Jelenkor, 2019. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 7-8. szám - Melhardt Gergő: Ellenpélda: Háy János: Kik vagytok? Kötelező magyar irodalom. Újraélesztő könyv
is van a végén. A könyvet a Szerbével összehasonlító gesztus viszont éppen azért ellentmondásos, mert nem vagyok hajlandó elhinni, hogy maga Háy János, a szerkesztő Papp Sándor Zsigmond, avagy az Európa Könyvkiadó bármelyik szerkesztője vagy marketingese ezekkel, a tudományos szövegeket más szövegektől (a publicisztikai műfajoktól és az esszétől is) élesen elválasztó, imént felsorolt ismérvekkel ne lenne tisztában - vagy ha valóban nincs, akkor érdemtelenül tölti be állását. És mégis mind úgy tesznek, mintha a Kik vagytok ti? Kötelező magyar irodalom komolyan vehető, tudományos és/vagy ismeretterjesztő mű lenne. Ennélfogva az „irodalomtörténeti munka" mint rá vonatkozó megjelölés és a szerbi hasonlítás legjobb esetben is önbecsapás lenne, de sajnos, mivel a könyvterjesztést a kiadók hirdetéseikkel és nem az általuk megjelentetett könyvek belsejével uralják, ezt a hazugságot a legszélesebb olvasóközönség körében is nagy sikerrel terjesztik („a Háy meg írt egy irodalomtörténetet" - hallom nem egy és nem kettő ismerőstől). De az az ezzel öszszefüggő nézet is kezd terjedni, miszerint ez a könyv alkalmas lenne a közoktatásban valamiféle alternatív tankönyvszerepet betölteni, tanárok és diákok számára is. Meglepő módon nem más, mint a kiváló pedagógus, Fűzfa Balázs üdvözölte a Háy-kötetet ebben a paradigmában. (Jelentéses ugyanakkor, hogy az Élet és Irodalom is a vélhetően megosztó fogadtatású könyveknek kijáró Ketten egy új könyvről című sorozatban adott helyet Fűzfa írásának, mellé helyezve Margócsy István bírálatát, melynek megállapításaival csak egyetérteni tudok.1 2) A könyv ilyen irányú hatásának már most is láthatók jelei. Ezt károsnak és veszélyesnek tartom; a következőkben ezt is igyekszem jobban megvilágítani. Nem elfogadható ellenvetés mindezzel szemben, hogy Háy könyve nem is kíván a tudományos diskurzus része lenni, nem kíván mértékadó irodalomtörténeti munka lenni - hiszen akként pozícionálja magát, és olvasóközönsége is annak veszi. Alcíme, a kötelező magyar irodalom arra utal, hogy a közoktatásban „kötelezően" elolvasandó szerzőkről és művekről szól a könyv, vagyis oktatási segédkönyv. E várakozásunk nem igazolódik be, hiszen olyan költők, írók hiányoznak, mint például Zrínyi vagy Kölcsey. Ezt az értelmezést gátolja az is, hogy a kötet egyébként „irodalomtörténeti munkaként" hivatkozik önmagára, és párbeszédbe kíván lépni az irodalomtörténettel mint diskurzussal és szakmával, annak képviselőivel és szövegeivel. Ennek leglátványosabb jele, hogy gyakran emleget - de mindig név nélkül - korábbi filológusokat, értelmezőket, akik ezt vagy azt írták valamely szerző életművéről vagy valamelyik munkájáról, majd érvelés nélkül kiválasztja közülük azt, amelyik számára valamilyen okból odavág. Nem ad semmiféle szakirodalmi hivatkozást, az irodalmárok neveit nem közli (illetve egyetlenegy esetben mégis: a Szabó Lőrinc-fejezetben Kabdebó Lóránt nevét megemlíti). Irodalomtörténészek tanulmányaival más irodalomtörténészek tanulmányai szoktak vitatkozni, ebből pedig az következik, hogy ha Háy könyve ilyen szövegként szeretne működni, akkor elfogadja e diskurzus standardjait. Ennélfogva - magától értetődik - nem a laikus olvasóközönségnek kell munkája értékét valóban megítélnie, hanem a szakmának, a tudományos közösségnek, amelynek ő hivatásánál fogva nem tagja - noha ettől még munkája természetesen lehetne értékes. (Hogy ne megint Szerb Antal legyen az ellenpélda: Czeslaw Milosz például megírta A lengyel irodalom történetét) Ez a Háy-kötet tehát öndefiníciója dacára nem irodalomtörténet - de még mielőtt rátérhetnék, hogy pontosan hogyan nem az, és hogy ez miért baj, muszáj röviden beszélni az irodalomtörténetre vonatkozó, emlegetett igényről. Fűzfa Balázs: Egyszemélyes popzenekarok?, Élet és Irodalom, 2019. május 31. [https://www. es.hu/cikk/2019-05-31/fuzfa-balazs/egyszemelyes-popzenekarok.html] 2 Margócsy István: Kisebbségben, Élet és Irodalom, 2019. május 31. [https://www.es.hu/ cikk/2019-05-31/margocsy-istvan/kisebbsegben.html] 3 Lásd a 24.hu Petőfi szégyenlős volt a lányoknál és nem bírta a piát című videós anyagát gimnazistákkal: https://24.hu/kultura/2019/06/09/petofi-szegyenlos-volt-a-lanyoknal-es-nem-birta-a-piat/