Jelenkor, 2019. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)

2019 / 7-8. szám - Melhardt Gergő: Ellenpélda: Háy János: Kik vagytok? Kötelező magyar irodalom. Újraélesztő könyv

is van a végén. A könyvet a Szerbével összehasonlító gesztus viszont éppen azért ellent­mondásos, mert nem vagyok hajlandó elhinni, hogy maga Háy János, a szerkesztő Papp Sándor Zsigmond, avagy az Európa Könyvkiadó bármelyik szerkesztője vagy marketinge­se ezekkel, a tudományos szövegeket más szövegektől (a publicisztikai műfajoktól és az esszétől is) élesen elválasztó, imént felsorolt ismérvekkel ne lenne tisztában - vagy ha va­lóban nincs, akkor érdemtelenül tölti be állását. És mégis mind úgy tesznek, mintha a Kik vagytok ti? Kötelező magyar irodalom komolyan vehető, tudományos és/vagy ismeretterjesz­tő mű lenne. Ennélfogva az „irodalomtörténeti munka" mint rá vonatkozó megjelölés és a szerbi hasonlítás legjobb esetben is önbecsapás lenne, de sajnos, mivel a könyvterjesztést a kiadók hirdetéseikkel és nem az általuk megjelentetett könyvek belsejével uralják, ezt a hazugságot a legszélesebb olvasóközönség körében is nagy sikerrel terjesztik („a Háy meg írt egy irodalomtörténetet" - hallom nem egy és nem kettő ismerőstől). De az az ezzel ösz­­szefüggő nézet is kezd terjedni, miszerint ez a könyv alkalmas lenne a közoktatásban va­lamiféle alternatív tankönyvszerepet betölteni, tanárok és diákok számára is. Meglepő mó­don nem más, mint a kiváló pedagógus, Fűzfa Balázs üdvözölte a Háy-kötetet ebben a paradigmában.­ (Jelentéses ugyanakkor, hogy az Élet és Irodalom is a vélhetően megosztó fogadtatású könyveknek kijáró Ketten egy új könyvről című sorozatban adott helyet Fűzfa írásának, mellé helyezve Margócsy István bírálatát, melynek megállapításaival csak egyet­érteni tudok.1 2) A könyv ilyen irányú hatásának már most is láthatók jelei.­ Ezt károsnak és veszélyesnek tartom; a következőkben ezt is igyekszem jobban megvilágítani. Nem elfogadható ellenvetés mindezzel szemben, hogy Háy könyve nem is kíván a tudományos diskurzus része lenni, nem kíván mértékadó irodalomtörténeti munka lenni - hiszen akként pozícionálja magát, és olvasóközönsége is annak veszi. Alcíme, a kötelező magyar irodalom arra utal, hogy a közoktatásban „kötelezően" elolvasandó szerzőkről és művekről szól a könyv, vagyis oktatási segédkönyv. E várakozásunk nem igazolódik be, hiszen olyan költők, írók hiányoznak, mint például Zrínyi vagy Kölcsey. Ezt az értelme­zést gátolja az is, hogy a kötet egyébként „irodalomtörténeti munkaként" hivatkozik ön­magára, és párbeszédbe kíván lépni az irodalomtörténettel mint diskurzussal és szakmá­val, annak képviselőivel és szövegeivel. Ennek leglátványosabb jele, hogy gyakran emleget - de mindig név nélkül - korábbi filológusokat, értelmezőket, akik ezt vagy azt írták valamely szerző életművéről vagy valamelyik munkájáról, majd érvelés nélkül kivá­lasztja közülük azt, amelyik számára valamilyen okból odavág. Nem ad semmiféle szak­­irodalmi hivatkozást, az irodalmárok neveit nem közli (illetve egyetlenegy esetben mégis: a Szabó Lőrinc-fejezetben Kabdebó Lóránt nevét megemlíti). Irodalomtörténészek tanul­mányaival más irodalomtörténészek tanulmányai szoktak vitatkozni, ebből pedig az kö­vetkezik, hogy ha Háy könyve ilyen szövegként szeretne működni, akkor elfogadja e dis­kurzus standardjait. Ennélfogva - magától értetődik - nem a laikus olvasóközönségnek kell munkája értékét valóban megítélnie, hanem a szakmának, a tudományos közösség­nek, amelynek ő hivatásánál fogva nem tagja - noha ettől még munkája természetesen lehetne értékes. (Hogy ne megint Szerb Antal legyen az ellenpélda: Czeslaw Milosz pél­dául megírta A lengyel irodalom történetét) Ez a Háy-kötet tehát öndefiníciója dacára nem irodalomtörténet - de még mielőtt rá­térhetnék, hogy pontosan hogyan nem az, és hogy ez miért baj, muszáj röviden beszélni az irodalomtörténetre vonatkozó, emlegetett igényről.­ ­ Fűzfa Balázs: Egyszemélyes popzenekarok?, Élet és Irodalom, 2019. május 31. [https://www. es.hu/cikk/2019-05-31/fuzfa-balazs/egyszemelyes-popzenekarok.html] 2 Margócsy István: Kisebbségben, Élet és Irodalom, 2019. május 31. [https://www.es.hu/ cikk/2019-05-31/margocsy-istvan/kisebbsegben.html] 3 Lásd a 24.hu Petőfi szégyenlős volt a lányoknál és nem bírta a piát című videós anyagát gimnazistákkal: https://24.hu/kultura/2019/06/09/petofi-szegyenlos-volt-a-lanyoknal-es-nem-birta-a-piat/

Next