Jelenkor, 1836. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1836-10-12 / 82. szám

331 ngos akadémiának, hogy e’ mennyiség felét azaz 18 ezer frankot Francziaország legjobb történetírójának, másik hasonfelét (szinte 18 ezer frankot) pedig Francziaország legjobb szónokának juttassa. A’ nemzetségpörrel akará megsemmiteni e’ végintézetet, de a’ biróság ítélete azt törvényesnek nyilatkoztatá. Mivel pedig a’ hagyomány­­tevő (végintéző) a’ jutalom-felosztásmód közelebb körülményeit nem határozta meg, most az Akadémia legnagyobb zavarban van: miképen rendelkezzék a’ hagyományról. A’ hagyomány oda-itél­­hetése miatt természetesen concursust (verseny-csödülést) volna szükség indítania Francziaország legjobban szerkesztendő történe­teire ’s minthogy e’ munka legalább 50 kötetre terjedne, kérdés: milly határidőt szabjon a’ munka-szerkesztésre? ’S ki fog talán egy fél emberkorig tartó szakadatlan munkához fogni kétes siker mellett, attól ’s méltán tartván, hogy végre is ingyen ’s hasztalanul dol­gozott illy óriás müven? Hiedelem szerint az Akadémia el fog térni a’ végintézet betűszerinti rendeletétül ’s csak józan értelmi czélját teljesitendi annak. A’ Nationalban Toulonból sept. 22ről azt írják, hogy te­temes sereg-erősítés szállittatik hajóra Algierba , s ezen osztá­lyoknak 14 nap múlva együtt kell lenniük, mivel a­ constantinei expeditiót még ez őszön végre akarják hajtani. — A’ journ. du Havre sept. 26ról említi, hogy eddig csupán a’ gyarmati partokon mu­tatkozott martalócz (rabló) hajók most az európai tengereken is jelentkeznek már, hol pedig olly bátorságban hivék magokat az emberek tőlük, hogy a’ statushajók résziről legkisebb felvigyázás sem vala már ellenük. — Delessert a’ rendőrispán egy rendőrbiz­tost felsőbb határozásig felfüggeszte hivatalától, egyik segédét pe­dig, mert ez utóbbi bizonyos holttest szemrevételénél egy pár függőt, egy gyűrűt, s erszényt tulajdonított el magának, letette. A rendőr­­biztos­t is tudósíttatott egy kézműves szomszédja által, hogy an­nak neje néhány nap óta eltűnt ’s fölszólittatott, hogy a hely­színére menjen kinyomozni a’ dolgot. A kézműves, midőn a’ rendőrséget lőni látta, az ablakon keresztül megszökött, de elő­hozták, és szállásán az asszonynak már rothadásba indult holttes­tét találták, honnan erős gyanú támadt, hogy férje ölte meg őt. A’ férj pedig öngyilkosságot állított, mellyet együtt mindketten egymáson szándéklottak elkövetni széngőz által, de melly alkalom­mal ő véletlenül megmaradt. A’ törvényes vizsgálatkor kisült, hogy a­ biztosi segéd a’ fenmondott tárgyakat régi szokás ürügye alatt magához vette ’s eladta; kisült az is, hogy a’ függők egyike e­­rőszakosan be /volt horpasztva, ’s ennél fogva illy fontos jelen­tésű körülmény a’ nyomozásra nézve mindeddig titokban maradt, mivel a’ rendőrbiztos jegyzőkönyvében sem a függőről, sem gyű­rűről sem erszényről legkisebb említést sem tett, segéde pedig mi­dőn a’ törvényszék elnöke tolvajságról kezde beszélni, ’s arra szó­­lttá fel, hogy a’ függőket hozza elő, egy olly pár függőt adott e­­lő , mellyről később bebizonyult , hogy nem ugyanazok voltak , mellyeket a' meggyilkolt viselt. P 0 fl T n G Á L i A. Lissabonbul sept. ilkéröl a' Times levelezője ezeket köz­li (körülményes!) fölvilágitásul a’ múlt számunkban közlött por­tugál­ hírekre). A’ ministerium végre teljes. Gr. Lumiares az elnök ’s egy úttal hadminister, Manuel da Silva Passos belügyi, Lopez Veira igazsági és egyházi, La da Bandiera financzi és ideiglen külügyi és Antonio Cesar de Vasconcellos Correa tengerészeti minis­zerek. Lumiares és Passos nyilván kimondák, hogy a­ mostani kor­mány­rendszer épen nem egyezik meg saját gondolkozásukkal, és a hivatalt csupán a’ köz­jó miatt fogadják el. Mivel az 5ik va­dász-ezred,— d Pedronak egykor annyira kedves ezrede, melly