Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-09-16 / 74. szám

­al együtt nagy mennyiségben osztogaták, ’s az utczaszögleteket,sőt a’ cortesi gyülterem karzatain is föltapaszták. Több cortestag palás­­tolatlanul nyilatkoztatá, hogy a’ benne kimondott érzelmekkel egé­szen egyezik, hozzá tevén, mikép nem látnak czélszerűbbet, mint megrohanni az angolokat, kik aranyaik által, az alkotmány ellen­­sémi munkálkodásra serkenték. A’ nép a’ karzaton, melly szinte a’ fulladásig tömve volt, hangosan nyilatkoztatá ez iránti tetszését. Gor­­jav kikelt az indítvány ellen ’s odahagyá az ülést. Távoztakor még hallá a’ fenyegetőzést, hogy ámbár nincs is háza, mellyet feje fö­lött hamuvá égessenek, — de van elég vastag teste, mellybe bizto­san döfhetni gyilkot. — Wj jelenetek méltán nagy aggodalmat éb­resztenek a’ Lissabonban tartózkodó angolokban. Ost Beok. S P A N Y U U­ R S Z Á G. A’ cortesgyülés m. h. 26ikán is még folyvást az egyházja­­vitási törvények fölött vitázott, mintha az ország javára semmi sür­­getősb tenni való nem volna. A’ mostani cortes, úgymond a’ I. des Débats, épen úgy cselekszik, mint hajdan a’ cadixi cortes, melly ha­szontalan szóvitákkal foglalatoskodik a’ közben, m­ig Napoleon Spa­nyolországot meghóditá. E’ férfiak is, kik mindnyájan az 1812iki iskola tanitványi, azt gondolják, hogy minden mentve, ha az ebek és állítmányok ki vannak víva, ’s ennélfogva cselekvésről, ’s az elmélet gyakorlati alkalmazásáról nem igen godoskodnak, úgy látszik addig folytatják elmefuttatásaikat, míg végre d. Carlos Boncarralba (Ma­dridiul 1 órányi falu) érkezend. — Valóban semmit nem tesz a’ cortes, mi akár a’ háborúnak kedvező végét siettetné, akár a’ ka­tonai féktelenségeket gátolná. Csak néha hozatik szóba a’ politicai vi­szony, ’s ekkor is csupán indulatos kifakadás mind az, mi a’ fölé­lesztett tárgyra nézve történik. így a’ Lelki éortesülésben több kö­vet annyira kíméletlenül nyilatkozók a’ franczia kormány ellen, hogy a’ fr. követ sérelme iránt panaszt tön az igazgató királynénál, ’s az olly cortes föloszlatását kérte, melly napról napra nagyobb felelős­séget von a’ királynéra egész Europa előtt. A’ királyné azonban, állítólag, hidegen igy válaszolt neki: ,,A’ kettő közül, követ úr, vagy kérje ki útleveleit, vagy állítsa ide a’ 100 ezer embert, mit Ön nekem nagybátyám nevében ígért.“ — Madridból körül jött hí­rek szerint e’ napon nagy forrongás volt a’ fővárosban. Pamplonában folyvást tart a’ zenebona. M. h. 29 ikénkét kö­vetet külde az ujonan fölállított hatóság Pauba, az itt tartózkodó gazdag navarrai birtokosnak don Jose Vidortenek meghívása végett, hogy hazatérvén, a’juntának fővezetését átvegye. Paulól Saragos­­sába menend a’ két követ, az itteni hatóságokkal értekezendő, egész éjszaki Spanyolországnak egy középponti junta alatt függetlenül köz­pontosítása végett. Minden tartományi városhoz intéztek hasonló czélból ügyviselőket, ’s fölszólitást: 1) hogy időközileg csupán a’ navarrai junta felsőbbségét ismerjék el, mig majd Barcelonában egy középponti junta fog állíttatni; 2) a’ királyné csapatinak, mellyeknek ve­zérei magokat a’ juntának alá nem vetették, semmiféle élelmet ’s egyéb hadi szert ne szolgáltassanak; 3) halasszák el a’ cortesgyűlési tagok megválasztását, minthogy a’ junta sem az ezt összehívó kor­mányt, sem ama’ törvényeket, mellyek szerint az összehívás tör­ténik, el nem ismeri. — Burgosi levél szerint a’ föld népe nem i­­gen törődik már a’ királyné jövendőjével, ’s önmagát igyekszik füg­getlenné tenni. A’ lázongásnak e’ szelleme Asturiában ’s Galicia e­­gész partvidékin elterjedt már.