Jelenkor, 2019. január-június (62. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 3. szám - MELLÉKLET - Vitray Tamás: A nézőt nem lehet rászedni: Sz. Koncz István beszélgetése

VITRAY TAMÁS A NÉZŐT NEM LEHET RÁSZEDNI Sz. Koncz István beszélgetése Már a beszélgetés elején fölismerem, hogy pályáját egy interjú keretein belül lehetet­lenség összefoglalni. De mesterkélt is ezt így írnom. Tudniillik régóta tudunk egymás­ról. Tanítványa voltam, annak az osztálynak a hallgatója, ahonnan mindenkiből lett valaki, csak belőlem nem. Viszont dolgozhattam olyan műsoraiban, mint az Ismét, a Csak ülök és mesélek, a Telefere (Taksó) vagy a Töltsön velem egy órát! Hogy miféle minőségemben? Mint al­ tartalék felülvigyázó helyettes beosztott segéd. Talán ez írja le megfelelően akkori munkakörömet. Ellenben interjúkat készíthettem, és a stáblistán ott szerepelt a nevem. Ez akkoriban kielégített, ma sem vágynék többre. Negyven év ismeretség után tehát tudhattam volna: a megoldhatatlanra vállalkozom. A költő Nagy László szavával: iskolás mérlegeken hogyan is lehetne lemérni a nagy cethalat, akitől megőszült a tenger? Vitray Tamás 1932. november 5-én született Budapesten. Édesanyja a soá idején, az auschwitzi haláltáborban veszítette életét. Súlyosan cukorbeteg nagyapja Budapest ostro­ma idején, 1945 januárjában, a magyar fővárosban halt éhen. Anyai nagymamája nevelte. Többször felvételizett a Színművészeti Főiskola rendezői szakára, sikertelenül. Végül az Idegen Nyelvek Főiskoláján végzett, angol­ sajtó szakon. Első televíziós szereplésére 1958. augusztus 5-én került sor. Előbb, mintsem készüléket látott volna. Ráfer Johnson amerikai atlétával készített interjút. A Testnevelési Főiskolán 1963-ban szerzett sportszervezői dip­lomát. 1975 decemberétől a Magyar Televízióban a Szórakoztató- és Zenei Főosztály Vegyes Osztálya, majd 1981 nyarától a Dokumentum-Dráma Osztály vezetője. Többször volt a Sportosztály főnöke is, először 1988 novemberétől. Összesen huszonegy nyári és téli olimpiáról közvetített. A Színház- és Filmművészeti Egyetemen (korábban: Főiskolán) megszakításokkal több mint negyven éve tanít. Keze alól mára ugyancsak legendássá vált televíziósok, újságírók kerültek ki. Mintegy tizenöt könyv szerzője, illetve társszerzője. Pályájának első felében, míg lé­teztek szaklapok, többször publikált hivatásáról, műhelymunkájáról szóló írásokat. A Magyar Televízió Örökös Tagja, Kossuth-díjas (2005), Prima Primissima-díjas (2003), Ambassador-díjas (1993). Felesége Kállay Bori Érdemes Művész. Vitray Tamás Kiváló Művész (1987) címe azt erősíti, hogy szakmájának valódi meste­re, s hogy ez a mesterségbeli tudás messze-messze túlmutat foglalkozásának keretein. Művész, a szó legjobb értelmében. Professor emeritusi kinevezése mégis a kommunikáci­óval foglalkozó szakembereket látszik igazolni: tudomány ez a javából! Vitray Tamás per­sze a művészi és a tudósi rangot is hárítja. Önéletrajzában újságíróként határozza meg magát. Rendkívüli munkabírását és teljesítőképességét fémjelzik fontosabb televíziós mű­sorai, amelyek közül önkényesen, találomra emelek ki néhányat: Tizenkét szék (1967), Fekete-fehér, igen-nem (1972), Ötszemközt (két folyamban, 1973-74, majd 1996-1997) Csak ülök és mesélek (1975-1978, majd 1983-1984), Sok van mi csodálatos (1979-1980), Kapcsoltam (1979-1980, majd 2001), Siker (1980-1981), Tengerre magyar (1981), Teleráma (1982), Ismét (1983), Telefere (azelőtt Tokió, 1985-1989), Apád, anyád ide jöjjön (1990- 1991), Töltsön velem egy órát! (azelőtt Töltsön velem egy estét, 1993-1994), Hogy is van

Next