Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1837-06-24 / 50. szám
azon indítványa fordult elő: nyilatkoztassa ki a’ cortes a’ ministerség viselete iránti rosszalását, mivel ez Algarbia ’s ennek vidéke iránt neki engedett önhatalom miképen történt használatával még eddig nem számolt, és szólítsa föl a’ ministereket, adják egyszersmind okát ez elmulasztásnak. A’ ministerek erre fönhangon azt kirónák , hogy ellenök egyenes vád indittassék: „Olly ministerség, mint a’ miénk, úgymond Passos, nem fogad el nagy lelküséget; nyilványos vádat kíván ; ha a’ ministerek a’ törvényeknek eleget nem tőnek, vádoltassanak be a’ főtörvényszék előtt, hogy megbüntettessenek.“ E’ merész fölszólitásnak az lett következése, hogy Gorjao indítványa majd egyértelműleg, három szó pártolása ellenében , félrevetteték. SPANYOLORSZÁG. A’ hadsereg Barbastro-vidéki ellenséges mozgalmiéul , illy körülményes tudósítások érkeztek Bayonnebul, jun. 7rül: F. h. 2án reggel egy lovagszázadot külde ki d. Carlos Barbastroból megvizsgálás végett, ha lehetséges e a’ Cincán átmenni. a’ lovagszázadot megtámadá a’ Cinca bal partján fölállított christinai osztály ,’s viszszaüzé Barbastroba. Dikán az egész carlosi hadsereg kiindult a’ városból , ’s megszálla a’ vidéket, hol Oraa csakhamar meg is támadá. Az ütközet élénken, ’s mindkét részrül bajnoki elszántsággal folyt , a’ carlosiak azonban végre mégis kinszeritve voltak a’városba visszavonulni, hol már Oraa tábornok az utczákon nem akara többé folytatni a’ csatázást. Megszálla tehát még azonnal a’ Barbastro ésSaragossa közti hegyeket , ’s álgyutelepeket hányata rajtuk. Az elesett carlosiak száma 2 — 3 ezer, a’ christinóké 800— ezer, kik közt van a’ jeles Conrad osztálynak is. A’ Cincán átmenni törekvéskor sok carnosi lovagot elsodrott a’ sebes méz. Mikán annyira előnyomultak a’ christinók kémcsapati, hogy szinte e város közepéig jutottak , ’s ottan megtelepedni is szándékoztak. A’ fő tábornok azonban nem engedé, hogy sokáig e’ veszélyes helyzetben maradjanak, ’s visszatérést parancsolt nekik. Ekkor üldözőbe akarák őket venni a’ carlosiak, de a’ jobbról ’s balról fölállított lovasság elszakasztá őket egymástól, mire iszonyú mészárlás következett.— A’ carlosiak azonban utóbb mégis találtak alkalmat a’ városból ’s vidékéről, utabbi bántalom nélkül, elosonni. Felső-Arragoniában zászlóaljakba gyűlnek össze a’ királyné ügye védelmére fegyvert fogott lakosok. A’ mondott 3ki, Barbastro vidéki, ütközetrül egy illy az előbbiekkel ellenkező tudósítást közöl a’ Gazette de France: „D. Carlosbén ment át a’ Cincán, F.stellánál. A’ niki ütközet igen szerencsétlen volt az christinókra nézve. Oraa többet vesztett sebesültekben ’s holtakban 4 ezer embernél. A’ carlosi lovasság szörnyű pusztítást tön a’ christinók csapatai közt.E' közleményünket teljesen megerősítik Saragossából érkezett egyéb levelek. Az algieri segédsereg úgy tönkre jutott, hogy alig maradt meg belőle 300 ember, kik Saragossába menekedtek,s innét vissza akarnak térni Francziaországba. Villapadierna osztálya egészen szétrobbant. Orna elfogató e’ tábornokot. Alsóarragoniában az egész nép fegyvert ragad jogszerinti királya (e’ tudósítás itt). Carlost érti) mellett.“ Mellyik tudósításban fekszik több valószínűség , könnyen átláthatni. Nem titkolható azonban a’ baski tartományok ujabbi fegyverfogása , kiknek hódolata csak addig tartott, míg D. Carlos Arragoniába nyomultárul bizonyosakká lettek. A’ carlosi junta ismét helyre állíttatván, Garagazában foglalt széket, 's parancsot ada uj guerillacsoportok alakítására, mellyeknek száma legalább is 12, mindenikben perig 1200 fegyveres legyen. E’ csoportok fő feladása az leend, hogy a’ christinai hadvezérek figyelmét’s erejét külön irányra osszák,’s az erőegyitést meggátolják. A’ madridi kormány új szerződésre lépett az