Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-06-24 / 50. szám

azon indítványa fordult elő: nyilatkoztassa ki a’ cortes a’ ministerség viselete iránti rosszalását, mivel ez Algarbia ’s ennek vidéke iránt neki engedett önhatalom miképen történt használatával még eddig nem számolt, és szólítsa föl a’ ministereket, adják egyszers­mind okát ez elmulasztásnak. A’ ministerek erre fönhangon azt ki­rónák , hogy ellenök egyenes vád indittassék: „Olly ministerség, mint a’ miénk, úgymond Passos, nem fogad el nagy lelküséget; nyilványos vádat kíván ; ha a’ ministerek a’ törvényeknek eleget nem tőnek, vádoltassanak be a’ főtörvényszék előtt, hogy megbüntet­­tessenek.“ E’ merész fölszólitásnak az lett következése, hogy Gor­­jao indítványa majd egyértelműleg, három szó pártolása ellené­ben , félrevetteték. SPANYOLORSZÁ­G. A’ hadsereg Barbastro-vidéki ellenséges mozgalmiéul , illy körülményes tudósítások érkeztek Bayonnebul, jun. 7rül: F. h. 2án reggel egy lovagszázadot külde ki d. Carlos Barbastroból megvizs­gálás végett, ha lehetséges e a’ Cincán átmenni. a’ lovagszázadot megtámadá a’ Cinca bal partján fölállított christinai osztály ,’s visz­­szaüzé Barbastroba. Dikán az egész carlosi hadsereg kiindult a’ vá­rosból , ’s megszálla a’ vidéket, hol Oraa csakhamar meg is tá­­madá. Az ütközet élénken, ’s mindkét részrül bajnoki elszántság­gal folyt , a’ carlosiak azonban végre mégis kinszeritve voltak a’vá­rosba visszavonulni, hol már Oraa tábornok az utczákon nem aka­ra többé folytatni a’ csatázást. Megszálla tehát még azonnal a’ Barbastro és­­Saragossa közti hegyeket , ’s álgyutelepeket hánya­­ta rajtuk. Az elesett carlosiak száma 2 — 3 ezer, a’ christinóké 800— ezer, kik közt van a’ jeles Conrad osztálynak is. A’ Cin­cán átmenni törekvéskor sok carnosi lovagot elsodrott a’ sebes méz. Mikán annyira előnyomultak a’ christinók kémcsapati, hogy szinte e város közepéig jutottak , ’s ottan megtelepedni is szándékoztak. A’ fő tábornok azonban nem engedé, hogy sokáig e’ veszélyes helyzetben maradjanak, ’s visszatérést parancsolt nekik. Ekkor ül­dözőbe akarák őket venni a’ carlosiak, de a’ jobbról ’s balról föl­állított lovasság elszakasztá őket egymástól, mire iszonyú mészár­lás következett.— A’ carlosiak azonban utóbb mégis találtak alkal­mat a’ városból ’s vidékéről, utabbi bántalom nélkül, elosonni. Fel­ső-A­rragoniában zászlóaljakba gyűlnek össze a’ királyné ügye vé­delmére fegyvert fogott lakosok. A’ mondott 3ki, Barbastro vidéki, ütközetrül egy illy az előbbi­ekkel ellenkező tudósítást közöl a’ Gazette de France: „D. Carlos­bén ment át a’ Cincán, F.stellánál. A’ niki ütközet igen szerencsétlen volt az christinókra nézve. Oraa többet vesztett sebesültekben ’s holtakban 4 ezer embernél. A’ carlosi lovasság szörnyű pusztítást tön a’ christi­nók csapatai közt.E' közleményünket tel­jesen megerősítik Saragossá­­ból érkezett egyéb levelek. Az algieri segédsereg úgy tönkre jutott, hogy alig maradt meg belőle 300 ember, kik Saragossába meneked­­tek,­­s innét vissza akarnak térni Francziaországba. Villapadierna osz­tálya egészen szétrobbant. Orna elfogató e’ tábornokot. Alsóarragoni­­ában az egész nép fegy­vert ragad jogszerinti királya (e’ tudósítás itt­­). Carlost érti) mellett.“ Mellyik tudósításban fekszik több valószínű­ség , könnyen átláthatni. Nem titkolható azonban a’ baski tarto­mányok ujabbi fegyverfogása , kiknek hódolata csak addig tartott, míg D. Carlos Arragoniába nyomultárul bizonyosakká lettek. A’ carlosi junta ismét helyre állíttatván, Garagazában foglalt széket, 's parancsot ada uj guerillacsoportok alakítására, mellyeknek száma legalább is 1­2, mindenikben per­ig 1200 fegyveres legyen. E’ cso­portok fő feladása az leend, hogy a’ christinai hadvezérek fi­gyelmét’s erejét külön irányra osszák,’s az erőegyitést meggátolják. A’ madridi kormány új szerződésre lépett