Jelenkor, 2020. január-június (63. évfolyam, 1-6. szám)

2020 / 6. szám - Szolláth Dávid: Abszurd vagy tragédia? Mészöly Miklós Beckett-értelmezése és a Bunker

A monoton állandóságnak is köszönhető, hogy a zárt tér Beckettnél és Mészölynél sem kelt szorongást a szereplőkben (mint például Kafkánál), nekik ez a megszokott világuk, a rutin tökéletesen kitölti életüket. Az abszurd otthontalanság voltaképp otthonos, minden­hez hozzá lehet szokni. Ha Mészöly korai háborús novellisztikája (a Sötét jelek és a Jelentés öt egérről című elbeszé­léskötetek egyes darabjai) felől olvassuk a Bunkert, akkor feltűnhet, hogy az abszurd színház absztrakciós eljárásai (nincs azonosítható dátum, helyszín, még a szereplők nevei sem nyúj­tanak fogódzót) megoldást kínáltak Mészölynek a háború korlátozott elbeszélhetőségének terhére. Összetett problémakörről van szó, amelyre a Háború és irodalom című esszéjében és több interjúban is kitért.26 Mészölyt egyrészt saját személyes involváltsága (kényszerbesoro­zottként volt katona és dezertált, de parancsra lőtt, és nem tudta, ölt-e embert), másrészt nemzeti involváltsága (csatlósország katonája volt), harmadrészt feltehetőleg a trauma pszichés következményei olyan etikai-politikai, és ezzel összefüggésben esztétikai dilem­mák elé állították, amelyek lehetetlenné tették a háborús tapasztalat nagyepikai szintézisét. Arról nem beszélve, hogy ehhez az ötvenes és a hatvanas évek Magyarországán az emléke­zet- és kultúrpolitikai feltételek sem voltak meg. Mészöly mindezzel együtt is a saját és a kortárs magyar írók kudarcának tekintette, hogy autentikus nagyregény nem született a második világháborúról. Az abszurd színház viszont lehetőséget, formát, keretet kínált a háború absztrakt, a történelmi és társadalmi referencialitástól eloldott megformálására, más szóval a realista mimézis Mészöly által oly sokáig keresett alternatíváját nyújtotta. A Bunkerben visszaköszön Mészöly háborús kisprózájának számos motívuma. A vesz­­teglés a hómezőn felejtett hadtest életét bemutató Képek egy utazás történetéből című elbe­szélésből ismerős, a lány megerőszakolásának kísérlete az Agyagos utakból, a bajtársak dezertálása a Film, az Emkénél című elbeszélésnek fő témája. Ám a motívumismétléseket sorra véve az tűnik leginkább árulkodónak, mi az, ami hiányzik. Éppen az, ami az elbe­szélések legfőbb tétjének tűnt: a háborús trauma felmérése. A korai Mészöly-kisprózában a poszttraumatikus emlékezet tudati mintázatának leképezési kísérletei vetették fel az elbeszélés Ottliktól ismerős nehézségeit. A paralizált emlékezet narrációban nehezen ki­bontható képeinek az elbeszélhetőség alapkérdését előlegző problematikája innen, Mészöly színpadáról teljesen eltűnt. A háború rémségeinek felidézése a Bunkerben az Őrmester „hetvenkedő katona"-stílusban előadott bizarr emlékeire szorítkozik. Ez is azt a benyomást erősíti, hogy a becketti abszurd formanyelv lehetővé tette az absztrakt model­lezést, valamint a katonaság és a háború inherens abszurditásának áttételes színrevitelét, de az erőszak mélypontjait - a nemi erőszak és az emberölés bemutatását - a Bunker épp­úgy kerüli, ahogy az elbeszélések is csak érintik ezeket a jeleneteket, miközben az ábrázol­­hatatlanság jeleivel nyomatékot adnak azoknak.27 A Bunker műformája analóg a Mészöly-esszék Beckett-értelmezésével. A darab az első megszakítás után feladja az abszurd dramaturgiát, cselekményessé válik, a zárlata pedig tragikus lesz. Fokozatosan visszatérnek azok az irodalmi és színpadi konvenciók, tipikus szüzséelemek, amelyeket az abszurd színház mint „antidráma" oly határozottan utasított el. A mezítlábas, ártatlan, árva lány érkezése, ahogy a Hadnagy fogalmaz, elülteti a re­mény „bacilusát" az addig az unalom és a fegyelem által megbénított férfiakban. Érzelmi motivációk - testi vágy, szabadságvágy, szolidaritás, féltékenység, hatalomféltés - kezdik el őket működtetni, összefognak a Hadnagy ellen, azaz kialakul a drámai bonyodalom, a 26 Mészöly: A tágasság iskolája, 77-81. Mészöly Miklós - Szigeti László: Párbeszédkísérlet. Pozsony, Kalligram, 1999. Mészöly Miklós - Szörényi László: Háborús tabló. In: Mészöly Miklós (Hang, kép, írás). Budapest, Napkút, 2006, 33-34. 27 A Lány megerőszakolásának jelenetét pontosabb lenne a megerőszakolás helyett álló jelenetként említeni. A Hadnagy újabb és újabb unharétegeket tép le a lányról, aki így el tud menekülni előle. Ez azt sugallja, hogy a nemi erőszak nem tudja bemocskolni a Lányt, ő a ruháinak letépése után is érintetlen lehet. A Lány és a két Öreg halála is súlytalan marad. 650

Next