Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-09-27 / 77. szám

306 ajándékoza , melly kétszeres jólétivel örökre lebilincsezé magának lakosink háláját, mellyel már az 1831 ben pusztított cholera alkal­mával nyújtott számos emberbarát­ segélye által is olly nagy mérték­ben gerjeszte minden kebelben. (Ugyan e’ nemes keblű hölgy a’Lu­­doviceában egy növendékre alapítványt tön.) Galgócz, sept. Alikén. Mezővárosunkat e’ napokban számos vendég látogatá, megtekinteni ama’ ritka esetet, mellyre f. h. Bikán viradánk t. i. a’ galgóczi (mváros Nyitra megyében, a’ Vág­­folyam partján) várhegynek 20 ölnyi szélességű és 40 hosszaságu, szőlővel szépen beültetett része hirtelen 8 ölnyi mélységre szállott alá. E’ sűlyedékrész elválván a’ hegytől ’s némi távolságra csusz­­szanván, gyümölcsös kerteket bortta el, mig rajta a’ szőlőtök, burgo­­nyavetemény most is régi jó állapotjukban virítnak. Az ekép támadt mélység és hegyalji síkság közt, (30 ölnyi szélességben) kivévén az itt ott keletkezett tágasb repedéseket, semmi változás nem tör­tént; de a’ Vág’ mentebeli síkságon mintegy 100 ölnyi hosszúsá­gu, 4 öl szélességű és 1­~ öl magasságú domb emelkedik elő a’ föld alól, megtartván magasztalt helyzetében is előbbi pázsitos föld­színét. A’ sülyedékben ’s alább némi tetemesb nyiladékokban sö­vény és kövecses homok (porond) látszatik nagy bőségben, mi hi­hetőleg egykor a’ csavargó Vágnak medrül szolgálhatott, ’s ez , és a’ föld alatti üledékben­ levegő teheté a’ tömegnek földalatti távolra­­nyomatását annyira, hogy ismét 30 ölnyi messzeségben domb­ alak­ban jelenhessen meg. Ez alkommal a’ még ébrenvoltak, a’ zuhanás­okozta rengés miatt földindulást gyanítanak, mi azonban egyébütt sen­kit sem nyugtalanított, ’s csupán a’ szomszéd gyümölcsösökben ski­­vatlanul foglalatoskodott ifjonczokat ugraszsá meg. „Mária Annasi­uj gőzhajónk, Rau H. J. kapitány vezérlete alatt sept. 13kán déli 12 órakor kezdé­ meg első útját Linzbe, hova sept. 17kén reggeli 8 órakor — ’s így 35 óra ’s 22 perez alatt, — szeren­csésen megérkezett. Az elindulás igen kedvező széllel történt; azon­ban mintegy 11 órakor éjfél előtt a’ szél fordulván, csakhamar szél­­vészszé fajult, melly három napig szünetien dühöngött. A’ zordon szélvészen kívül még huzamos esőzéssel ’s szokatlan magas ’s ragadó vizdagálylyal kellete a’ gőzösnek küzdenie. Ámde mind ez egy pil­lanatig sem tartóztatható fel; ’s míg minden más közönséges hajó, jobb időre várakozva mozdulatlan vesztegelt, azalatt a’ gőzös saját ere­jével háborítatlanul folytatá utját. A’ lakosok’ részvéte rendkívüli volt; a’ legzordonabb idő daczára is számtalan ember lepé el a’ partokat; örömlövések ’s hangászkarok üdvezlék mindenütt a’ csudás alkatú ha­jót. — Sept. 18-án reggel „Mária­­ Anna”­ rövid sétautazást tőn, melly alkalommal 10 óra­ tájban Linzből megindulván 12­ órakor ismét visszatért. A’ hajón minden rendbü­l ’s osztályból tömérdek nép gyűlt össze , élvezni a’ vizenutazás örömeit. E’ sétahajózás fönséges látványul szolgált, mert a’partokat, hidakat, ’s a’ folyóra nyíló min­den ablakot ’s magasabb helyet sűrű embertömeg lepé el, hogy a’ vitorláival’s zászlóival diszesitett hajót ellebegni láthassa; ezen közös örömet pedig Schwarzenberg hg’sezredes úrnak hangászkara, mellyet ő hűsége a’ hajó-fedélzetre küldeni méltóztatott, még különösen emelte. •­ Kedden, sept­­lökén reggeli 7 órakor a’ gőzös vissza­indult Linzből, ’s azon nap délután hatodfél órakor megérkezett Bécs­­melletti Nuszdorfban, ’s így visszatérti útját 9 óra ’s 38 perez alatt végzé; a’ többi idő az utasoknak a’ közbeneső állomásokon kiszál­lításával ’s fölvételével folyt le, miután csak most kezdhetni még jobb kiszállóhelyek felállításához. — A’ forgón átmenet 2 perczig tartó; a’ hajónak e’ helyhez közeledtekor általán­os csönd uralkodott az utazók közt, mindenki az átmenetei’ pillanatára legélénkebb figyel­met fordítván. Az átmenet után az utas-vendégek ’s a’ parton vára­kozó néptömeg barátságosan ’s vig zajongással üdvözlé a’ kapitányt, mivel azon biztosság ’s nyugalom, mellyel a’ hajót vezérlé, a’ leg­parányibb aggodalmat is eloszlatá.