Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-04-08 / 28. szám

lók és spanyolok kölcsönösen tulajdonítják egymásnak vétkü­l az üt­közet szerencsétlen kimenetét. A­’fővárosban még e’ hír megérkezte előtt nyugtalanságok történtek, ’s az izgatók egy bikaviadalt akartak álk­almul használni zenditésre , mellyet azonban rögtön elnyomott a’ katonaság. A’ közönség lecsöndesitése ’s megnyugtatása végett győ- zelmi híreket költött szárnyra a’ kormány, mi majd annyival inkább fölingerlendi az elméket, ha Evans vesztesége tudomásra jut. Általá­ban veszélyes zivatar látszik gyülekezni az országlás fölé Catalonia, Va­lencia ’s Alsó-Arragoniából. Salamancában hasonlag igen terjedt összeesküvést fedeztek föl, mellynek czélja volt: a’ carlosziak Ebron átvonultakor egész Castiliát föllázitni. Hir szerint, e’ miatt 500 személyt fogtak el,köztük számos egyházit ’s jómódú földbirtokost; név szerint a’ gazdag ’s nagy tekintetű Palacios marquis egyik roko­nát is. Cadiz és Malaga szinte elégületlen, ’s nyilatkozást bocsátott ki az 1812-i alkotmány változhatlansága mellett. Vitoriában nagy inge­rültséget okozott a’ megérkezett veszteségi hir. Halált kiáltozának a’ nyomoru tábornokok ’s a’ gyűlölt pastelerok (gúnyneve a’ józan kö­zéplet—juste-milieu­­— előmozditójának Spanyolországba ) ellen.’S e’ kivakodás, hihetőleg több más helyen ’s tartományi városban, sőt talán Madridban is viszhangra találand. A’Globe következőleghr az angol-spanyol had vesztesége ügyé­ben Hernaninál. Az Evans tábor,­o­l szenvedte romlást azon körül­ménynek tulajdonítják, hogy d. Sebastian tíz zászlóaljnyi segítséget vitt a­ carlosiaknak, kik Sarsfield távol tartózkodta miatt szabadon munkálhattak Evisu­s sergei ellen. Mivel pedig illy módon kétszeres haderő ellenében látta magát, nem csodálkozhatni, hogy önmaga is elveszté bizalmát a’ győzelem iránt, ’s hogy az illy véletlen meg­­szaporult ellenség előtt hátrálnia kelle, különösen, ha az előbbi tör­téneteket ismerjük, mellyeknek e’ mostani eset csupán másolata, ’s mellyekben a’ spanyol hadvezérek a’ mostanihoz egészen hasonlag viselték magokat. Nem igy történt e John Moore szerencsétlensé­ge, midőn Corunába kénytelen illeték hátrálni, ’s az, midőn a’ talave­­rai győzelemnek minden hasznától megfosztva látá magát lord Wel­lington , sőt olly veszély és sanyaruságnak kell e sergeit kitűznie , minőket az Evans tábornok vezérlése allatti britt csapatok évkönyveiben is alig találhatni. Együtt munkálkodási ígéreteket minden lélekisme­­reti gáncs nélkül megszegni, kezdett vállalatokat, ha azok biztos sír­kért igérnének is,rögtön ’s a’ legnyomorúbb ürügy alatt félben hagy­ni; a’ legfőbb nemzeti érdekeket alacsony czéloknak ’s cselszö­­vényeknek föláldozni ’sa’t. még most is szintúgy természetszerűnek látszik a’ spanyoloknál, mint ezelőtt 20 évvel. Evans tábornok e­­szerint ugyan arra lesz kénytelen elszánni magát, mit lord Welling­ton cselekedett, azt t. i., hogy Spanyolországban és Spanyolországért küzdött, de többé spanyolokkal együtt nem. — Ő hasonlag kinszeritve leend csupán saját katonáji erejébe bizakodni, ’s az ügyetlen vagy gonosz lelkű tábornokoktul egészen különváltan munkálkodni, kikre, fájdalom, jelenleg a’ spanyol hadsereg vezérlete ruházva. Nem hi­­hetlen, hogy ezen „összehatólag“ intézett munkálatok sükere Mad­ridban lázadást fog okozni, ’s bizodalmatlanságot és izgást szülni az egész országban, ha a’ butaság vagy árulás tanujelei illy szem­­beszökőleg mutatkozandnak, nem igen várhatni, hogy a’ nép tovább is békén nézze, mint koczkáztatik az ő sorsa olly férfiak által, kik vagy alkalmatlanok, vagy hűtelenek. Hogy d. Carlos valaha nyugton megtelepülhessen a’ királyszéken , azt ugyan lehellennek állítjuk , de azt nehéz előre meghatározni, milly kísérteteken menend addig még Spanyolország keresztül, mig benne ismét rend és nyugalom lesz.