Jelenkor, 1837. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1837-02-22 / 15. szám

meggyőzze, a­ süker minden hihetőségével bírni látszott. De szeren­csétlenség volt az Komára nézve, mert e háborúból támadtak Marius és Sylla, mind a’ kettő pártember, kik hazájokat vérrel itatták, s al­kotmányát elrontották. Szerencsétlenség volt Komára nézve, mert Jugurtha elég merész volt titkos egyetértésekkel bírni ott; megvesz­tegetni az ottani hatóságokat; büntetlenül gyakorlani orgyilkoláso­­kat, ’s olly megvetéssel lenni Róma iránt, min­t ama’ hires szók bizonyítanak: „O urbem venalem!“ Ez, marschal úr, történeti né­zetem betűszerint, olly helyen kifejezve, mellyen, hogy academiai módon fejezzem ki magamat , Sallust történetíró szavaival éltem. Már most marschal úr, akarja e tudni még az én nézetemet szállit­­ványa és helyzetünk felől Afrikában? s’a’t.“ — ’s ismét tovább. „Azért nem is átallom kimondani, hogy nézetem szerint vállalkozá­sunk ezen országban sem Francziországra nézve. Hét év óta elnye­li ezen ország embereinket és tőkéinket. Már két­száz millió ve­szett el süker nélkül! ’s noha Rehmet Key nem Jugurtha, ’s noha Harisban nincsen olly vásárlékony kamara, melly képes volna az afri­kai király aranya által megvesztegeltetni magát,’s noha Ön nem con­sul, noha vitéz katonáink messze vannak attól, hogy alkudoznának, sőt magokat visszavonultakban is hallhatlanokká lették, mégis azt hiszem, habár Önnek nem tetszeném is, hogy Afrikában sajnála­tosan vagyunk bonyolítva, ahogy új szerencsétlenség ránk nézve, egy szerencsétlenül elvállalt ügyet még egyszer megkezdeni, és nagy feladás tudnunk: mi lesz s­ikere azon újabb áldozatoknak, mellyeket szavazni meghíva vagyunk. Én meg vagyok győződve , hogy mi Afrikában soha valami jót létre nem hozandunk, ’s a’ t.“ A’ marschal ezzel meg nem elégült, hanem ismét irt Kupin úrhoz és arra szólitá föl, hogy ne nézetét mondja meg az afrikai dol­gokról, hanem azt, valljon ama’ fölebb érintett kitétellel rá, vagy igazgatása cselekvéseire szándékozott e czélzani? Kupin még e’ felszólításra nem felelt. de nem is igen volna tán szükséges, mert Kupin ur följebbi levelében elég bőven ’s világosan kifejtette, mit akart azon megtámadó sorokban mondani. — A’ Moniteur idén Odilon Karrot, Mauguin, Thiers és Ganneron urak aláírásával né­hány sorban jelenti, hogy a’ marschal és Rupin közt fenforgott villongás merő politikai kérdés volt, ’s hogy a’ levelezést a’ két fél barátjai már megszünteték. PORTUGÁLIA. Lissaboni jan. 29-i tudósítások szerint a’ cortes egy választ­mányt nevezett ki, melly az alkotmányban teendő változtatások iránt javaslatokat készítsen. Mercierrül semmi közelebbi adatok nincsenek. Egy lissaboni levelező csupán reményét fejezi ki az iránt, hogy ügye az illető ha­tóságok ítélete alá fog bocsáta­ni, ’s a’ portugálok példát állítandnak föl a’francziák előtt arra, mikép kelljen az illy bomlott emberekkel bánni, kik egész országot veszélyeztetnek. Menüjére nézve is jobb ’s az egész „család társaság“-ra, mellynek ő tagja volt, hatéko­nyabb leendett,ha őt,a’helyett hogy nyaktilóval(guilotine) kivégezték,fél­évig minden héten kétszer meghordozták volna a’ szégyen-targon­­czán, korbácsolva, Paris utczáiban. — Egy más lissaboni tudósitó írja, hogy m. h. tökén éjjel néhány személy azon hírrel ment Sa da Handeira ministerelnökhöz, hogy a’ királyné Terceira­nggel és Saldanha marsallal együtt épen most illant Santarembe. Kisült azonban, hogy a’ királyi palotában mindenki honn volt’s nyugodott, mivel da Kandaira személyes tudakozással győzte meg magát. A’ dolog egyébiránt néma’ minister faggathatása miatt történt, hanem mint mondják azért, mivel a’ nyugtalankodók azt reménylék, hogy a’ hit hal­latára tüstint fegyverre szólitandja a’ nemzetőrséget, ’s ekkor ked­vező alkalmuk lett volna az érlelt lázadást foganatositni. A’ londoni udvarhoz Louie