angol segédsereggel , mi szerint az még egy évi szolgálatra kötelezi magát olly föltétellel, hogy minden gyalog altiszt 5 tallért, a’ lovasságnál pedig 6 tallér foglalópénzt kap, a’ szolgálatidő után pedig még tisztsége szerint arányzott jutalomról biztosittatik ; különben majd egészen az előbbi föltételek állnak, azon kikötés járulván még hozzá, hogy ha díjuk egy egész évnegyedig fizetetlen maradna, egész kötelezettségük felbomlik. A’ kormány egyszersmind 100 ezer belhoni fegyverest rendelt kiállítani. A N G L I A. A’ felsőházban jún. 6-án Ellenborough lord megkérte Denman lordot: venné azon indítványát vissza, mellyet az alsóháznak az alsóházi vitatások szabaditékos nyomtatója nem felelősségét tárgyszó végzete miatt tenni szándékozott, vagy legalább fontolná meg azt előbb még bővebben, mivel az alsóház sem nem tanácskozott még az iránt a’ lordokkal, sem a’ szerint nem cselekvék. Richmond hasonló véleményű volt, hogy az indítványt most el kell halasztani, addig legalább, mig az alsóház e’ végzetre nézve valamelly lépést tenni fog, ’s mivel Lyndhurst lord is szintúgy vélekedik, Denman lord végre megegyezett az elhalasztásban. Az alsóházban ugyan e' napon jelenté a’ speaker, mikép Broadwood ur , ki a’ tory részről stridgewaterban nem rég parliamenttaggá választatott, ’s kinek megválasztatását, mint sikeretlent, megtámadák, mivel részire a’ toryk számos megvesztegetést követtek el, jelentést ten neki, hogy választatását versenytársa, a’ szabadelmü párt jelöltje Sheridan kérelme ellen védeni nem fogja, azaz, hogy parliamenthelyéröl lemond, melly jelentést a’ ház ministeri oldala hangos kaczajjal fogadott. Az alsóházban jun. 7-én Andrew Agnews vasárnap iránti törvényjavaslata másodszori felolvasása forgó vitában. A’ javaslat ezúttal szigorúbb, mint az előbbiek ; így például azt határozza, hogy vasárnap a’ lovakat semmi egyébre nem szabad használni, mint az egyházba kocsizásra; ’s hogy a’ hajóknak e’napon a’ révből kifutás biiassék meg.‘jumptree ajánlotta a’ másodszori felolvasást, a’törvényjavaslatot az ó frigy (testamentum) rendelésivel 's névszerint Jeremiás XVIlik fejezete llik ’s k. verseivel támogatván. Roebuck azt válaszold , hogy az uj testamentomban egyetlen hely sincs, melly a’ vasárnap külső megállését kívánná; ha ezt az ótestamentumra kívánják építeni, akkor itt meg nem állapodhatni, hanem következékesen valamennyi zsidó szertartási rendszabályt megállónak kell tekinteni, ’s. a’. t. Landon lord támogató az indítványt, mondván , hogy kell bizonyos meghatárzott nyugnapnak lenni, mellyen vallásos gyűlés és isteni szolgálat gyakoroltassák. A’ többi szónok közt Wakley úr megjegyzé, hogy a’törvényjavaslat a’ cselédségen, melly valóban el van nyomva, nem segít, azokat pedig, kik a’ vasárnapot mint nyugnapot óhajtják használni, abban gátolja; vasárnap az örömet akarják meggátolni, nem pedig a’ népet jobbá tenni. Ward oda fejezé ki nézetét, miképen a’ vasárnap megüllését legsikeresebben eszközölhetni, ha az egész dolgot a’ nyilványos vélemény hatalmára ’s a’ papság befolyására bízzák. Erre a’ másodszori felolvasást még is 110 szóval 66 ellen elfogadók. E’ többség közt számos volt ollyan, ki methodista megbízója iránti tekintetből szavazott így; de az egyes czikkek vitatásakor majd azután mind kitörlendik azt, mi egyébre czélozna, mint hogy vasárnapon a’ kereskedés ’s közmü-gyakorlás ne engedtessék meg, úgy hogy majd A. Agnews az így megcsonkított ’s bénított törvényjavaslatot végre maga is vissza fogja venni. A’ felsőház junius 9iki ülésében a’ ministerium új csapást szenvede. Tudjuk, hogy a’ ház nagy többsége az izlandi hatósági törvényjavaslat vitáját jun. ére halasztó, mivel Wellington kifejezése szerint be akarja a’ ház várni, milly bélyeget visel ama’ más két szinte Izland állapotát érdeklő rendszabály, ’s miilyen leszen