az angol segéd­sereggel , mi szerint az még egy évi szolgálatra kötelezi magát olly föltétellel, hogy minden gyalog altiszt 5 tallért, a’ lovasságnál pedig 6 tallér foglalópénzt kap, a’ szolgálatidő után pedig még tiszt­sége szerint arányzott jutalomról biztosittatik ; különben majd egészen az előbbi föltételek állnak, azon kikötés járulván még hozzá, hogy ha díjuk egy egész évnegyedig fizetetlen maradna, egész kötele­zettségük felbomlik. A’ kormány egyszersmind 100 ezer belhoni fegyverest rendelt kiállítani. A N G L I A. A’ felsőházban jún. 6-án Ellenborough lord megkérte Den­man lordot: venné azon indítványát vissza, mellyet az alsóháznak az alsóházi vitatások szabaditékos nyomtatója nem felelősségét tárgyszó végzete miatt tenni szándékozott, vagy legalább fontolná meg azt előbb még bővebben, mivel az alsóház sem nem tanács­kozott még az iránt a’ lordokkal, sem a’ szerint nem cselekvék. Richmond hasonló véleményű volt, hogy az indítványt most el kell halasztani, addig legalább, mig az alsóház e’ végzetre nézve vala­­melly lépést tenni fog, ’s mivel Lyndhurst lord is szintúgy véleke­­dik, Denman lord végre megegyezett az elhalasztásban. Az alsó­házban ugyan e' napon jelenté a’ speaker, mikép Broadwood ur , ki a’ tory részről stridgewaterban nem rég parliamenttaggá válasz­tatott, ’s kinek megválasztatását, mint sikeretlent, megtámadák, mi­vel részire a’ toryk számos megvesztegetést követtek el, jelentést ten neki, hogy választatását versenytársa, a’ szabadelmü párt jelöltje Sheridan kérelme ellen védeni nem fogja, azaz, hogy parliament­­helyéröl lemond, melly jelentést a’ ház ministeri oldala hangos kaczajjal fogadott. Az alsóházban jun. 7-én Andrew Agnews vasárnap iránti törvényjavaslata másodszori felolvasása forgó vitában. A’ javaslat ez­úttal szigorúbb, mint az előbbiek ; így például azt határozza, hogy vasárnap a’ lovakat semmi egyébre nem szabad használni, mint az egyházba kocsizásra; ’s hogy a’ hajóknak e’napon a’ révből kifutás bii­assék meg.­­‘jumptree ajánlotta a’ másodszori felolvasást, a’tör­vényjavaslatot az ó frigy (testamentum) rendelésivel 's névszerint Je­remiás XVIlik fejezete l­lik ’s k. verseivel támogatván. Roebuck azt válaszold , hogy az uj testamentomban egyetlen hely sincs, m­elly a’ vasárnap külső megállését kívánná; ha ezt az ó­testamentumra kí­vánják építeni, akkor itt meg nem állapodhatni, hanem követke­­zékesen valamennyi zsidó szertartási rendszabályt megállónak kell tekinteni, ’s. a’. t. Landon lord támogató az indítványt, mondván , hogy kell bizonyos meghatárzott nyugnapnak lenni, mellyen val­lásos gyűlés és isteni szolgálat gyakoroltassák. A’ többi szónok közt Wakley úr megjegyzé, hogy a’törvényjavaslat a’ cselédségen, melly valóban el van nyomva, nem segít, azokat pedig, kik a’ va­sárnapot mint nyugnapot óhajtják használni, abban gátolja; vasárnap az örömet akarják meggátolni, nem pedig a’ népet jobbá tenni. Ward oda fejezé ki nézetét, miképen a’ vasárnap megüllését legsikere­­sebben eszközölhetni, ha az egész dolgot a’ nyilványos vélemény hatalmára ’s a’ papság befolyására bízzák. Erre a’ másodszori felol­vasást még is 110 szóval 66 ellen elfogadók. E’ többség közt szá­mos volt ollyan, ki methodista megbízója iránti tekintetből szavazott így; de az egyes czikkek vitatásakor majd azután mind kitörlendik azt, mi egyébre czélozna, mint hogy vasárnapon a’ kereskedés ’s köz­­mü-gyakorlás ne engedtessék meg, úgy hogy majd A. Agnews az így megcsonkított ’s bénított törvényjavaslatot végre maga is vissza fog­ja venni. A’ felsőház junius 9iki ülésében a’ ministerium új csapást szenvede. Tudjuk, hogy a’ ház nagy többsége az izlandi hatósági tör­vényjavaslat vitáját jun. ére halasztó, mivel Wellington kifejezése szerint be akarja a’ ház várni, milly bélyeget visel ama’ más két szinte Izland állapot­­át érdeklő rendszabály, ’s miilyen