Jelenkor, 2019. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 9. szám - Egre Petra: Ez volt a divat? A Kádár-rendszer ifjúsági szubkultúráinak parodisztikus divatleírásai: Poós Zoltán: Rock&Roll Áruház: ez a divat 1957-2000
dzseki, kosaras póló, tetkó nyaklánc, műköröm. A korszak ikonikus sorozatai - Dallas, Szex és New York, X-akták, Knight Rider - és népszerű filmjei - Titanic, Mátrix - sem kerülnek szóba. A divatos bandák közül csupán a Depeche Mode, Nirvana, U2, Scooter, a Prodigy és Demjén Rózsi, az R-GO, a sorozatok közül leginkább csak a Jóbarátokról esik szó, ami meglehetősen szegényes lista lenne, ha az említett korszak populáris kultúrájának és divatjának térképét kívánnánk megrajzolni általuk. Ebben az időszakban tör ki Magyarországon az MTV (Music Television) láz is, amelynek megemlítése is csupán jelzésértékű marad a szövegben, jelentőségéről és a korszakra gyakorolt popkulturális hatásáról már nem esik szó. Poós Zoltán Rock&Roll Áruház című könyve amellett, hogy leginkább a Kádár-korszak életérzésére és annak ifjúsági szubkultúráira fókuszál, többnyire nem vet számot az amerikanizáció jelenségével, sajnálatos módon még a könyv utolsó fejezetében sem, amelyben már a rendszerváltás utáni korszak kerül a fókuszba. Poós Zoltán legújabb könyvének ugyanakkor kétségkívül nagy erénye a második és a harmadik fejezetekben az olvasó elé táruló gazdag popkulturális utalásrendszer és az ahhoz kapcsolódó humoros parafrázisok. A különféle szubkultúrák nemzetközi képviselőire - Abba, David Bowie, Pink Floyd - és a hazai kedvencek ikonikussá vált dalaira éppúgy kiterjednek Poes finom intertextusai. Az idealizált énekesek öltözetein keresztül kerül közel az olvasó az egyes divattárgyak szubkulturális jelentéseinek megértéséhez: „A ballonkabát a hetvenes évek végén lett az ifjúsági szubkultúra része, akkor, amikor David Bowie megteremtette a Thin White Duke perszónát, a halálelegáns művészkaraktert, ami persze már korábban is létező zsáner volt, mégis Bowie adott neki sajátos pop-kulturális áramvonalat" (72.). A kötet divatleírásai ugyanakkor az egyszerre több jelentésrendszerbe történő beágyazottságra is érzékenyeknek bizonyulnak: „Minek is szépítenénk, 1980 körül, az ápolatlanságot büszkén hirdető csöves szubkultúra idején volt igazán népszerű a matrózcsíkos póló, ami azért lehet meglepő, mert a világ boldogabbik felén olyanok viselték, mint Coco Chanel, Picasso, Andy Warhol, James Dean és Bridget Bardot. Nálunk viszont olyan rockhősök hordták, mint Pataky Attila" (67.). A könyv egyes fejezetcímei maguk is dalszövegek, illetve filmcímek intertextusai. Az „Ezek a fiatalok" fejezet utalás Banovich Tamás azonos című beatfilmjére, a „Lubickolunk a langyos tóban, hej!" Bródy János 1978 című dalszövegét idézi, a „Minden a régi, mohón élni" egyértelmű utalás az Európa Kiadó Popzene című számára, míg a „Menedzser srác hátra szól, változtasd meg magad" a Kézi Chopin Sokáig éljen a kommersz számából kiragadott részlet. Ugyanakkor nem csak a fejezetek címeiben találkozik az olvasó a dalszövegek intertextusaival. A divatleírásokban egyszerre vannak jelen a dalszövegek szó szerinti átvételei és magyar költők verseinek intertextusai, olykor azok humoros átírásai. A Petőfi Sándor (Magyar vagyok, Minek nevezzelek, Az Alföld, Álmos vagyok és mégsem alkatom) József Attila (Talán eltűnők hirtelen), Ady Endre (Hiába kísértsz hófehéren, A föl-földobott kőversekből kiragadott részletek kevéssé találják meg helyüket Poós Zoltán szövegében, nem mutatnak olyan frappáns illeszkedést, mint a popkulturális utalások. A divatleírásokban véletlenszerűen elhelyezett és funkció nélküli Petőfi-Ady-József Attila-idézetek a legkevésbé sem ágyazódnak be a szövegkörnyezetbe. A referencialitás hiánya zavart kelt az olvasóban, aki számára a legkevésbé problematikus lírai intertextusnak talán az Alföldi papucs divatleírásába integrált Az Alföld című versből kiragadott részlet tűnik, amely csupán a vers címe és a papucs elnevezése közötti hasonlóságot mutatja. A divatleírásokban a lírai intertextusok kivételével az olyan popkulturális regiszterek, mint a korszak ifjúsági sajtótermékei (Bravó, Ifjúsági Magazin), ikonikus kamaszsorozatai (Sandokán) vagy rádióműsorai (Miska bácsi levelesládája) már frappánsan beágyazódnak a szövegbe. Kétségkívül a kötet egyik legmeghatározóbb vezérfonala a zenei szubkultúrák és a hozzájuk kapcsolódó öltözetek leírásai, amelyek lázadásként voltak értelmezhetők elsősorban a szülőkkel, ám valamiképpen magával a rendszerrel szemben is: „Józsika ka