Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-04-08 / 28. szám
lók és spanyolok kölcsönösen tulajdonítják egymásnak vétkül az ütközet szerencsétlen kimenetét. A’fővárosban még e’ hír megérkezte előtt nyugtalanságok történtek, ’s az izgatók egy bikaviadalt akartak álkalmul használni zenditésre , mellyet azonban rögtön elnyomott a’ katonaság. A’ közönség lecsöndesitése ’s megnyugtatása végett győ- zelmi híreket költött szárnyra a’ kormány, mi majd annyival inkább fölingerlendi az elméket, ha Evans vesztesége tudomásra jut. Általában veszélyes zivatar látszik gyülekezni az országlás fölé Catalonia, Valencia ’s Alsó-Arragoniából. Salamancában hasonlag igen terjedt összeesküvést fedeztek föl, mellynek czélja volt: a’ carlosziak Ebron átvonultakor egész Castiliát föllázitni. Hir szerint, e’ miatt 500 személyt fogtak el,köztük számos egyházit ’s jómódú földbirtokost; név szerint a’ gazdag ’s nagy tekintetű Palacios marquis egyik rokonát is. Cadiz és Malaga szinte elégületlen, ’s nyilatkozást bocsátott ki az 1812-i alkotmány változhatlansága mellett. Vitoriában nagy ingerültséget okozott a’ megérkezett veszteségi hir. Halált kiáltozának a’ nyomoru tábornokok ’s a’ gyűlölt pastelerok (gúnyneve a’ józan középlet—juste-milieu— előmozditójának Spanyolországba ) ellen.’S e’ kivakodás, hihetőleg több más helyen ’s tartományi városban, sőt talán Madridban is viszhangra találand. A’Globe következőleghr az angol-spanyol had vesztesége ügyében Hernaninál. Az Evans tábor,ol szenvedte romlást azon körülménynek tulajdonítják, hogy d. Sebastian tíz zászlóaljnyi segítséget vitt a carlosiaknak, kik Sarsfield távol tartózkodta miatt szabadon munkálhattak Evisus sergei ellen. Mivel pedig illy módon kétszeres haderő ellenében látta magát, nem csodálkozhatni, hogy önmaga is elveszté bizalmát a’ győzelem iránt, ’s hogy az illy véletlen megszaporult ellenség előtt hátrálnia kelle, különösen, ha az előbbi történeteket ismerjük, mellyeknek e’ mostani eset csupán másolata, ’s mellyekben a’ spanyol hadvezérek a’ mostanihoz egészen hasonlag viselték magokat. Nem igy történt e John Moore szerencsétlensége, midőn Corunába kénytelen illeték hátrálni, ’s az, midőn a’ talaverai győzelemnek minden hasznától megfosztva látá magát lord Wellington , sőt olly veszély és sanyaruságnak kell e sergeit kitűznie , minőket az Evans tábornok vezérlése allatti britt csapatok évkönyveiben is alig találhatni. Együtt munkálkodási ígéreteket minden lélekismereti gáncs nélkül megszegni, kezdett vállalatokat, ha azok biztos sírkért igérnének is,rögtön ’s a’ legnyomorúbb ürügy alatt félben hagyni; a’ legfőbb nemzeti érdekeket alacsony czéloknak ’s cselszövényeknek föláldozni ’sa’t. még most is szintúgy természetszerűnek látszik a’ spanyoloknál, mint ezelőtt 20 évvel. Evans tábornok eszerint ugyan arra lesz kénytelen elszánni magát, mit lord Wellington cselekedett, azt t. i., hogy Spanyolországban és Spanyolországért küzdött, de többé spanyolokkal együtt nem. — Ő hasonlag kinszeritve leend csupán saját katonáji erejébe bizakodni, ’s az ügyetlen vagy gonosz lelkű tábornokoktul egészen különváltan munkálkodni, kikre, fájdalom, jelenleg a’ spanyol hadsereg vezérlete ruházva. Nem hihetlen, hogy ezen „összehatólag“ intézett munkálatok sükere Madridban lázadást fog okozni, ’s bizodalmatlanságot és izgást szülni az egész országban, ha a’ butaság vagy árulás tanujelei illy szembeszökőleg mutatkozandnak, nem igen várhatni, hogy a’ nép tovább is békén nézze, mint koczkáztatik az ő sorsa olly férfiak által, kik vagy alkalmatlanok, vagy hűtelenek. Hogy d. Carlos valaha nyugton megtelepülhessen a’ királyszéken , azt ugyan lehellennek állítjuk , de azt nehéz előre meghatározni, milly kísérteteken menend addig még Spanyolország keresztül, mig benne ismét rend és nyugalom lesz.