Jelenkor, 2019. január-június (62. évfolyam, 1-6. szám)
2019 / 5. szám - Tóth Krisztina Kitti: A társalgás talmi művészete: Társalgási szerepvállalások Virginia Woolf A világítótorony és D. H. Lawrence Lady Chatterley szeretője című regényében
kulturális-társadalmi tradíciók viszonylatában szemléljük, láthatóvá válik, hogy Connie szerepvállalása egy másik identitás vállalása és teljesítése is egyben. Az elsajátított kulturális viselkedési normákat és konvenciókat követő Connie alakja az önmeghatározás, önformálás (self-fashioning) fogalmát idézi, miszerint az identitás egyfajta tudatos törekvés; az adott korszak kultúrájában, életvitelében és társadalmi berendezkedésében megtalálható divatos (in fashion) szerepek elsajátítása. Habár Connie a nyilvános szférában, azaz a társaságban felvett viselkedése egy letűnőben lévő eszményképhez igazított második identitás, szerepvállalása tudatos, melynek performatív jellegét jól hangsúlyozza a szöveg: a „második én" eljátszásával Connie ideiglenesen felfüggeszti személyiségének azon vonásait, melyek a háziasszony szerepkörén kívül esnek, sőt, nemcsak viselkedését szabályozza, hanem gondolatainak is korlátot szab. Minden - azaz minden, ami nem egyeztethető össze a Wragby úrnőjének szerepével, ide értve a házasságon kívüli viszonyait is - eltűnik tudatából, mikor a háziasszony szerepét játssza. Connie viselkedése így válik a butleri paradoxon tökéletes példájává is: a társadalmi nem kierőszakolt, ismételt „(újra) játszása" (doing), a mindennapi élet szerepjátékai0 mutatkozik meg felvett, repetitív viselkedésformáiban. Az említett „második én" - értelemszerűen - egy elsődleges ént feltételez. Míg a korabeli konvenciókat követve a társalgásban betöltött szerepe és arisztokrata feleségként a társadalomban elfoglalt helye egyértelműen a hagyományos nőtípushoz, addig a vadőrrel, Oliver Mellors-szal fenntartott titkos szerelmi viszonyai1 a saját vágyait követő nő típusához köti Connie-t, kinek alakjában így a többrétegű identitás mellett a többértelmű nőiség ábrázolása is helyet kap. Sarah Grand a The New Aspect of theNoman Question [A nőkérdés új aspektusa] című, 1894-ben megjelent cikkében „New Woman" azaz „Új Nő" típusának nevezte el azt az önállóságra és függetlenségre törekvő nőt, aki a 19. század végén alternatívát kínált a hagyományos értelemben vett Ellis-féle női eszményképnek. Cunningham a The New Woman and the Victorian Novel [Az Új Nő és a viktoriánus regény] című könyvében felhívja a figyelmet a késő viktoriánus kor kevésbé tárgyalt aspektusára, a regény feminizációjára, és rámutat a regény mint műfaj kiemelkedő szerepére a korban. Cunningham szerint az Új Nő-regények elterjedésével az irodalmon keresz speare. Chicago-London: Chicago UP. 2. Erről magyarul először: Tóth Zsombor. 2007. A koronatanú: Bethlen Miklós. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó, 147-157. A Greenblatt definíciója a self-fashioning folyamatáról: „kapcsolódik a magatartáshoz és a viselkedéshez, különösen az elitéhez, képmutatásra vagy megtévesztésre utalhat, a külső formalitás pontos betartására [...]". Greenblatt számára a self-fashioning nem tesz különbséget irodalom és társadalom között: „Mindig átlépi a határokat az irodalmi karakterek megalkotása, a saját identitás kialakítása, a minket formáló külső erők hatása és annak igyekezete között, hogy az én másokat formáljon meg." Greenblatt, Renaissance Self-Fashioning: From More to Shakespeare. 3. Saját fordítás. 9 Butler, Judith, ford. Beran Eszter és Vándor Judit. 2007. Problémás nem: feminizmus és az identitás felforgatása. Budapest: Balassi Kiadó. 10 Érdekes megfigyelni, hogy - többek között - Oscar Wilde regényeiben is megjelennek a korabeli konvencióknak behódoló alakok, ám Wilde esetében férfi szereplőkről van szó: a Dorian Gray arcképében (1890) Dorian Gray, míg a Bunbury - avagy jó, ha szilárd az ember (1895) című regényben Jack Worthing és Algernon Moncrieff próbálnak a hagyományra épülő társadalomban helyet foglalni, még akkor is, ha igyekvésük énjük bizonyos fokú megtagadásával, és következésképpen esetleges őszintétlenséggel is jár. 11 Itt fontos megemlíteni, hogy mivel Clifford bénultsága miatt képtelen felesége vágyainak eleget tenni, száműzi és leértékeli a szexualitást, és a Connie-val való lelki és szellemi összetartozásukat felmagasztalja. Connie viszonya Mellors-szal ennek hatására felértékelődik, hiszen az új kapcsolat azelőtt sosem tapasztalt érzéseket, az igazi kapcsolódás érzését ébreszti fel Connie-ban, melyet házasságából mindig is hiányolt.