Jelenkor, 2019. január-június (62. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 3. szám - MELLÉKLET - Vitray Tamás: A nézőt nem lehet rászedni: Sz. Koncz István beszélgetése

bölcsen, megvalósíthatatlan nálunk. Fizetett, bértapsoló közönség előtt, vezényelt tetszés­­nyilvánítással sohasem lesz meghitt, oldott egy beszélgetés. Hát, most tessék, egyéb sincs, mint ilyen, a hazai képernyőkön. Megpróbáltuk a fordítottját. Négyfalú szobadísz­let, a kamera kintről lát be a speciális üvegfalon át. A szobában csak a két beszélgető em­ber van jelen. Ezen ma már jót lehet nevetni, akkor nagyon bevált. Az interjúalany tíz perc után talán már nem is tudta, de nem is érdekelte, hogy hol van. Otthonosan érezte magát ebben a bizony művi úton létrehozott intimitásban. - Emlékszem, Somogyi József, a kiváló Kossuth-díjas szobrászművész váratlan kérdésére. Egy hosszabb válasza végén.... - ...engem is meglepett, amikor aggódva rám nézett. De nem tartalak fel? - Riporter ennél jobb visszajelzést önfeledt jelenlétről aligha kaphat. Mégis, viszonylag hamar abbahagytad a sorozatot. Abban az időben úgy szólt a pletyka, hogy elkezdtek rendelni... - Tömpe István, aki akkoriban a Magyar Rádió és Televízió elnöke volt, országgyűlési képviselői minőségében a Parlament folyosóján összefutott Pióker Ignác Kossuth-díjas sztahanovistával, aki annak idején az ezernél is több százalékos reklámnorma-teljesítése­­iről híresült el. Elnökünk közölte: megígérte Pióker Ignácnak, készül vele is egy ötszemközt. Nem szóltam egy szót sem, de mérges voltam. A választás joga addig az enyém volt, a főnököké a tiltás vagy jóváhagyás. Végül úgy döntöttem, legyen az elnök akarata szerint, de utána abbahagyom a sorozatot. A beszélgetés meg is valósult, ráadásul nagyon jól si­került. Igazán. De nem csináltam többet. Addigra már bizonyítani tudtam, amit akartam. Hogy tudniillik oda lehet ültetni az embereket a készülékek elé, amikor csak két ember beszélget. Hiszen Palló Imrétől, Major Tamástól, Törőcsik Maritól, Hofi Gézától, Kocsis Zoltántól bejátszhattunk volna felvételeket a velük készült adásokba. Akár a rendelkezés­re álló idő felét kitölthettük volna. De ez nem az a műsor volt. - Az Ötszemközt arra is ragyogó példa, hogy a sport mellett a kezdetektől rengeteg mindent csináltál. Sőt, sporton belül is. Bár tudomásom szerint nem hangzott el a nyilvánosság előtt, a Pályabelépő is a te találmányod volt. - Sokat zargattam akkori főnökömet, Radnai Jánost: keressünk fiatal, tehetséges sport­­riportereket! Leírtam az elképzeléseimet, nevezetesen azt is, hogy a legjobbak nem nyer­nek a világon semmit, csupán kapnak egy ideiglenes belépőt a tévés székházba, valamint egy minden sportpályára érvényes igazolványt. Legyen ez a „marsallbot", és meglátjuk, mennyire fontos nekik a szakma. Mennyi idejük jut arra, hogy ott legyenek, ahol mi, öre­gek sertepertélünk. Nem kapnak díjazást vagy jutalmat sem. Amúgy fordulónként ritkí­tottuk volna a jelentkezők mezőnyét, de - ezt különösen fontosnak éreztem - úgy tervez­tem, hogy ugyanaz a zsűri firtassa meg őket, míg el nem jutnak az utolsó tizenkettőig. Mit gondolsz, hányan jelentkeztek? - Ha így kérdezed, nyilván száznál is többen. - Háromezer-egyszáznegyvenen! Tökéletesen becsődöltem, hiszen egyetlen zsűrivel ebből a tömegből kiválogatni a szerintünk legjobb tizenkettőt?! Még most sem beszélget­hetnénk itt, mert én éppen valahol „szűrök"... Végül hat zsűri végezte el a munka nagy részét, és hogy nem lehetett nagyon szaksze­rűtlen a válogatás, azt nevekkel bizonyíthatom. A végére tehát tizenketten maradtak, köz­tük Baló György, Bánó András, Gyulai István, Knézy Jenő, Káplár F. József és Szegvári Katalin. És szakadatlanul ott voltak. Jöttek, egész addig, amíg Jenő egyszer azt nem mond­ta, hogy minek járunk be, mikor egy szót sem szóltok hozzánk. Itt állunk, mondta, nézzük, hogy hogy csináljátok, aztán hazamegyünk. A kérdéseinket nincs kinek föltennünk - sopánkodott. Teljesen igaza volt. Felajánlottam, hogy hétfőnként, amikor úgy sincs adásnap, akár egész nap rendelkezésre állok. Aki szeretne, jöjjön, és majd beszélgetünk a mesterségről. Nagyjából tíz év előnyöm volt velük szemben. Így alakult az első csoport körülöttem. - Miként formálódott a tananyag?

Next