leszen sorsuk. Jun. Okén azonban Lyndhurst lord azt nyilványitá, hogy mivel ama’ két más törvényjavaslat m­ég nem terjesztetett a’ ház elé, a’ fen­­forgó indítvány julius 1-ig leendő isméti elhalasztatását javasolja. A’ lord világosan kimondó, hogy ezen elhalasztás egy a’ félrevetéssel, ’s azért várták a­ ministerek leköszönését. Melbourne lord hatalma­san kikelt ezen ismért elhalasztás, ’s a’ jog ezen világos megtaga­dása ellen, úgy szinte azon ólalom ellen is, mellyet a’ roszaknak is­mért testületeknek nyújtanak. Okait meg nem hallgatók, ’s a’ ház 119 szóval 80 ellen elfogadá Lyndhurst indítványát. A’ király betegsége az utolsó napokbeli kedvező tudósítások után váratlanul ’s nyugtalanítólag megfordult, ámbár a’ londoni lapok tartózkodva nyilatkoznak felőle. A’ Courier azt mondja: „Ő hűsé­gének kedden rész­éje volt. Mind a’ két szolgálattevő orvos Wind­­sorba hivatott; azonban nem hallottuk ő fölsége állapotja roszabbra változtát.“ A’ Times aggódik, hogy ,,a’ királynak a’ Windsorkastély­­ból Brightonba szándéklott átköltözése elmaradandó Gallignani Mes­sengert igy ii: „Magányos leveleink szerint a’ király állapotjáról mindenféle hírek szárnyalnak a’ szokott túlzásokkal, mindazáltal még a’ legjobban értesitett körökben is némi félelmet mutatnak, melly nem annyira a’ betegség minőségén , mint ő fölsége életül­ korán alapul. Ő fölsége most 72-ik évében van, melly korban bármelly testi szenvedés eléggé fontos az angol népnek valamennyi osztálya, mellyeknél a’ király népszerűséggel bír, a’ kimenetel végett aggó­dásba ejteni.“ Ennek következésében a’ pénzkeret alább is szállói?. A’hírlapok, mellyek eddig a’ Windsor Express megnyugtató bi­zonyításival megel­­ültek, nem titkolják többé, hogy I­ . Vilmos állapotja nagy mértékben aggasztó. A­ Spectator nem rég említett czélzása, hogy a’ király ugyanazon betegségben sinylik, mellyben IV. György meghalt, t. i. mellvizkórságban, a’ M. Post ellenmondása daczára is nagyon valósult, ’s azon pillantásban, midőn ezt írjuk, az ősz király tán már őseihez is költözött. Pedig a’ mostani körül­mények közt, midőn a’ whigkormány a’ szélső pártok sürgetése, • közt naponként erőt’s tért veszt, ’s a’ trónörökös, egy asszony, a’ kiskorúságból csak kevés nap elött lépett ki, világos, hogy az an­gol király halálával igen magas politikai fontosság van összekapcsolva. A’ londoni lapok e’ tekintetben különfélekép írnak, névszerint a’ M. Post így: „Fájdalommal értjük, hogy e föls. egészsége élénk ag­godalmat kezd támasztani, nem annyira a’ jelenségek szembeötlése miatt, mint azért, mert a’ gyógyítás súlyosult. — A’ király va­lamivel erősb bajostromnak alig fogna ellenállhatni. Még eddig nem hisszük ugyan, hogy a’ jelenségek veszélyes bélyegűek, hacsak ama’ gyengeséget nem tekintjük, melly ol’yan kortól, mint ő hű­ségéé, elválhatlan. Azonban nem akarunk előleg ijesztgetni, de szük­ségesnek tartjuk, hogy mától fogva ő fölsége hű alattvalóji napon­ként hivatalos hirlemény által értesittessenek mikép létéről. A’ ki­rályt egész éjen át heves köhögés zaklató; azonban még tegnap reggel Herbert Taylorral dolgozhatott.“ Jun. de reggelén, mint a’ lapok megegyezőleg említik, az egész város teli volt azon hír­rel, hogy a’ király meghalt, és számos ember tódult a’ Mansion­­house felé a’ lordmayortól az igazságot megtudni. Délután 3 órakor igy ir­at Sun: „Egy küldöncz, ki Windsort 1 órakor hagyáel, azon örvendetes hirt hozá, „hogy a föls, ma reggel jobban érzé magát.“ Félóra előtt érkezett meg Windsorból Kensington palotába Argyle­ng, a’ király lord főudvarnoka, és Albemarle gróf azon hírrel, hogy a’ király könnyebben van ugyan, de nem sokkal.“ Estve 7 órakor, (a’ Sun­rik kiadásában): „A’windsori utolsó tudósíások szerint ő föls, ma délután is szint azon kétes állapotban van, mint miilyenben reggel volt. A’ jelenségek épen nem kedvezők.“ A’ Courier szint*

Next