Jelenkor, 2019. január-június (62. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 5. szám - Mélyi József: Géniusz a város fölött: Szovjet emlékműátírások Budapesten 1945-ben
zett, de a felkérés és az alapgondolat - ahogy szinte valamennyi, az elfoglalt, felszabadított területen felállított emlékművel kapcsolatban is - a szovjet hadsereg képviselőitől származott. Magyarországon személyesen Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke foglalkozott az emlékműállítás kérdésével - ehhez kapcsolódik Kisfaludi Strobl megbízásának egy másik, a Műjégpálya előtti íjász szoborhoz kötődő legendája -, s amíg Magyarországon tartózkodott, valószínűleg semmilyen, a Felszabadulási emlékművel kapcsolatos döntés nem születhetett a tudta nélkül. Önmagában is kivételesnek tűnik a háború utáni külföldi szovjet emlékműállítási gyakorlatban egy olyan alkotó megbízása, aki hazájában az előző rendszer megbízható köztéri szobrásza volt. Magyarországon kívül az ellenséges országoktól elfoglalt területeken szinte kivétel nélkül szovjet építészek, szobrászok készítették a Vörös Hadsereg diadalára, a fasizmus legyőzésére és az elesett hősökre emlékeztető nagyobb szabású alkotásokat, így történt ez Bécsben és Németország keleti területein is. Kisfaludi Strobl kiválasztása az egyik központi budapesti emlékmű elkészítésére különös döntésnek tűnik. Magyarország azonban, egyrészt mint Hitler legyőzött csatlósa, másrészt mint korábban a kiugrással kísérletező állam, harmadrészt mint olyan ország, amely teljes egészében a szovjet befolyási övezetbe került, szovjet szempontból valóban különleges helyzetben volt: Németországgal és Ausztriával ugyan több tekintetben egy kategóriában, az emlékezetpolitikai gyakorlatban mégis más elbírálás alatt. Míg például a Berlinben és Bécsben elhelyezett központi emlékműveken szinte kizárólag a győztesek és a legyőzöttek ellentétpárjának ábrázolása jelent meg (fókuszukban a szovjet katonával és annak fegyvereivel), addig a budapesti központi emlékmű főalakja a szimbolikus Szabadság lehetett. A különleges helyzet összefüggésben állhat azzal a szovjet megfontolással, hogy a moszkvai vezetés által gyakran Horthy-Magyarországként emlegetett állam korábbi rendszerének átalakításával 180 fokos fordulat hajtható végre: a Szovjetunió képes lehet rövid időn belül konvertálni Magyarországot, s legalábbis az ideológia tekintetében visszafordítani annak lakóit az 1919-es Tanácsköztársaság idejének szellemiségéhez. A 180 fokos fordulat elképzelése már néhány héttel Magyarország felszabadítása után az emlékeztetés szimbolikus helyszíneinek átírásában öltött testet. Az első lépéseket a szovjetek már Budapest felszabadítása után néhány nappal megtették: megkezdték három obeliszk elkészítésének és köztéri kihelyezésének előkészületeit. Az obeliszkek faragását, a bronz domborművek és az aranyozott díszítések gyártását, a helyszínek rendezését megfeszített munkával végezték, s a három szimbolikus jelet már a háború európai lezárulása előtt néhány nappal, 1945. május elsején ünnepélyes keretek között felavatták a Szabadság téren, a Gellért téren és a Vigadó előtt. A három helyszín közül kettő a Horthy-rendszer emlékezetének legfontosabb szimbolikus terei közé tartozott, a harmadik pedig a rendszer központjával, a Budavári Palotával, Horthy Miklós korábbi lakhelyével szemben helyezkedett el. A Szabadság téren 1945-ben a két 4 „Gyöngyösi János külügyminiszter: »Kőbe véssük a szovjet hősök véráldozatának emlékét«." Kossuth Népe, 1945. szeptember 14., 1. 5 A történet szerint Vorosilov marsall a Műjégpálya előtt autózva pillantotta meg Kisfaludi Strobl íjász című alkotását, s annyira megtetszett neki, hogy a Felszabadulási emlékműre a megbízást a magyar szobrásznak adta. 1919-ben és az azt követő években a politikusi beszédekben elsősorban a forradalom-ellenforradalom ellentétpárja jelent meg, a 180 fokos fordulat 1945 után került be a változások jellemzésére gyakran használt fogalmak közé. Az obeliszkek a Képzőművészeti Főiskola műtermeiben készültek, elsősorban a Szabadság téri és Gellért téri emlékművek alkotójaként számon tartott Antal Károly restaurátor-tanár közreműködésével. Hogy a határidőt tartani tudják, a Szabadság téren éjjel, reflektorfényben is folyt a munka.