“ A Globe mentő véleményével egyezőleg szólnak más tudósítások is Evans veszteségérül. Sarsfield viselete, úgymond többi közt egy bayonnei levél, ki ha még két napi úttal előbbre nyomult volna, d. Sebastiant mozdulatlan helyzetbe való teendő, ’s Esparteroé, ki az elhatárzó ütközet pillanatában 29 ezer fegyverest munkátlanul hagya vesztegelni , majdnem egészen bizonyossá teszi , hogy Evanst föl akarák áldozni. Azonban lehet, hogy azon árulásnak rövid idő múlva ők maguk is martaléki lesznek, mert a carlosiak az egyenkénti csapatokkal könnyen fognak bánni. D. Sebastian ármányos cselt vetett, midőn 11 zászlóaljával egészen mellékútra tért, ’s Sancta-Narbarát megkerülve,hirtelen Evans csapatjának háta mögé termett,’s a’jobb szárnyat megrohaná. Győzelmöket a carlosiak kegyetlenül használák. Irtóztatón vérengző volt a’ hátrálásra kinszeritett angol-christinok közti mészárlás. Senkinek nem kegyelmeztek , ’s mint egy carlosi levelező írja, nem szűntek meg előbb üldözni, mig bele nem fáradtak.• E’ szerencsétlen ütközet következtében az egész táborzást elveszettnek tartja már a’ christinókra nézve a’ főn érintett levél, mit azonban más, ugyan Bayonnebul martz. Körül jött tudósítások nem csak meg cáfolnak, sőt azt a’ reményt nyújtják, hogy egy czélszerűbb általányos megtámadásból eredő győzelem csakhamar jóvá teendi e’ mostani csapást. A’ st. Sebastianban levő angol-spanyol katonaság közt megszűntek a kölcsönös szemrehányások ’s villongások. Az egész hadserget ütközet utáni vágy lelkesíti , ’s ha meg nem szoktuk volna már Spanyolországban azt, hogy kedvező előzményekből szerencsétlen következményeket lássunk eredni, azt kellene hinnünk , hogy araki veszteség homályát egy uj győzelmi dicsőség törlendi el. Igazolni látszik ezt Evans napi parancsa’s fölszólitása matt, lőkerül. Bátorítja ebben őket, hogy a’ 10 és 15ki győzelmek sükerét a’ idki baleset nem semmizé meg ’s fogadja, legközelebb ismét alkalmat adand nekik , újra dicsőséget víhatni az ellenségen. Soha nem rettentőbb, úgymond, a’ katona, mint midőn becsületének megboszulása szivén fekszik. Meginti azután a’ tiszteket: szigorún vigyázzanak a’hadfenyitékre; a’ közvitézeket pedig engedelmességre buzdítja, serkentvén őket egyszersmind : mutassák meg a’ legközelebbi ütközetben, hogy ők a’ szabadságnak méltó bajnokai. Végre fölszólít mindenkit, hogyha érzelmeiben nem osztozik, ne kételkedjék soraiból kilépni, mert, úgymond, ő csupán azokat akarja vezérleni, kik magokat győzelemre szánták el. — D. Carlos fő táborszállása mart. Fokán Azunzában (Xavarrában) volt. I. Sebastian 18kán indult ki Tolosából Espartero ellen, ki Cloricot megszállva tartja. Az idő roszasága iszonyú; ismét tömérdek hó esett , ’s az utak majd egészen járhatatlanok. Ha I. Sebastian serge Esparterot megközelítheti, nyomos következményű ütközetre számolhatunk. Iráni tudósítások szerint Sarsfield Ulzama felé vonul 8— 10 ezer főnyi táborával. Vokán megütközött valamelly carlospárti csapattal és 4 órai vérengző harcz után elfoglalá Izaravizagaz helységet. Különféle tudósítások közlik ama’ hirt, hogy d. Sebastian Esparterotmimózánál nem csak megközelítette, hanem Goni és Castor de Andechaga vezérek hozzájárultával tetemesen meg is verte, m. h. v1kén. E’ közleményhez a’ Journ. du Commerce azt függeszti, hogy valódiságáról már csak azért is kételkedhetni, mivel Bayonneból a’ Phare még 24-én sem említi ez esetet. Mendizabalnak különös ötlete volt legközelebb , miként lehetne az alkalmatlan követelőktl legkönnyebben szabadulni. Egy franczia ügyész tartózkodik Parisban, némelly kereskedő házak megbiztából, különféle szállítmányért, a’ kormánytól néhány milliónyi adósság lefizetését eszközölni. Ez ügyben napról napra biztatgatá őt Mendizabai, mig végre a’cortes is fölszólitá titkos ülésben: elégítse ki már ama’ férjfiát. Egy alkalommal midőn ez épen a’megküldendő pénzt várta, rendőrtisztek robbantak be hozzá, ’s parancsot mutatának