Jelenkor, 2019. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)

2019 / 11. szám - Nagy Imre: A Mecsek utcától a Flórián kocsmáig: Akik a pécsi egyetem hallgatói voltak: Tatay Sándor, Kolozsvári Grandpierre Emil és Takáts Gyula

1282 4. Csu Fu és a fügefák (Takáts Gyula és a déli folyosó) „Lírámban a valóság az a repülőpálya, amelyről indulni tudok" - írja egyik vallomásában Takáts Gyula.61 Vázlatos arcképünk megrajzolását ezért prózai műveinek rövid felvillan­tásával kezdjük, amelyek közvetlenebbül ábrázolják azt, amit ő valóságnak nevez.62 Ennek a prózai realitásnak két motívumát emeljük ki: az egyik a berek, a másik: Bakád. Az előbbi arra a somogyi tájegységre utal a Balaton déli partján, amely a hagyományos ter­mészeti életforma különös rezervátuma. Ezt a vidéket Takáts tudományos módszerekkel is megvizsgálta A somogyi Nagyberek című, 1934-ben a pécsi egyetemen megvédett doktori disszertációjában. Ennek alapján jól tudja, hogy az archaikus jelleg, az érintetlen ősiség színeivel felruházott életforma időben nagyon is korlátozott létezésűvé vált, s éppen Takáts hozzá való viszonyának jelenében bomlik fel az iparosodás következtében. A Vágják a berket (1942) című regényében megjelenő szivattyútelep nemcsak a berek lecsapo­­lására készül, hanem egy egész hagyományos életforma pusztulását jelenti. E szivattyúte­lep által és a könyv szereplőinek közvetítésével az elbeszélő hasonló tapasztalatot él át, mint A magányos sétáló álmodozásainak Rousseau-ja, akit egy erdei útján egy szövőgyár gépeinek zakatolása riasztott fel ábrándjaiból, jelezve a civilizáció könyörtelen benyomu­lását az érintetlen természet étenébe. Tehát a berki idill éppen tragikussá hangolódásá­­nak, elégikus emlékké alakulásának idején válik Takáts epikus témájává. Vitorlás a berek­ben (1971) című könyvében a természet a gyermekség tisztaságával és érzékenységével kerül élő kapcsolatba, ami a józan felnőtt számára már csupán távoli emlék. A hagyomány csak kivételes erkölcsi erővel őrizhető meg, mint ahogyan A pásztor című elbeszélésének hőse teszi - a Kinek könnyebb? (1963) című kötetben -, aki a háborús viszonyok dacára képes folytatni dolgos életét. Takáts prózájának másik fontos motívuma: Bakád, a kisváros, amelyet Nagyatádról mintázott, s ezzel a szerző a magyar kisvárosi világ - Papp Dániel Rátótjától Móricz Ilosváján és Szép Ernő Laposladányán át Németh László Csomorkányáig ívelő - kritikai színekben bővelkedő témaköréhez kapcsolódott. A Polgárjelöltek (1945) című regény hő­sének, a többszörösen csalódott és végül elmegyógyintézetbe kerülő Sámson Feliciánnak sorsában a polgári hagyományok krízise tükröződik. Várkonyi Nándor a realista tónusok­kal festett tragikomikus történet költői elemeit is érzékelte recenziójában. „Leírásai, ter­mészeti képeinek színes, impresszív elevensége valódi költőre vallanak, s talán furcsán 61 Takáts Gyula: Vallomás a versírásról és a mesterségről. In: T. Gy. : Egy kertre emlékezve. Művek és mesterek között. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971. 381. 62 Takáts Gyula 1911. február 4-én született a Somogy megyei Tabon. Apja tanár, aki le akarja beszél­ni a tanári pályáról. Kaposváron érettségizik, majd a Pécsi Erzsébet Tudományegyetem hallgató­ja lesz 1929-től 1934-ig, de nem magyar szakot végez, hanem földrajzi, történelmi, filozófiai és művészettörténeti kurzusokat vesz fel. Az egyetem professzorai közül nagy hatással van rá Halasy-Nagy József, Tolnai Vilmos, Fülep Lajos, továbbá Várkonyi Nándor. (Közben egy évig a grazi egyetemen is hallgat előadásokat.) Pécsett köt barátságot Weöres Sándorral, aki szintén az egyetem hallgatója. Egyetemi társaival, Tatay Sándorral, Kolozsvári Grandpierre Emillel és Ko­­váts Józseffel megalakítják a Batsányi Társaságot, amely nem azonos a később ugyanezen a néven szerveződő (második) Batsányi Társasággal. Az egyetem befejezése után is szoros kapcsolatot ápol Péccsel: tagja a Janus Pannonius Társaságnak és a Sorsunk munkatársa, kaposvári szerkesz­tője. Rövidebb ideig tanár Kaposváron és a mohácsi gimnáziumban. 1948-ban a római magyar intézet ösztöndíjasa. 1949-től 1971-ig a kaposvári múzeum igazgatója, a Somogy című lap főszer­kesztője. 1941-ben Baumgarten-díjat kap, 1960-ban és 1971-ben József Attila-díjjal tüntetik ki, 1991-ben Kossuth-díjjal ismerik el munkásságát. 1973-ban Kaposvár díszpolgára lesz. 2008. nov­ember 20-án hal meg Kaposváron. Életéről, pályájáról. Takáts Gyula: Start a déli folyosóról. In: Takáts 1971. 22-37., Tüskés Tibor: A város és írója. Negyvenhat íróportré a 20. század irodalmi múltjá­ból. Pécs, Pro Pannónia, 2015. 228-233.

Next