d. Miguel ellen mindig a’ legvitézebb vala — továbbá a’ 2ik gya­log és 4ik lovag-ezred is a­ fölkelt nemzetőrséghez csatlakozott, ezen egyesült katonai erő sept. 1­dikén délután a’ Xecessidades­­palotát körülfogta, mire Lumiares és La Bandiéra egy decretu­­mot terjesztenek elő a’ királynénak aláírás végett. A’ királyné vo­nakodott ezt aláírni, mert a’ decretum többi közt azt is mondá , hogy ő fölsége szabad akaratjábul fogadta el az 1820iki alkotmányt, mi egyébiránt nem vala igaz; a’ mondott ministerek azonban sür­­geték, hozzá tevén hogy különben ő fölsége élete forogna kér­désben. E’ jelenésnek tanúji voltak a’ külföldi követek, kik közül az angol, lord l­onard de Walden a' többiek értelmével ünne­pélyesen ellenmondott azon erőszakos bánásnak, mellyel a’ királynét az aláírásra kényszeriték. Nem használt semmi,­­s az aláírásnak meg kelle történni. Ezen egész idő alatt, a’ mondott külföldi kö­vetek is fogva voltak a’ palotában, mert sem be sem ki nem eresz­tettek senkit , valamig a’ királyné aláírása meg nem történt. A’ nemzetőrség fő tisztei közül csak három, Cunha, Moraens és Bastos ven részt a’ fölkelésben. Miután a’ külső követek a’ kirá lakból haza mentek, gróf Lavradio heves szemrehányásokkal tá­madta meg Lumiarest követett viseletjeért, nyomorult embernek ’s a’ portugáli nép szégyenének nevezte őt szemben. — Howard de Walden ajánlást ten at királynénak Hasting hajóval, melly pa­rancsára készen állana, de ő fölsége az ajánlást nem fogadá el, kivált miután Ficaldo marquisné azon kérdésére: valljon illy lépés után a’ trónt biztositná , egyszersmind követ úr a’ királyné szá­mára? — a’ követ azt felelé: „ő illy felelősséget nem vállalhat magára , ő csak menedéket ’s védelmet igér.“ — Midőn más­nap Gage angol admiral három hadi hajót rendelt közeliteni Belem­­kastélyhoz,mi a’ népben azon gyanút támasztá, hogy ő fölsége szökni készül, La da Bandiéra azonnal összegyűjté a’ katonaságot, s délután 5 órakor ő fölsége kényszerítve jön fegyveres nép közt menni a’ helyhatósági épületbe ’s ott a’ nép előtt nyilván megesküdni az 1820iki alkotmányra. E’ menet közben a’ királyné, mint többen látták, keserű könnyeket sirt, ’s Ferdinand hg. (a’ férje) igen levetettnek látszott. A' nép kin a’ piatzon látni akard a’ királyné aláírását s nem nyugodott meg, miglen valaki a’ palota erkélyére lépvén , onnét egy darab papirt mutatott elő azon bizonyítással, hogy ott áll rajta a’ királyné saját keze írása , mire aztán a’ nép csakugyan szét oszlott. Következett éjjel a’ palota é s királyi is­tállók kapuit örök foglalák el, azon paranccsal, hogy senkit se bo­csássanak ki, se meg ne engedjék, hogy a’ palotába lovak vites­senek. Ferdinand hg. segédje csakugyan ki akara jöni a’ palotábul, de föltartóztatták. — Ki pénz dolgában legmunkább eszközlője vala ezen fölkelésnek, egy gazdag dohány-haszonbérlő Jose Fereira Pinto Bastos; köz­értelműnek nem mondhatni különben e fölkelést, mert az előkelők még az ellenző pártiak közül is, határozottan roszaták az eseményt s elszántan ellene nyilatkoztak. Az uj m­­i­nisterium az országos hivatalokat mindenütt uj emberekkel tölti meg; Soares Saldeira, ki sept. Mike éjjelén a fölkelőket vezérlette, lissaboni, Belhozo da Cruz pedig portoi polgári kormányzóvá ne­veztetett ki. Oporto és Villafranca , Almeida s más sok hely azon­nal a’ fő város példája után, kikiáltotta az 1820iki alkotmányt. A’ királynét annyira megzavarák e’ történetek, hogy azok óta folyvást beteges. A’ nép pedig az utczákon üldözi azon személyeket, kik fejér kalapot viselnek, — mert ez a’ mondott alkotmánytoli ide­genkedést jelenti. Angliában a’ portugál­ ügyek legújabb változtát a’ sajtók nem olly kedvező javalattal fogadják, mint a’ spanyol fordulatot , ámbár a’ két történet igen rokon s atyafi egymással, a’ két alkotmány úgy szólván testvér, legalább mind a' kettőnek ugyanazon elvek va­lának szülőji. Körülbelül a’ hírlapok kifejezései illy színűek. A’ mi Spanyolországban ,,a' nép kivánata“ ’s „az ország üdvössége“ gyanánt történt, az Portugáliában nem egyéb vala mint „rendetlen mozgalom, mint „az aljas nép s katonaság pillanatnyi győzedelme.