sorsuk. Jun. Okén azonban Lyndhurst lord azt nyilványitá, hogy mivel ama’ két más törvényjavaslat még nem terjesztetett a’ ház elé, a’ fenforgó indítvány julius 1-ig leendő isméti elhalasztatását javasolja. A’ lord világosan kimondó, hogy ezen elhalasztás egy a’ félrevetéssel, ’s azért várták a ministerek leköszönését. Melbourne lord hatalmasan kikelt ezen ismért elhalasztás, ’s a’ jog ezen világos megtagadása ellen, úgy szinte azon ólalom ellen is, mellyet a’ roszaknak ismért testületeknek nyújtanak. Okait meg nem hallgatók, ’s a’ ház 119 szóval 80 ellen elfogadá Lyndhurst indítványát. A’ király betegsége az utolsó napokbeli kedvező tudósítások után váratlanul ’s nyugtalanítólag megfordult, ámbár a’ londoni lapok tartózkodva nyilatkoznak felőle. A’ Courier azt mondja: „Ő hűségének kedden részéje volt. Mind a’ két szolgálattevő orvos Windsorba hivatott; azonban nem hallottuk ő fölsége állapotja roszabbra változtát.“ A’ Times aggódik, hogy ,,a’ királynak a’ Windsorkastélyból Brightonba szándéklott átköltözése elmaradandó Gallignani Messengert igy ii: „Magányos leveleink szerint a’ király állapotjáról mindenféle hírek szárnyalnak a’ szokott túlzásokkal, mindazáltal még a’ legjobban értesitett körökben is némi félelmet mutatnak, melly nem annyira a’ betegség minőségén , mint ő fölsége életül korán alapul. Ő fölsége most 72-ik évében van, melly korban bármelly testi szenvedés eléggé fontos az angol népnek valamennyi osztálya, mellyeknél a’ király népszerűséggel bír, a’ kimenetel végett aggódásba ejteni.“ Ennek következésében a’ pénzkeret alább is szállói?. A’hírlapok, mellyek eddig a’ Windsor Express megnyugtató bizonyításival megelültek, nem titkolják többé, hogy I . Vilmos állapotja nagy mértékben aggasztó. A Spectator nem rég említett czélzása, hogy a’ király ugyanazon betegségben sinylik, mellyben IV. György meghalt, t. i. mellvizkórságban, a’ M. Post ellenmondása daczára is nagyon valósult, ’s azon pillantásban, midőn ezt írjuk, az ősz király tán már őseihez is költözött. Pedig a’ mostani körülmények közt, midőn a’ whigkormány a’ szélső pártok sürgetése, • közt naponként erőt’s tért veszt, ’s a’ trónörökös, egy asszony, a’ kiskorúságból csak kevés nap elött lépett ki, világos, hogy az angol király halálával igen magas politikai fontosság van összekapcsolva. A’ londoni lapok e’ tekintetben különfélekép írnak, névszerint a’ M. Post így: „Fájdalommal értjük, hogy e föls. egészsége élénk aggodalmat kezd támasztani, nem annyira a’ jelenségek szembeötlése miatt, mint azért, mert a’ gyógyítás súlyosult. — A’ király valamivel erősb bajostromnak alig fogna ellenállhatni. Még eddig nem hisszük ugyan, hogy a’ jelenségek veszélyes bélyegűek, hacsak ama’ gyengeséget nem tekintjük, melly ol’yan kortól, mint ő hűségéé, elválhatlan. Azonban nem akarunk előleg ijesztgetni, de szükségesnek tartjuk, hogy mától fogva ő fölsége hű alattvalóji naponként hivatalos hirlemény által értesittessenek mikép létéről. A’ királyt egész éjen át heves köhögés zaklató; azonban még tegnap reggel Herbert Taylorral dolgozhatott.“ Jun. de reggelén, mint a’ lapok megegyezőleg említik, az egész város teli volt azon hírrel, hogy a’ király meghalt, és számos ember tódult a’ Mansionhouse felé a’ lordmayortól az igazságot megtudni. Délután 3 órakor igy irat Sun: „Egy küldöncz, ki Windsort 1 órakor hagyáel, azon örvendetes hirt hozá, „hogy a föls, ma reggel jobban érzé magát.“ Félóra előtt érkezett meg Windsorból Kensington palotába Argyleng, a’ király lord főudvarnoka, és Albemarle gróf azon hírrel, hogy a’ király könnyebben van ugyan, de nem sokkal.“ Estve 7 órakor, (a’ Sunrik kiadásában): „A’windsori utolsó tudósíások szerint ő föls, ma délután is szint azon kétes állapotban van, mint miilyenben reggel volt. A’ jelenségek épen nem kedvezők.“ A’ Courier szint*