marquis van rendkivüli követté nevezve. A’ Diario do governo egy hajózati végzeményt közöl, melly a’spanyol tengerészet előmozdítására czéloz , de az angolok részérűl aligha ellenzésre ’s visszatorlásra nem találand. Louléi tudósitás szerint Algarbia még mindig ki van téve Ile­­mechido guerillái rablásinak , ’s a’ vidékbeli lakosok szüntelen rette­gésben élnek e’ banditák miatt. Néhány nappal ezelőtt a’ vad Baion vezérlete alatt mintegy 106 főbül álló csoport Aineiral falut rohaná meg, mellynek lakosi mind futásban keresenek menekvést. A’ bandi­ták három óráig veszteglettek ott, ’s miután kényük szerint rablottak, az országutra mentek, ’s az almadovari postát feltartóztaták. Baron a’ posta-kalauznak a’ pénz felvételérül következő nyugtatványt adott: „Az Alemtejoi posta feltartóztatott ’s felnyittatott az én parancsnok­ságom alatti csoport által, az algarbiai katonakormány parancsára.“ Azon kis lovas sereg, melly ezen miguelita guerillák szétűtésére kiküldetett, sebes haladásaikat a’ Sierrákban nem képes követni, úgy, hogy ezek a’ vidékben mind inkább több bátorságot nyernek. — A’ Tá­jon jelenleg Hastings, Malabar, Pembroke, Russell és Minden britt linea- hajók; továbbá Chamaeleon nevű brigg és Camien málhás hajó; Kryade franczia fregat és l’ Oreste ’s Halcyon briggek; végre az egyesült státusok „Constitution“ nevű fregattja horgonyoz. SPANYOLORSZÁG. Madridban igen gyakoriak most az ellenmondó nyilatkozások, mellyek az elutasító parancsok következtében jelennek meg. A’ kor­mány legközelébb számos vezérkari tisztet parancsolt el a’ főváros­­ból, kik ide Narvaezzel érkeztek. Köztök van Ros és Zavala ez­redes is. Másik napi­renden levő hirlemény a’ miniszerváltozás, melly azonban csak Lopez esete miatt keletkezők. Bizonyosnak mondják egyébiránt, hogy ez is csupa szemfényvesztés , csupa ámítás, mert húsz napi fölfüggesztetése daczára is folyvást maga Lopez intézi az ügyeket, ’s csupán ellenmondásokbul származható kellemetlensé­geket akart azon fogás által mellőzni, ’s kikerülni azt, hogy illy ve­­szélyfenyitő napokban ne kénytelenüljön aláírásait oklevelekre illesz­teni. Különben is, valljon ki fogja a’ mostani ministereket fölvál­tani? A’ tulajdonképi ellenzésnek egyetlen nagy tekintetű ’s hatása férfira sincs, ki egyszersmind a’ cortes többségével jó egyetértés­ben állana. Szintigy vannak e’ töredék-pártok is, mellyek egyes sze­mélyekhez szítók, és sem egyik sem másikkal, sem önmagok közt megegyezni nem tudnak. Ha történik is néha szóváltás a’ minister­­ségi párt tagjai között, hamar kibékülnek; mert egy húron pendü­­lők, így volt a’ napokban Mendizabal és Olozaga; de az ő torzson­gásuk sem volt sokáig tartó, mert különben jól értik egymást, mind ugyanazon iskola tanítványa lévén. Olozaga önként megvallá a’ cor­­tesben, hogy ő a’rendkívüli fölhatalmazások egyik főkezdője volt, czimborái által. Az igazgató királyné akár óhajt a’ ministerségben változást, akár nem, mindegy; mert az egész dologban kevés részt vesz, igen elszigetelve él ’s a’ személyeket igen kevéssé ismeri. de kevesebb elhatárzottsággal is bir , hogysem új ministeriumot szerkeszthessen öszve, ha a’ cortes újabb nehézségeket nem gör­­ditne is elébe. A’ ministerium valóban igen erős lábon is hiheti ma­gát, mert keveset törődik azzal, hogy magát megszerettetné; bizo­nyítja ezt Narvaez esete. Mint mondják, Buil is beadta már elbocsát­­tatási kérelmét Valenciából, mint Castellon de la Plana tartomány parancsnoka. — Espartero ükén még Bilbaoban volt. Mind a’ két hadas rész rajta van, hogy magát ujdon szerkesztéssé. A’ car­­losiak öt dandárból álló serget készítettek Castiliába , talán Gomez vezérletére bizandót. Mint bizonyost említik, hogy Villareal Gue­vara erősségben ül fogva. De szomorúak a­ tudósítások alsó Arra­­goniából és Valencziából. Számos kisebb, nagyobb dulongó csopor­tok mutatkoznak majd itt majd ott. Cabanero 