­­ A’ pamplonai első zűrzavar al­kalmával Mendivil ezredest is megölték a’ féktelenkedő katonák , saját családja körében. Buerens christinai tábornok megveretése Herreranál m. h. 251kén magános levelek tudósítása szerint is csakugyan valósul, mit azonban épen nem csudálkídni olly hadseregnél, mellyet iszonyú hőségben tett három napi utazás, ’s élelemhiány egész a’ lankadt­­ságig elgyengített, ’s mellyet a’ carlosiak csapatja számra nézve is mintegy 4 ezerrel fölmult. A’ carlosiak részérül Manolin és Quilez hires parancsnok veszélyesen megsebesült, ’s ez utóbbi legújabb hírek szerint annak következtében mégis halt. A’ carlosiak megtarták egyéb­iránt még 29 én is ütközet utáni állásukat. Buerens osztályának ma­­radéki­ora a csapatival egyesíttettek, ki ismét visszatért Darocába, honnan már előbb kiindult. Seoane tábornok igen szilárd hangú ellenfölhívást intéze az őt párviadalra szólított tisztekhez. Ő, úgymond, félre téve tábornok­­ságát és követiségét, mint ember áll elő, ’s mondott szavait egyál­talán vissza nem véve, mindenkivel szembe áll, ki magát megsér­­tettnek véli. Egyébiránt át fogják látni, úgymond, hogy ő mint lel­kes ember, csak lelkes emberekkel mérkőzhetik, minthogy pedig ők, (a’ tisztek) elhagyván az ellenség előtt zászlóikat, ez által minden érzést ’s becsületet elesküdtek , előbb még meg kell tisztulniok a’ háború tűzkeresztségében. Azután majd keményebb leczkéket is fog nekik tartani. Kik pedig azt nem cselekedték , azoknak nem teszi ezt kötelességükül, hanem a’ napnak ’s éjnek minden órájában nyitva s rendelkezésökre áll háza. — E’ feleselésnek csakugyan párviada­lok lettek következési. Leoane három őrtiszttel verekedett meg, kik közül kettőt ágyon lőtt, a’ harmadikat pedig veszélyesen megsebe­sítő ; ő maga csak igen könnyű sebet kapott. A­liiario de Sevilla szerint aug. 21ról, Tangerben (Marok­kóban) komoly rendbomlás uralkodik. A’ lakosok megtámadák Spa­nyol-­s­i F­raneziaország és Anglia ügyvivőinek házait, ’s ez utób­bit meg is ölték, amazok Ceutába menekedtek. A’ brill hajóhad a’ spanyol partoknál utóbbi napokban tete­mes szaporodást nyert. Ezen erősités több pontra osztatott el. A­NGLIA: A’ belgák királya ’s királynéja Windsor kastélyba érkezvén, ott most számos főstátustisztviselő ’s első rangú nemesség pontosul össze. Aug. 30ikán fényes lakomával akará megt­sztelni fens, rokonit a’ királyné. Hamsgateben, hol a’ belga fölségek partra szálltak, szá­mos ember tömeg várakozik rájuk a’ legfőbb körökbűl, órák g­yár­­tatva szemeiket s látcsőiket a’ tengersikon érkezendő gőzös után. A’ királyné, úgymond a’ Courier, föltünőleg jó színben vala, Leo­pold király komoly, mint mindenkor. Közhír szerint, e’ látogatás főczélja , udvarias szerencsekivánat palástja alatt, az ifjú királyné férjhez adatása. Windsorból az özvegy királynét szándékozának meg­látogatni a magas vendégek Bushy Parkban. E’ föns. hölgy foly­vást erős köhögésben sinylik, mi okbul a­ telet az egészséges I) st. Leonardban töltendi. Beteges állapotja daczára is, következőleg nyi­latkozik róla a M. Herald: „Talán nem köztudomású dolog, mi­szerint az özvegy királynék folyvást élnek a’ királyi nők majd minden jogaival. Hitvesül azonban nem veheti őket senki ,,a’ korona“ kü­lönös jóváhagyása nélkül, még pedig vagyonvesztési büntetés mel­lett. Blackstone szerint az özvegy királyné nem veszti el kbr. mél­tóságát , ha alattvalóhoz megy is nőűl , a’ pairnők ellenben meg­szűnnek azok lenni, ha polgári férjet választanak. Mondják, a’ belgák királya ’s királynéja mindegy tíz napot fog Angliában mulatni, ’s ez idő alatt Claremontot a’ király birtokát meglátogatni, Londont pedig alig. — A’sajtó folyvást gyanitgatá­­sokkal foglalkozik a’ belgák királya megérkezése oka felöl. Uralkodó vélemény, hogy a királyné férjválasztása e’ látogatás fő oka. A­ Times, melly előbb igen kemény czikkeket küldött, a’Coburg csal­ádnak az angol belső ügyekbe avatkozása ellen , minek Leopold király kérdéses szándékát nevezi, hogy a’ királyné házasságába be­folyással legyen most, egy dicsérő czikkben Leopold királyról, a’ királyné férjválasztásáról egy szót sem