­­ A’ gőzös’ visszatértekor a’ nép’ részvéte még élénkebb volt, az utasok szivét érzékeny megin­dulás szállá meg, mert a’meggyőződés hangosan nyilatkozott, meny­nyire érzik­­. i. e’ hatalmas folyam partjainak lakosi mindnyájan, hogy e’ vállalat kiterjedése, melly a’ kereskedést ’s műszorgalmat olly csudásan elősegíti, nem sokára e’ tájakra is szükségkép gya­korolni fogja kedvező befolyását.­­ A’ Linzben talált kőszén a’ kí­vánatnak nem felelt meg; a’ tüzelést ölfával kellett eszközleni, különféle. F. h. 21 én délelőtti 11 ’s 12 óra közt sajátsze­­rü ’s itt még nem látott éleményben részültek fő városunk lakosi. Még 20án kezde azon meglepő hi­ utczárul utczára, szájról szájra szár­nyalni, hogy másnapi első útját teendi víz alá a’ buvárharang, ’s a’ kitűzött napon reggel jókor már gyülekezni kezdenek a’ kiváncsi né­zők Dunánk partjaira. Először üresen bocsáták le a’ harangot, azután pedig Waldstein János gr., Ásboth Sándor kir. főépitészigazgató­­sági gyakornok, Dewar György angol búvár ’s Thomek Lajos szállottak a’ nedves elem sötét honába, ’s 14 perez múlva szerencsésen ismét napvilágra jövének a’ vizalatti utazók. Jelen voltak ez első próbánál Széchenyi István gr. Clark angol hidépitész, Vásárhelyi kazáni főmér­nök, ’s a’ t. Ez első próba után már több vizsgálatot is tevének, ’s lassankint a’ legnagyobb ’s makacsabb kétkedők is csakugyan kez­dik hinni, hogy még állóhid kapcsolandja össze fővárosinkat; ’s ezt bátran is hihetik, mert bár mint vonakodjék is a’ szép fiatal, kaczér Pest, utoljára csakugyan mégis kénytelen leend örökre egyesülni az ősz vén Dudával. — Mindenfelől csak uj találmányokról olvasunk, ’s mi, kik különben annyira szeretünk az utánzásnak hódolni, e’ tekin­tetben még sem törekszünk egy nyomon haladni a’ külfölddel. Egé­szen azonban e’ részben sem tespedünk, igy például most bizonyos Ilekech Adolf a’ gazdasági egyesület gyapjuraktárán túl, gyapjum­o­só-intézetet hoza létre, hol a’ legrondább gyapjút is gyönyörű fehér­ré varázsolja, ’s minden mázsa után csak két pengő forintot követel. Vizkeverékét kisebb nagyobb adagokban kész azoknak átengedni, kik talán honn szeretnék mosatni a’ gyapjút, még pedig igen jutá­nyos áron. E’ találmány legnagyobb figyelmet ’s illő méltánylatot érdemel, ha bebizonyíthatni róla, hogy a’ gyapjút meg nem rontja. — Már nálunk is kezdenek a’ nagyobb csalbukások lábra kapni; igy leg­közelebb egy nagykereskedő fél millió égő forintnyi teherrel szün­teté meg fizetéseit, mi által főleg számos bécsi gyártulajdonos, igen érezhetőn károsult. — A’ vaskapui szirtek szétrombolásárol, ’s e­­gyéb az Al-Dunán történt nagyszerű munkálatokról kimerítő tudó­sítás fog nem sokára nyomtatásban magyarul és németül megjelen­ni, melly fontos munkára előlegesen is figyelmeztetni kívántuk olva­sóinkat. — Markó híres tájfestész hazánkfia, (szül. Kis-Martonban, Sopron megyében,) kiről már emlékezének lapjaink, mint magyar Claude Lorainról, egyik gyönyörű négy lábnyi magos föstvényéért Bécsben 3 ezer váltó forintot kapott; műértők állítása szerint, a’ kép épen nincsen becsén túl megfizetve. — A’ Rákoson táborba szállott katonaság folyvást tartja gyakorlatit, mellyekre mindenkor számos né­ző tódul ki a’ két városból. — Budai hegyeinken az érett szőlő még mindig ritka tünemény, ’s már nem is reményt­etni, hogy a’ szük­séges czukoranyag megkivántató mennyiségben fejlődjék ki, mert nap­jaink ’s éjeink folyvást igen hűvösek. •— A­USZTRIA. Triest sept. 12én. Zalai levelek szerint, a’ 14 vitorlányi erős török hajóhad f. h. első napjaiban vitorlázott el a’ dalmát part mel­lett. A’ hajóhad több naszádot külde parthoz vízért, mellynek azon­ban a’ fenálló egészségi rendszabályok miatt nem engedhetők meg a’ partra szállást. Egyébiránt világosan lehet­ látni a’ vitorlák irá­nyából, hogy