300 gyalog és 30 lo­vag fegyveresből álló csoportja, és Tena csoportjai, mellyek 200 gyalog és 70 lovasból állanak, Alcanniz kerületben csatangolnak, noha üldözik és gyakran megverik őket. Serradore a’ tengermellé­­ken kalandoz, ’s Benicarlot sikeretlenül támadó meg. Cabrera, ki csaknem 3000 emberrel jár, Castellon de la Plana falai alatt pusz­tított és számos szerencsétlen mezei gazdát öldösött halomra. Mond­ják ugyan, hogy jan. 21 kén kárral ütközött meg a’ portugali brigá­déval Torre Blanca alatt (Castellontól éjszakra) , azonban e’ hir nem egyez meg a’ későbbi tudósításokkal, mellyek a’ carlositák pusztító beütéséről szólnak Huerta de Valenciába, hol Cuarte és Manises helységeket is, Valencziának úgyszólván külvárosait, egészen kipusz­­titották, sok embert magukkal hurczoltak, ’s mintegy 40 honfit a­­gyonlőttek, sőt a’mint látszik, utjokat gáltalan egész Ribera del Ju­­car és S. Felipe de Xataviaig folytatók. Barcellonában sem uralkodik teljes elégültség, sőt az mondatik, hogy a’nemzeti őrség egy része, Parreno főparancsnok rendelésének, melly a’ 16i esetekbe bonyolult két osztályt lefegyverkeztetni parancsoló, nyilván ellenmondóit. (Jur­­ioga general, kire, mint látszik, az arragoniai főkapitányság mellett a’ központi tábor is bizatott, Saragossából kiindult ’s Abed­a ezredes­nek is, ki jelenleg néhai Noguera osztályát kormányozza, megpa­­rancsolá, hogy Alanizbal előnyomuljon. Az espanyol keserűben fakad ki a’ fenyíték- és rendbom­­lottság ellen, mellynek terhe alatt Spanyolország mostanában nyög. Hallatlan dolog, úgymond, Lopez minister ideiglenes fölmentetése nyomos dolgaitúl épen olly pillanatban, midőn a’ corbesgyűlési vi­ták, a’ külföldi viszonyok naponkinti bányulása, ’s a’ kormányzás minden ágában növekedő zavar, nem is említvén a’ szűnni nem tudó polgári háborút, a’ ministerek csüggedetlen munkálkodását sokkal inkább megkívánja, mint valaha. Különben pedig, ha már egyszer Lopez hivatalos foglalatosságit félben szakasztá, azt óhajtja a’ ne­vezett lap : lépne ki munkaköréből egészen, ’s engedné át helyét az őt ideiglen pótló Armendariznak. Azt tanácsolja egyszersmind Mendizabalnak is, hogy miután szomorú tapasztalási eléggé meg­­győzhetők állásfokon maradhatlanságáról,lépjen le onnan, mert nép­szerűsége már elenyészett, ’s azt neki többé semmi nem szerzen­­di meg. — Febr. 3kán személyes gyalázatot is kellett szenvednie a’ la granjai eset által elhirált Garciától, ki őt több előkelők ’s kü­lönösen az angol követ jelenlétében szidalmakkal illeté. Mendiza­bal szóvitába ereszkedett vele, ’s önfeledve csak az ang.­követ figyelmez­tetése után bírt annyi lélekébrenséggel, hogy azt abban hagyá ’s előidézett őrök által a’ pörlekedőt fogságba vitelé. A­NGLIA. Az alsóház febr. 3kán Brotherton azon indítványát, hogy a’ház éj­jeli időben ülést ne tartson, 147 szóval 61 ellen félreveté; ellen­ben elfogadta Horsman azon inditványát, hogy biztosság nevez­tessék, melly szorosan vizsgálja meg a’ bitorlatt szózatok bejegy­zését ’s átengedését a’ skót megyékben. — Ezen visszaélés olly nagy, hogy a’ javító törvény egész hatását elrontja. A’ bitor vá­lasztók t. i. mindenkor készek a’ conservativek vagy toryk mellett szavazni; sőt még tovább is mentek, t. i.: egy egész szavazati tő­­zsér társaság keletkezett, melly gyalázatos fondorlásit épen nem tit­kolja. E’ rendszert, mellyet a’ toryk a’ megvesztegetés érdekében találtak föl, most kénytelenségböl már a’ reformerek is elfogadók, noha idegenkedve , csakhogy a’ toryk ellen dolgozhassanak. Azon­­ban minden illyes fondorlásnak minden pártkülönség nélkül a’ biz­tosság előtt meg kell fordulnia, ’s így megszűnnie. A’ szónok azt hiszi, hogy R. Peel glasgowi nyilatkozása következtében a’ ns ba­ronet (R. Peel) nem fogja utalhatni ez indítványt szónoki tehetségé­vel támogatni. (Csattogó kaczaj, és lármás tetszés.) Horfman nyíl- 59

Next