“ Madr­iban jól tették, hogy az 1812iki alkotmányt kikiáltották, mert Isturizt és Galianot nem lehete máskép elhajtani, és Villiers (az angol követ) megütközött ugyan eleinte kevéssé a’ dolgon, de majd csak hamar kibékült; Portugáliában azonban lord Howardnak (az angol követnek) protestálni kellett azon erőszak ellen, mellyet d. Marián elkövettek, ’s az angol admiralnak hadi állásba kelle magát helyeznie az uj ministerium ne­talántáni merészletei ellen. ]). Pedro alkotmánya, mellyhez Anglia ünnepélyes hozzájárulását adta, különben is több szabadságot engedett a’népnek, mint Spa­nyolországban VII. Ferdinand özvegyének estatuto realja. — A’ M. Chronicle levelezője nem tagadja, hogy a’lissaboni ministerium kilátásai nemigen kedvezők. Négypártaz, úgymond a’ levelező, melly a’ dolgok legújabb változását eszközlötte. Először azok, kik egyedül csak minister-változást óhajtottak s illy gondolkozásuknál fogva mint legkészségesb eszközök vonattak az újítás rég kidolgozott tervébe. Másodszor azok, kik va­lsággal demokratái kormány­alakot óhajtottak, ’s kik illy formán az alkotmányt, mint gondolkozásuk szerint monarchiai alakban respublicai intézményekre legkönnyebben segítőt, elfogadák. Harmadszor azok, kik Portugáliának spanyol­­országgali szövetséges egyesületére törnek ’s az uj alkotványban lépést találtak közelíteni azon régi föltételhez, hogy egykor a’ mo­narchiát megdöntvén a’ két országot szövetséges respublicává ala­kítsák. Végre a’ migueliek, vagy sajátabban az absolut-pártiak, kik a’ jelen eseményt, mint anarchiához közelítést tekintvén, újra föllobbana bennök a’ remény korlátlan igazgatást eszközölni. — September lelke éjjelén egész Lissabon kivilágítva ragyogott a’ nép­ győzedelme tiszteletéül. S P A N Y O L O R S Z Á G. Requenna bevételéről a’ Phare híresztelése , mint illy részrehajló lapnál előre föltenni lehete, újabb hiteles tudósítások szerint egészen alaptalannak bizonyult. — A’ sok szinti journal des Rébats azonban, melly a' föntebbi hírrel fögelőször kezde nyargalni, szükségesnek ítélte a’ mentegetést. ,,A' mi sympathiánk, úgymond, a’ spanyol ügyek iránt, sem nem gyanús, sem nem kétszínű; mi­­ként közöljük a­ híreket a mint jönek, s a történe­teket nem módosíthatjuk. Nem csak a’ határszéli lapok, de maga egész Madrid is hitte sept.­­ Tikén Requen­a bevételét, elannyira, hogy a’ követségek ’s ministerium már lépéseket tevének a’ fő­várost azonnal odahagyni , mihelyest t. i. a’ veszély bizonyosabb lesz. Ha a’ spanyol ügyek rendes folyamban s nem igy szakadozva mennének, ha Spanyolországban jól rendezett társas hatalom lé­tezne, ha a' nemzet a­ két párt egyike vagy másikához elhatározottan szítana s nem egy lomha tömeg volna, mellyet két ellenkező tulságu szilaj és szenvedhettem csekély számú kisebbszám (minoritás) jobbra balra kénye szerint hány vet­ koránsom lenne az ember kitéve illy folytonos csőlátásoknak. Be igy, Spanyolországban sem a’ dolgok sem az emberek nincsenek logikai járásban ; a’ ministerek mellék-tekintetek után kapkodnak s elv semmit sem nyom előt­tük nyilványos ügyekben; a’ kormánynak gyalázatos kinszeritések miatt örökké alkudoznia engednie kell; szóval egy illy országban nem számíthatni soha valami bizonyosra s kész az ember ollyan dolgok történetére is, mellyek más országokban talán élet vagy halál­ hozóknak tekintethetnének.“ A’ jour­ des Débats-t ezen komolyabb kifakadásra nem kevéssé határozható talán azon újabb körülmény is, minélfogvást a’ carlositák nem csak hogy fiequennát

Next