“ A Globe mentő véleményével egyezőleg szólnak más tudósítások is Evans veszteségérül. Sarsfield viselete, úgymond többi közt egy bayonnei levél, ki ha még két napi úttal előbbre nyomult volna, d. Sebastiant mozdulatlan helyzetbe való teendő, ’s Esparteroé, ki az elhatárzó ütközet pillanatában 29 ezer fegyverest munkátlanul hagya vesztegelni , majdnem egészen bizonyossá teszi , hogy Evanst föl akarák áldozni. Azonban lehet, hogy azon árulásnak rövid idő múlva ők maguk is martaléki lesznek, mert a­ carlosiak az egyenkénti csa­patokkal könnyen fognak bánni. D. Sebastian ármányos cselt vetett, midőn 11 zászlóaljával egészen mellékútra tért, ’s Sancta-N­arbarát megkerülve,hirtelen Evans csapatjának háta mögé termett,’s a’jobb szár­nyat megrohaná. Győzelmöket a carlosiak kegyetlenül használák. Irtóztatón vérengző volt a’ hátrálásra kinszeritett angol-christinok közti mészárlás. Senkinek nem kegyelmeztek , ’s mint egy carlosi leve­lező írja, nem szűntek meg előbb üldözni, mig bele nem fáradtak.­• E’ szerencsétlen ütközet következtében az egész táborzást elveszett­nek tartja már a’ christinókra nézve a’ főn érintett levél, mit azonban más, ugyan Bayonnebul martz. K­örül jött tudósítások nem csak meg cáfolnak, sőt azt a’ reményt nyújtják, hogy egy czélszerűbb általá­nyos megtámadásból eredő győzelem csakhamar jóvá teendi e’ mos­tani csapást. A’ st. Sebastianban levő angol-spanyol katonaság közt megszűntek a kölcsönös szemrehányások ’s villongások. Az egész hadserget ütközet utáni vágy lelkesíti , ’s ha meg nem szoktuk vol­na már Spanyolországban azt, hogy kedvező előzményekből sze­rencsétlen következményeket lássunk eredni, azt kellene hinnünk , hogy a­­­raki veszteség homályát egy uj győzelmi dicsőség törlendi el. Igazolni látszik ezt Evans napi parancsa’s fölszólitása matt, lőkerül. Bátorítja ebben őket, hogy a’ 10 és 15ki győzelmek sükerét a’ idki baleset nem semmizé meg ’s fogadja, legközelebb ismét alkal­mat adand nekik , újra dicsőséget víhatni az ellenségen. Soha nem rettentőbb, úgymond, a’ katona, mint midőn becsületének meg­­boszulása szivén fekszik. Meginti azután a’ tiszteket: szigorún vi­gyázzanak a’hadfenyitékre; a’ közvitézeket pedig engedelmességre buzdítja, serkentvén őket egyszersmind : mutassák meg a’ legköze­lebbi ütközetben, hogy ők a’ szabadságnak méltó bajnokai. Végre fölszólít mindenkit, hogyha érzelmeiben nem osztozik, ne kétel­kedjék soraiból kilépni, mert, úgymond, ő csupán azokat akarja vezérleni, kik magokat győzelemre szánták el. — D. Carlos fő tá­borszállása mart. Fokán Azunzában (Xavarrában) volt. I­. Sebastian 18kán indult ki Tolosából Espartero ellen, ki Cloricot megszállva tartja. Az idő roszasága iszonyú; ismét tömérdek hó esett , ’s az utak majd egészen járhatatlanok. Ha I. Sebastian serge Esparterot megközelítheti, nyomos következményű ütközetre számolhatunk. Iráni tudósítások szerint Sarsfield Ulzama felé vonul 8— 10 ezer főnyi táborával. Vokán megütközött valamelly carlospárti csapattal és 4 órai vérengző harcz után elfoglalá I­zaravizagaz helységet. Különféle tudósítások közlik ama’ hirt, hogy d. Sebastian Esparterot­­mimózánál nem csak megközelítette, hanem Goni és Castor de Andechaga vezérek hozzájárultával tetemesen meg is verte, m. h. v1kén. E’ közleményhez a’ Journ. du Commerce azt függeszti, hogy valódiságáról már csak azért is kételkedhetni, mivel Bayonneból a’ Phare még 24-én sem említi ez esetet. Mendizabalnak különös ötlete volt legközelebb , miként lehet­ne az alkalmatlan követelőkt­­l legkönnyebben szabadulni. Egy fran­­czia ügyész tartózkodik Parisban, némelly kereskedő házak meg­­biztából, különféle szállítmányért, a’ kormánytól néhány milliónyi adósság lefizetését eszközölni. Ez ügyben napról napra biztatgatá őt Mendizabai, mig végre a’cortes is fölszólitá titkos ülésben: elégítse ki már ama’ férjfiát. Egy alkalommal midőn ez épen a’megküldendő pénzt várta, rendőrtisztek robbantak be hozzá, ’s parancsot mutatának elő a’ ministerségtül, mellynek erejénél fogva,mint összeesküvőt, nyomban tulszállitandják az ország határin. Véletlenül megtudá ezt a’ franczia követ, ’s gyors közbenjárása által kieszközlé elbocsáttatását az alkal­matlan pénz­ sürgetőnek. Azon volt a’követ, hogy kinyomozza: mely­­­­yik minister adá ki az elfogató parancsot; de igyekezete még eddig sem sükerült. A’ Gomez ellen intézett vád pontjai közt van többi közt azon vétkesités is, hogy Cordovából, mellynek lakosi tárt karokkal fogadák, félénken elillant, ’s több alkalmat mellőzött el, midőn a’ christinók­­kal, név szerint pedig Alaixel, győzelmesen megütközhetett vol­na; hasonlag vétkesítik az általa elkövetett zsarlásokat; hogy a’ fő hadi pénztárba kevesebb pénzt szolgáltatott mint kellett volna, hogy a’ hozzá küldött biztosok előtt nem számadozott ’s a’ t. F­­ANCZIAORSZÁG. Clauzel marsal röpkeirata ’s állása elbocsájtatása óta nagy figyelmet gerjeszt,’s élénk vitákra nyújt alkalmat. A’Moniteur martz. 22 én Baude úrtól, Időire megye követétől, levelet közöl, mellyben imez kikel Clauzel marsal röpkeiratában olvasható ezen hely el­len: „Én nem parancsoltam a’ sérültek elhagyatását, szintolly ke­véssé seregem élelmiszereét, Baude­ur sürgető tanácslása daczára. Én a’visszavonulást napról napra, lépésről lépésre föntartottam, anélkül, hogy menetünket egy pillanatnyira siettettem volna, ’s a’he­lyett, hogy éjjel megszöktem volna, mint Baude ur sürgetve kér­te.“ Baude ur ezen egész hely valóságát tagadja, ’s tagadását Clau­zel marsalnak egy 1836. dec. l­lán hozzá intézett levelével támo­gatja , mellyben igy ír Clauzel Baudehoz : ,,A’ hadminister jelenti nekem nov. 22­ k­ sürgönyében, mikép örömmel látta azt , hogy Ön szives volt a’sereg munkájának tanúja,’s veszélyeinek részese lenni; egyszersmind megbíz, hogy háláját Ön iránt kifejezzem. Én annyival inkább sietek e’ kötelességemet teljesíteni, mivel képes voltam a­­zon bátorságot méltatni, mellyel Ön ez expeditio nehézségeit ’s nél­külözésit viselte.“ A’ párisi lapok erre Clauzeltől martz. 24én kö­vetkező levelet közlenek : „Paris martz. 23-án 1837. Szerkesztő ur! A’ mai lapokban egy levelére találok Baude urnak, mellyben a­­zon különbségre , melly „ Explication du maréchal Clauzel a czimü röpkeiratom egyik helye, ’s egy utóbbi dec. 13-án hozzá intézett levelem közt van, minthogy ez utóbbiban megdicsértem bátorságát. Én azon munkámban , mellynek egyik vagy több helye Baude ur ellenmondásinak tárgya, azt mondom, mikép Baude ur csengve arra kért, könnyitenék magamon (de mi alléger), mi nem volt e­­gyéb, mint egész anyagszeremet elhagyni, ’s egész éjjel men­ni, hogy az arabok szemei elől eltűnjünk. — Baude ur, Bonába visszatértekor, elfelejté az expeditio szenvedéseit, ’s azon elfo­gult nézetet, mellyeknek e’ fájdalmas és súlyos napok foly­tában alá volt vetve. Kifejezései ollyanok voltak, minek lehettek volna, ha ő is úgy, mint Changarnier alezredes ’s több más vi­téz, nemes viselete által a’ szerencsétlenségben magát érdemes­sé tette volna a’ haza iránt. Ő még nem támadott meg engem nyil­ván és rágalmazólag; tehát semmi illetlenséget sem láttam abban, hogy az önszeretés gyermekes elégtételét adjam meg neki, én, ki Afrikában, mint mindenütt, csak a’ szerfölötti jóság szemrehányá­­sát érdemlettem meg. A’ január 19-i ülésben Baude úr egyene­sen ellenségemmé nyilatkozott, olly vádakat intézvén ellenem, mellyek­­re akkor lettem volna méltó, ha az ő tanácsit követtem volna. En­nélfogva nem tartózkodhatom többé, hogy mind neki, mind minden­kinek ne mondjam meg az igazat. Én tehát folyvást igaznak állí­tom mind azt, mi Baude urat illeti, s névszerint azon helyet, melly ellen panaszkodik, ’s ha tanúkra és bizonyságokra lenne szükség, azok nem fognának hí­ányzani. Egy magas személy, ki­nek nevét illedéki sérelem nélkül a­ vitában nem nevezhetem, hallotta velem’s többekkel együtt Baude­ur kifejezését Saumahr tábortanyáján . HD

Next