elő a’ ministerségtül, mellynek erejénél fogva,mint összeesküvőt, nyomban tulszállitandják az ország határin. Véletlenül megtudá ezt a’ franczia követ, ’s gyors közbenjárása által kieszközlé elbocsáttatását az alkalmatlan pénz sürgetőnek. Azon volt a’követ, hogy kinyomozza: melyyik minister adá ki az elfogató parancsot; de igyekezete még eddig sem sükerült. A’ Gomez ellen intézett vád pontjai közt van többi közt azon vétkesités is, hogy Cordovából, mellynek lakosi tárt karokkal fogadák, félénken elillant, ’s több alkalmat mellőzött el, midőn a’ christinókkal, név szerint pedig Alaixel, győzelmesen megütközhetett volna; hasonlag vétkesítik az általa elkövetett zsarlásokat; hogy a’ fő hadi pénztárba kevesebb pénzt szolgáltatott mint kellett volna, hogy a’ hozzá küldött biztosok előtt nem számadozott ’s a’ t. FANCZIAORSZÁG. Clauzel marsal röpkeirata ’s állása elbocsájtatása óta nagy figyelmet gerjeszt,’s élénk vitákra nyújt alkalmat. A’Moniteur martz. 22 én Baude úrtól, Időire megye követétől, levelet közöl, mellyben imez kikel Clauzel marsal röpkeiratában olvasható ezen hely ellen: „Én nem parancsoltam a’ sérültek elhagyatását, szintolly kevéssé seregem élelmiszereét, Baudeur sürgető tanácslása daczára. Én a’visszavonulást napról napra, lépésről lépésre föntartottam, anélkül, hogy menetünket egy pillanatnyira siettettem volna, ’s a’helyett, hogy éjjel megszöktem volna, mint Baude ur sürgetve kérte.“ Baude ur ezen egész hely valóságát tagadja, ’s tagadását Clauzel marsalnak egy 1836. dec. llán hozzá intézett levelével támogatja , mellyben igy ír Clauzel Baudehoz : ,,A’ hadminister jelenti nekem nov. 22 k sürgönyében, mikép örömmel látta azt , hogy Ön szives volt a’sereg munkájának tanúja,’s veszélyeinek részese lenni; egyszersmind megbíz, hogy háláját Ön iránt kifejezzem. Én annyival inkább sietek e’ kötelességemet teljesíteni, mivel képes voltam azon bátorságot méltatni, mellyel Ön ez expeditio nehézségeit ’s nélkülözésit viselte.“ A’ párisi lapok erre Clauzeltől martz. 24én következő levelet közlenek : „Paris martz. 23-án 1837. Szerkesztő ur! A’ mai lapokban egy levelére találok Baude urnak, mellyben azon különbségre , melly „ Explication du maréchal Clauzel a czimü röpkeiratom egyik helye, ’s egy utóbbi dec. 13-án hozzá intézett levelem közt van, minthogy ez utóbbiban megdicsértem bátorságát. Én azon munkámban , mellynek egyik vagy több helye Baude ur ellenmondásinak tárgya, azt mondom, mikép Baude ur csengve arra kért, könnyitenék magamon (de mi alléger), mi nem volt egyéb, mint egész anyagszeremet elhagyni, ’s egész éjjel menni, hogy az arabok szemei elől eltűnjünk. — Baude ur, Bonába visszatértekor, elfelejté az expeditio szenvedéseit, ’s azon elfogult nézetet, mellyeknek e’ fájdalmas és súlyos napok folytában alá volt vetve. Kifejezései ollyanok voltak, minek lehettek volna, ha ő is úgy, mint Changarnier alezredes ’s több más vitéz, nemes viselete által a’ szerencsétlenségben magát érdemessé tette volna a’ haza iránt. Ő még nem támadott meg engem nyilván és rágalmazólag; tehát semmi illetlenséget sem láttam abban, hogy az önszeretés gyermekes elégtételét adjam meg neki, én, ki Afrikában, mint mindenütt, csak a’ szerfölötti jóság szemrehányását érdemlettem meg. A’ január 19-i ülésben Baude úr egyenesen ellenségemmé nyilatkozott, olly vádakat intézvén ellenem, mellyekre akkor lettem volna méltó, ha az ő tanácsit követtem volna. Ennélfogva nem tartózkodhatom többé, hogy mind neki, mind mindenkinek ne mondjam meg az igazat. Én tehát folyvást igaznak állítom mind azt, mi Baude urat illeti, s névszerint azon helyet, melly ellen panaszkodik, ’s ha tanúkra és bizonyságokra lenne szükség, azok nem fognának híányzani. Egy magas személy, kinek nevét illedéki sérelem nélkül a vitában nem nevezhetem, hallotta velem’s többekkel együtt Baudeur kifejezését Saumahr tábortanyáján . HD