumentum-Dráma Osztály vezetője. Többször volt a Sportosztály főnöke is, először 1988 novemberétől. Összesen huszonegy nyári és téli olimpiáról közvetített. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen (korábban: Főiskolán) megszakításokkal több mint negyven éve tanít. Keze alól mára ugyancsak legendássá vált televíziósok, újságírók kerültek ki. Mintegy tizenöt könyv szerzője, illetve társszerzője. Pályájának első felében, míg léteztek szaklapok, többször publikált hivatásáról, műhelymunkájáról szóló írásokat. A Magyar Televízió Örökös Tagja, Kossuth-díjas (2005), Prima Primissima-díjas (2003), Ambassador-díjas (1993). Felesége Kállay Bori Érdemes Művész. Vitray Tamás Kiváló Művész (1987) címe azt erősíti, hogy szakmájának valódi mestere, s hogy ez a mesterségbeli tudás messze-messze túlmutat foglalkozásának keretein. Művész, a szó legjobb értelmében. Professor emeritusi kinevezése mégis a kommunikációval foglalkozó szakembereket látszik igazolni: tudomány ez a javából! Vitray Tamás persze a művészi és a tudósi rangot is hárítja. Önéletrajzában újságíróként határozza meg magát. Rendkívüli munkabírását és teljesítőképességét fémjelzik fontosabb televíziós műsorai, amelyek közül önkényesen, találomra emelek ki néhányat: Tizenkét szék (1967), Fekete-fehér, igen-nem (1972), Ötszemközt (két folyamban, 1973-74, majd 1996-1997) Csak ülök és mesélek (1975-1978, majd 1983-1984), Sok van mi csodálatos (1979-1980), Kapcsoltam (1979-1980, majd 2001), Siker (1980-1981), Tengerre magyar (1981), Teleráma (1982), Ismét (1983), Telefere (azelőtt Tokió, 1985-1989), Apád, anyád ide jöjjön (1990- 1991), Töltsön velem egy órát! (azelőtt Töltsön velem egy estét, 1993-1994), Hogy is van