Jelenkor, 2019. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)
2019 / 10. szám - Somos Róbert: Sziget vagyunk": Észlelés és fantázia. Válogatás Palágyi Menyhért írásaiból. Szerkesztette: Bogdanovics Edit - Székely László
»deszcendencia« elméletét. A »szociális« egység, mely az összes fajok között fennáll, kizárja »genetikus« egységüket." Mint másutt, itt is az érzékelhető, hogy Palágyi a kutatási tárgy spefiikus jellegétől függetlenül minden területen a rész-egész dialektikus s egyben metafizikai koncepciójából indul ki. Hiszen nyilvánvaló, hogy amit „dependenciának" nevez, az valami olyasmi, mint az ökológiai egyensúly, az ökológiai egyensúly azonban minden bizonnyal megbomolhat, és gyakran meg is bomlik valamilyen szinten. Ez pedig semmiképpen sem zárhatja ki a fajok átalakulását, a mutációkat. Palágyi szokásos hibája jelenik meg itt is: a vitapontokat nem részletezi, nem analizálja megfelelő mélységben, hanem egy séma alapján ad gyors választ. Székely László különösen hangsúlyozza Palágyi társadalomfilozófiai elgondolásainak aktualitását, ezen belül az európai öntudat fontosságának belátását. Valóban, a háborús filozófiai irodalom egyik legkülönösebb és legmagvasabb mondanivalójú darabja Palágyi Az európai civilizáció válsága című, francia és német nyelven kiadott esszéje 1915-ből és 1916-ból. Először is, az ő számára nem egyszerűen az egyik háborús fél jelenti a jó, s a másik a rossz oldalt, amint ez teljesen általános a hadviselő nemzetekhez tartozó írók esetében és különösképpen Németországban, ahol Palágyi ekkor is éveket töltött. Itthon Alexander Bernát és Kornis Gyula háborús írásaikban egyszerűen démonizálják az ellenfelet, Palágyi ellenben tárgyilagos módon szögezi le, hogy a tudóscsoportok ellenségeskedése kölcsönös. Szerinte igenis van európai kultúrközösség, létezik olyan típusú európai büszkeség, mint a nemzeti kultúra iránti elfogultság, és a dekadencia jele az európai emelkedettebb gondolkodásmód hiánya. E válság oka Palágyi szerint az az imperialisztikus totalitáseszme, amely nemzeti alapon kíván más nemzetek fölé kerülni. Szemléleti, illetve gondolkodásbeli alapja ennek a torz állapotnak a nemzetállam és az emberiség eszméjének közvetítés nélküli kezelése. Jellegzetesen Palágyi-fordulat ez, mint egyéb tárgyú műveiben, itt is a polarizált fogalomképzés egyoldalúságait kívánja leleplezni. „A nemzetállamok vagy államnemzetek fogalmából kiindulva átugrották a néprendszer eszméjét, s egyenesen az általános és bizonytalan körvonalú emberiségeszménynél kötöttek ki. A nemzeti gondolattal nem a nála egy fokkal magasabban álló európai gondolatot állították szembe, hanem a kozmopolitizmus (világpolgárság) régi, homályos eszméjéhez nyúltak vissza, s a kétféle, egymás ellenében ható (nemzeti és kozmopolita vagy internacionalista) tendenciáról mint társadalmunk mozgatóiról beszéltek." (391.) Palágyi szerint a kultúrközösség gondolatát a naturalista szociológiától megszabadulva a civilizáció történetének vizsgálata során tárhatjuk fel. Ez segíthet a partikuláris nemzeti nézőpontok meghaladásában. A szerző a civilizáció válságának kérdését kissé idealisztikus módon ismereti kérdésként fogja fel, mégis, esszéje igen finom elemzése a helyzetnek. Az elvont tudományos tevékenysége mellett Palágyi itt is a realitások talaján mozog, higgadt tárgyilagossággal képes megközelíteni a háború problémáját. A Palágyi-válogatás alapvetően filozófiai, filozófiatörténeti karakterű, a művészetekről szóló szövegek kapcsán Bogdanov Edit tanulmánya a fantáziaelméleti vonásokat emeli ki mind a Székely Bertalanról, mind a Petőfi Sándorról készült monográfia esetében. Az életmű korábbi, irodalomkritikusi darabjai Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő, Vajda János költészetéről értő pszichológiai beleérzéssel domborítanak ki néhány lényegi elemet a vizsgált művész karakterében és alkotásában. Palágyi a művészportréiban is filozófiai vol 3 Palágyi Menyhért: A darwinizmus válsága, Magyar Figyelő, 1911 /1, 4. kötet, 57-58.