az egész osztály Tunis felé siet, utána pedig három franczia hajó evezett, még pedig olly csekély távolságban, hogy azt egész Tunisig szemmel tarthatja. Az egészségi állapot Dalmátországban igen megnyugtató, ’s Herczegovinában ’s Albániában sem olly nagy mértékben dühöng a’ dögmirigy, mint több helyen hirlelni szeretik. PORTUGÁLIA. Saldanhának a’ főváros közelébül m. h. mólkén eltávozta után ismét kedvezőbb hírek szárnyalnak az alkotmánypártiak részérül. Mi­ért húzódik pedig ez ügy illy hosszadalmasan, ’s miért nem törté­nik rögtön elhatárzó lépés, egyik lissaboni levelező azt adja okul, hogy csak két kis párt küzködik egymással, mellyek magokban véve nem nagy jelenlésűek, de mégis az ország fölött uralkodni ’s a’ ka­­tokai és polgári tisztségeket magok részére vonni törekesznek. Mind­­ketteje pedig a’sorkatonaságot állítja elő, ’s ennek háta mögé bújva kívánná koszorúcskáját megkötni. A’ ki legtöbb pénzt áldoz föl ügyé­ért, annak legtöbb katonája van; ’s minthogy egyik résznek sincs sok pénze, tehát úgy meglehetős egyenlően állanak. A’ föllengős­­dieknek ugyan több katonájok van számra nézve; de tiszteik hiány­zanak; mert ezek legjelesbbei Saldanhahoz pártoltak, hol azonban, ismét ők sem tehetőek semmit harczosok nélkül. A’ chamorroknak (a’ charta hívei) azt vetik szemükre, hogy angol zsoldot kapnak, ezek viszont az állítják, hogy a’ szabadelmüek minden munkálatinak ru­­gonya Bois le Comte,a’ franczia követ, ’s igy e’ pontban is kiegyen­líthetők ’s a’­­. Több utazó hiteles tudósitásából azonban bizonyos, hogy az alkotmánypártiak ügye sem előbb nem állott, sem jelenleg nem áll olly rosszul, mint azt némelly angol lapok hirdeték, egyszersmind igen valószínűnek látszik, hogy Saldanha marquis kudarczot fog val­lani merényletével; mert a’ néptömeg vagy egyenesen az alkotmány mellett nyilatkozik, vagy legalább hanyagon viseli magát a’ zendü­­lők iránt. Alaptalannak állítják ez utazók azt is, mit angol lapok az alkotmánypárti katonaságnak a’ charta híveihez csatlakozásiról vagy szökéseiről beszéltek. Az egész haderő, mellyel az úgynevezett ideiglenes lissaboni kormányzóság a’ főváros előtt megjelent, csak 1500 gyalog és 400 lovag fegyveresből és valamellyes összecsődí­­tett népbül állt. Saldanha eleinte Portóba akart menni csapatival; miután azonban meghaltá, hogy az ottani őrkatonaság utolsó csepp vérig kész magát ótalmazni, és az alkotmány mellett harczolni, né­melly csábitó levelek szerint, mellyek a’ lissaboni fegyveresek haj­landóságit kedvezőbbeknek álliták, a’ főváros ellen irányzó menetét. Megérkeztekor azonban itt is csalatkozva látá magát. 17 ezer őrségnél több álla fegyverben, ’s egy ideiglenes segédcsapatalakitásra történt fölszólitás után nyomon 5 ezer önkénytes jelentkezik. A’ lissaboni hatalomintézők azonban nem hagyák megtámadni belülről a’ charta híveit, hanem Borafim osztálya parancsnokságát is Sa da Bandeira kezébe adván, oda utasiták őt, hogy Saldanhát hátulról támadja meg. Oly körülmények közt jónak látá Saldanba visszavonulni, ’s Santa­­rem felé irányzá menetét, hol azonban ismét jól fegyverzett őrcsa­pat vára. Semmi viszhangra nem talált a’ tartományokban is. Coim­­­brában tüstint elmenete után ismét az alkotmányt kiáltá ki a’ nép. Ugyanez történt Figueirában is. A’ lissaboni kikötőbe még négy újabb angol hajó érkezik, de hihetőleg csak az angolok személyét ’s va­gyonát védendők szükség esetében. Mint mondják, Ferdinand hget szorosan őrzik palotájában, a’ chartistákkal egyetértés gyanúja miatt. Legközelébb, midőn kilovagolt nem tisztelkedett neki az őrkatona;­­s midőn ennek okát tudakozá, azt felelé neki a’ felügyelő tiszt, hogy az egyenes parancs következtében történik. Az ellenséges pártfelek harczosinak találkozta után véres üt­közet történt m. h. 28ikán Rio­ Mayornál, az alkotmánypártiak ré­szérül Sa da Bandeira és Bomfim, a’ charta híveiéről pedig Saldanha és Terceira vezérlete alatt. Ez utóbbiak bal kimenetét gyanítván .

Next