említ, ellenben reményű, mikép Leopold király Victoria királynénak azon tanácsot adandja, hogy sem egyik, sem másik párthoz ne hajoljék. Említi azután, hogy Leopold királynak fogadtatása is Ramsgateben tanujele, a’ conser­­vativek ügye jobb lábon állásának, mert Leopold királyt a’nép tisz­telő hallgatással fogadé, Wellington liget pedig kábító örömkiáltással ’s conservativ tűzzel, mihelyt az Leopold király megüdvözlésére megijelen. A’ conservatívok azt hiszik, hogy Wellington hg által ismét kezökbe keríthetik a’ kormányt, minthogy a’ királyné Mel­bourne lordon kívül Wellington hget is megkérdezte, lóháton tegye ő meg a’ szemlét vagy kocsiban ? — A’ királyné a’ tél elején azonnal Londonba jövend a’ magasb osztályok közt természetesb előhaladást eszközleni az évszakokkal. Ugyanis rég időtül fogva Londonban husvétig keveset láthatni a’ma­gasb osztálybeliek közti , nyáron pedig alig lehete néhány nemest me­zei jószágán találni. Semmi sem árthatott az ország közös készületei­nek inkább, mint az olly késő kezdete ’s késő vége az évszaknak Lon­donban. A’ királyné páholyt­­bérlé mind a’ két téli színházban, ’s az o­­lasz dalszinházban is. Tudjuk, hogy a’ királyné, ki maga is jól játszik zongorán, lelkesült kedvelője a’ hangászatnak : több hangverseny a­­datandik, millyen már a’­londoni palotában kétszer volt is; közben pedig nagyobbszerü ünnepélyeket tartanénak. Eddig a’ királyné vala­mennyi ebédre hívásit minden pártnézet nélkül intézte; átaljában az ifjú királynénak rendkivüli tapintata és szokatlan finomságú bánásmódja van, így például határozottan megparancsolta , hogy valamennyi hírlap , mind tory, mind whig, naponkint terjesztessék elibe. Igen szembe­tűnt , hogy ama’ mindkét hangversenykor a’ királyné, Kent­hgné, ’s több előkelő udvari asszonyság falabor ’s uszályos (Schleppe) kön­töst viselt. Mondják, ezen ő és alkalmatlan divat ismét föléled. A’ pembrokei választásrul következő furcsa jelenetet ir le több londoni lap. — A’ pártok szemközt állának egymással jel­képi különzeteikkel, midőn Blacas, whig jelölt, bátor tekintet­tel a’ szónokalkotványra lép ; azonban alig ért helyére, ’s ime — egy igen gyönyörű káposztatorzsa röpül szemébe. „Igen jól van , — mondá , magát háborittatni nem engedve, —e’ káposztatorzsa szolgáljon bévezetésül. Angolok ! minket ’s titeket megvakítni törek­szenek, de illy káposztatorzsákkal azt nem eszközlendhetik, nem va­­kilandják meg ezek jelölteiteket azon veszélyekben, mikkel daczol­­nunk kell a’ ragadozó farkasok közt. Üssék ki bár egy szememet, vagy kettőt, vagy épen hármat, ’s még annál világosabban látan­dók e’ kiáltásnál: ,,a’ királyné ’s reform örökké!“ Mig a’szónok e’ tüzes szavakat harsogó, egy nyers burgonya jő érintésbe arczával. ,,E’ burgonya, — folytató majd pityergő hangon lilacas, — arra emlékeztet, hogy egy szomszéd ország lakossága csupán burgonyán leng. Szegény Izland ! örökké mostoha gyermeke maradsz é a’ há­rom országnak’s gyarmatinak ? Hazája O’Connellnek! mindig e’sót­­lan ételre leendsz e kárhoztatva, mellyel egy szabadelmű jelöltet le­alázni akarnak?“ — A’ szónok zsebkendőt von elő, azzal mély fo­hászat rejtendő, midőn egy iszonyú vörösrépa czirógatja meg orr­­czimpóját. „Vörösrépa! — mond nyugalmas tökélettel Blacas, —­ tudom, ki akar bennünket vörösrépákkal dobálni. Ellenink baráti a­­zok, kik nem akarnak nekünk szót engedni hazánk boldogságára; nekik e’ répákat, de nem nemes érzelmű jelölteknek.“ — E’ beszéd folyama nem rósz sükerrel kecsegtete; ’s im egy kalapnyi nagysá­got érett turógomolya hasitá keresztül a’ léget s baráti erős vonza­lommal simult a’ szónok arczához, annyira eltömvén száját ’s orrát, hogy majd megfult. Lélekébersége azonban e’ fontos pillanatban sem­ hagyá el őt, ’s haragra lobbanva, két kézzel visszasujtá a’ lágy sajtot, ’s növekedő élénkséggel szóla: „Tehát számat akarjátok be­

Next