Jelenkor, 1832. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1832-08-01 / 61. szám
vatalos vendég jelent meg. Az egyházi szertartást és misét számtalan mozsárdurrogás és muzsikai zengés közt a’ kerületbeli esperes végző segédeivel, az egyházi beszédet pedig az illető plebanus, ez ünnepre helyes, értelmes, egyszersmind érzékenyen alkalmaztatva. Az ájtatosság után tisztelt kapitány ur magyaros barátsággal fűszerezett étitallal ’s reggeli két óráig tartott igen víg táncz ’s egyéb mulatsággal fogadó vendégeit egy tágas, e’ végre zöld gallyakból igen ügyesen készített, egészen kipadolt, ’s virágfűzéres és lombozatos egyszerű piperézetű szín alatt. Az isteni szolgálat végeztével a’ helység elöljárói plebanusok szószólása mellett eljövének, ’s a’ kegyes lelkű építőnek jótéteményit, ’s atyai gondoskodását szivreható érzékeny szavakkal köszönék meg; ez pedig mint jobbágyinak édes atyjok lelkes oktatást adván azoknak az uj templom miképen leendő használásáról, más napra az egész helység lakóit hiteseik gyermekeik ’s minden tartozóikkal meghivá ’s az előbb leirt színben megvendéglő ’s viradtig tartott tánczmulatsággal örvendezteté; sőt hogy e’ jószívűség annál kellemesb legyen, maga is nemeslelkű hitesével ’s kisasszonyival egész a’ mulatság végeztéig jobbágyi közt fenmaradván, azokat majd maga, majd tisztelt övéi nyájas, szelíd ’s vidámító biztatásokkal lelkesítették. Szép vala látni a’ már félig megmagyarosult svábokat, mikép nemzeti tánczaik közé a’ magyart is vegyítve, azt nem ugyan nemzetünki egész ügyes lejtéssel, de jó szívvel magyarosodni vágyva aprózgatták. Mi szép , midőn a’ földes ur gyermekei gyanánt tekinti jobbágyit s azoknak viszon gyermeki holdolással párosan tapasztalja ömledezni tisztelettel vegyült hív szeretetét! Illy mennyei érzet csak a’ valódi jók mellében fakadozhat. Éljen a’ nemeslelkű hős! ki életpályáját Mars mezején töltve nyert dicső sebeinek érdemit ’s koszorúját jobbágyinak áldásival óhajtja végkoronául környékeztetni! « Nagy-Kárólban és szomszéd környékin jur. 151kén esti hét órakor is kisebb mértékben különös intensitásu földrengés volt, melly a’ templomok és számos egyéb , kivált nagyobb ’s kőépületek falait megrepedeztetés az 1830iki földingottsági állapotra juttatá. A’ csanálosi jobbágyoknak minap említett tűz által okozott kár becsű szerint 357,500 forintra rúg, ’s így az uradalmi ’s középületekbelivel nem igen messze jár félmilliótól Gyöngyös-Patáról július 22dikén. Ritka, szívemelő, ’s elérzékenyítő jelenést tüntetett elő ma nagy tiszt. Grieger Ferencz ur, G. Patai plebanus és több megye’ táblabírája, midőn 2125 személyből álló kisded nyájából hat koros párt állítván az oltár’ zsámolyához, megujítá felettök azon szent áldást, mellyet félszázad előtt, házassági kötelességükre megesküdvén, vettek akkori lelkipásztorjoktól. E’ tisztelt buzgó papnak az ünnep’ különösségéhez illesztett beszéde’s egyházi szertartása után az aranymenyekzősök gyermekeik’, unokáik’, egyéb rokonik’, ’s polgártársig kíséretében mentek muzsika-zengés mellett a’ parochiai épületbe, hol lelki pásztorjok által megvendégeltettek. Ez ünnepre a’ vidékről számosan összesereglett vendég, érzékeny részt ven az elaggott házasok’ örömében, ’s csudálták a’ gondviselés e’ ritka áldását. Megható látvány volt, mint borult a’ hat Öreg vőlegény félszázados mátkája nyakába, mint fűzték egymásra a’ béke és szeretet’ jelét, milly hálával viszonzák a’ vendégek által az ő további boldogulásokért felköszöntött áldomás-poharakat , ’s mint intették unokáikat e’ hozzájok mutatott szívesség hálás emlékezetben tartására. Ebéd után az Öreg lakodalmazók nyiták meg a’tánczot, ’s néhány közűlök majd fiatal elevenséggel szedegeté lábait, ’s forgatá mátkáját (aráját), tánezra vivék a’vendégeket is. Ezután lelki atyjok különös szívességét megköszönvén, muzsikával kísértetve , hajlékjokba takarodtak. — Az idős nász-párok ezek : 1776 ban egybe kelt Czéh István ’s Táby Rozália, élő gyermekeik ’s unokáik 9; 1780 ban Tót István ’s Bognár Anna, élő gyermekeik ’s unokáik 24; Bernáth Mihály ’s Légár Borbála, élő gyermekeik’s unokáik 16; Kórós Ferencz ’s Kontos Borbála, élő gyermekeik ’s unokáik 19; 1781 ben Bede János és Boldog Ilona, élő gyermekeik és unokáik 4. Babik Ferencz és Szappanos Borbála, gyermektelenek. A’ hosszú élet’ ezen példái más .