Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)

1838-03-21 / 23. szám

magyarország. Ő cs. ’s ap. kir. felsége múlt évi dec. viki határzatában N­y­á­r­y Antal b. Hont megyei alispánt cs. kamrássá; Drescher Fridrik h. ügyvédet pozsonyi ideigl. könyvizsgálóvá; P­a­u­­­e­r Tivadar bölcselk. és törv. tanárt a’ zágrábi kir. akadémiához term­észetjog-tanítóvá ; Árvay Károly eszéki főpostahivatali gyakornokot a’ temesvári főpostahivatalhoz járulnokká nevezni és Salzmann Mihály m. kir. udv. kamrai számve­vő ingressistát nyugalmazni méltóztatott. Mivel ő cs. ’s ap. kir. föls. az orsz. Kir. ’s RR. kivonata következ­tében, gyorsítani kiváná az orsz. hatósági számadásinak megvizsgáltatását a’ m. k. Helytartó Tanács számvevő hivatalánál, az eddigi két számve­vő-hivatali osztályt, az adózásit és alapítványit, egyesítni határozó, ’s az egész tiszti személységet még két számvevő tiszttel, ugyanannyi in­­gressistával, járulnokkal és öt fizetéses gyakornokkal szaporittatni rendelé, minek következtében a’ m. kir. Helytartó Tanács f. e. febr. 10én 2742. h. sz. a. e’ keblebeli összesített számvevő-hivatal igazgató számvevőjéül Ebeczky Imre eddig adózási osztály számvevőjét nevezé ki, f­ e' mart. Bikán pedig az ujdon alapított hivatalokat következőleg tölté be: számvevő tisztekké lettek ingrossistákból: Muszenics Antal, Rich­­v­a­l­s­z­k­y Antal; járulnékokból ingrossistákká: K­ö­n­y­v­ey Leopold , Pirchala Károly, Tibold József, Sartory Leopold; díjtalan s fizetéses gyakornokokbul járulnokokká: Dömötör János, Tihanyi János, Kojadinovics Gergely, Duchon Adolf, Galambos Elek, Rózsahegyi László; végre dijtalanokbul fizetéses gyakornokok: S­z­e­r­e­s­t­e­y János, V­a­j­o­v­i­c­s Antal, Tersztyánszky Máté, S­ch­i­er­f Aloiz , és K­uka Athanáz.— A’ m. kir. udv. kamra S­z­l­á­v­i­k József mehádiai sómázsást ugyan­ott mázsamesterré, helyébe pedig L­i­n­c­z Károly gyakornokot; továbbá, Wimmer Lajos primási igazgatósági írnokot ugyanottan jegyzővé, ’s helyébe Birkés Endre gazdasági gyakornokot alkalmazó, Bács megye sz. Iván nevű helységében egy 28 évű pórnő f. e. febr. 28 án 4 ép gyermeket, mind fiút, szüle, ’s magzatival együtt folyvást legjobb egészségű. Hirn. 2­0 cs. kir. ap. felsége szeretett királyunk Buda és Pest vá­rosait a’ rendkívüli árvíz által ért szerencsétlenség’, első hírére addig is, mig bővebb segedelemről rendelés tétethetik, az Ínségre jutottaknak szempillantási fölsegéllésekre saját magány­pénztárá­ból (Privat-Chatouille) 20 ezer ftot pengő pénzben méltóztatott kegyesen ajándékozni. — B­ó­­­n­a György a­ rendkívüli árvíz ál­tal m­egkárosodott pestiek fölsegéllésökre addig is, mig a’ bécsi nagykereskedőknél gyűjtést tehetne, ő cs. kir. főhűsége az or­­szág’Nádora rendelkezési alá 40 ezer pengő forintot ajánlott. Buda­pesti áradás. Miután mart. 8—Dike közti éjjel megmozdult majd 20 lábnyi vizállásu magasságban van. 5 f oka közt beállott Dunánk jege, mindenki elfojthatni vélte keblében szorongó érzelmit ’s remény sugárinak adhatni helyet; de vajmi borzasztólag enyészett el pár nap múlva minden nyoma e" kecsegtető reménynek! A’ jég tetemesb kártét nélkül takarodván le Bécsen kezdve Pozsony, Győr ’s Komáromtól, Visegrádnál a’ kanyargó hegy- és mederszoroson jéghegyekké ’s tornyokká torlott össze ’s annak már is szokatlanul ’s árkán tulcsapongó hullámit olly irtóztatólag feltolá, hogy nemcsak Párkányt egészen elárasztá ’s jobbadán elmosá , hanem Esztergomnak főleg sz kb­. és Vízivárosából legalább 600 házat (jobbadán a’ mór­ téglábul­­vályogbul­ vagy köbül de vézna dongára épülteket sodrott ’s rombolt el) innen dúlva jött Visegrádnak ’s Marosnak’s ezeket majd tönkre pusztítva ron­tott Vácznak ’s itt is mintegy 350 házat eldöntvén több elragadt hajóval, ma­lommal, ház­ v. ólfedéllel, fakészülettel’s t. ef. zsákmánnyal Budapestnek tört’s ámbár itt újra megállóit a’jég, mindazáltal f. h. 12k én olly iszonyú gyorsan kezde növekedni a’ viz, hogy kevés óra múlva a’budai Vízivárosban, Tabán­ban (ráczváros), Országúton, Újvárosban (Neustift)’s Ó-Budán még a’felső emeletekbül is csak életveszély közt menekhetének a’ folyvást dagadó hullám­­tengerbü­l meg az elrémült lakosok. A’ budai alant fektil­bel és külvárosok­­bul tömérdek házat rontott el a’ jég, sokat megsemmitett az árvíz, ’s még töb­bet erősen megkárosított. Ó­ Budán kivált több száz ház juta tönkre. A’ lako­sok jajveszékelése egész Pestre ’s a’ budai várba hangzott által, úgy hogy összeborzadt a’ szív némelly szörnyű látványokra. Mind ezt azonban nem is hasonlíthatni a’ Pesten történt rémítő pusztításokhoz. F. h. 13ikán ugyanis, miután esti 10 óra tájban 3madszor ’s e’ napon utószor megkondult sz. egy­­házunkban a’ vészharang, mindenki tudá, hogy az árviz keresztül rontott a’ fékező gáton. A’ dúló özön olly irtózatos gyorsasággal emelkedők, hogy éj­fél után 1 óra 20 perczkor már 27 lábnyi 1 hav. ’s 9 von. magosságra jutott. A’ viz először is a’ váczi gátot szakasztá meg felső részén, ’s keresztül rohan­ván az egész városon, a’ soroksári gátot is átszegé. A’ jég a’ Csepel szigeti jobb é­s bal vagy soroksári ágon megakadván az ezáltal visszatolt viz a’ pesti szénaraktártól a’ f­erencz­ városba özönlött ’s még éjfél előtt a’ dunamelletti utczákba tolult olly sebességgel, hogy a­ földszinti lakosoknak alig vala ide­jük saját személyük megmenthetésére. Éjfél után apadni kezde ugyan a’ viz, de nehány óra múlva újólag duzzadt ’s idén majd egész nap egyenlő állás­ban maradt; József- és Ferencz-külvárosokat’s az al-és földunasor alantabb részeit azonban már annyira elárasztá, hogy majd minden perczben zuhan­tak össze házak es számos embert ’s tömérdek barmot temetének romjaik­ba, mivel annyi helyre mentő ladik nem volt ’s ha volt volna is, nem siethe­tett mindenüvé egyszerre. Mart, l­ike­rje semmit sem változtatott ez egész napközben gyakran meg megújult hajborzasztó tüneményeken, t.i. a’ házom­lások és segitség v. szabadító csom­ak után kiáltozás mindegyre tartott, főleg a’ Józsefvárosban, hol, mint szinte a’város egyéb részeién, ném­ellytek,föld­rengést is ábrándoztak érzeni, hihetőleg nagy aggodalmuk miatt. József vá­rosban lélekrenditő jelenetek közt igen számos ember lelé halálát. Mart. 15-én kezdődött el a’ bel-, Terézia- ’s Leopold városban a’ házdülés, a’ leopoldi­­külvárosban t. i. Derra 2 emeletü szegletháza omlott össze a’ vásártéren ret­tentő ropogással minden lakosinak szerencsés megmenekedtek után , a’ belvá­rosban pedig a’ Kendelényi-ház, a’ paradicsom ’s fehérhajó egy része ’s t.; a’ növendék-papság is elhagyta nagy hasadéki miatt összeomlással fenyegető lakját, így szinte Jankovich Miklós, Pyrker háza ’s t. Igen számos helyen be­­szakasztá a’ szörnyű erőszakkal tóduló viz a’ hibásan készített kutakat, ut­­czai, udvari vagy kapualatti csatornákat, a' pinczéket is süllyesztéssel fenyegető vagy el is boritá ’s főleg a’ sok földalatti üregű v. pinczéjü házakat, sok helyen pedig még a’földbül is bugadozott a’ viz sustorogva’s örvénymódra kanyarog­va. Ezen nap (lókén) délután 2 óra tájban ismét zajongva tódult Budapest közt a’ felvidéki jég, ’s minthogy Promontortul egész Adonyig (hova előbbi éjjel félrevert harang-kongás közt lélekrenditőleg hatott a ráczkeviek és szi­­getségiek siralma és segitségutáni esengése) vagy mások szerint Tétényiül egész Eaddig úgy szólván egy szakadatlan izmos tetemben állott a’ fenakadt vagy a’ partoktól el nem vált vastag jég, az ettül visszanyomott viz még sokkal iszonyitóbblag kezde növekedni, elannyira, hogy éji 11 órakor az Ö felett majd 30 lábnyi (20 láb 4 hüv. Ovon.) magasságot ért, holott 1775ben csak 24 láb 8 hüv. ’s 10 vonalnyi volt. Mart. 14ke ’s tőke de főleg a’ fő­­l­dika közti éj vérbötükkel leend följegyezve Budapest évkönyveiben A’ vészharan­gok tékén egész éjfélig szünetlenül zúgtak, ’s a’ dühös hullámok némelly alantabb fekvő utczákban a’ háztetőket is nyaldosák. Az éj koromsötét volt. Összedőlt házfedeleken, vagy fah­omokon dermedezőket vagy nyitott ablakok­­ból segélyért kiáltozókat lehete látni legörnyedezve, kiterjesztett karokkal ’s alant a­ hömpölygő hullámok ’s rohanó iszonyú jégtömegek közt itt ott el­szórva egyes ladikokat’s dereglyéket ’s rajtuk égő fáklyákkal álló hajósokat, kik a’ már másfél napig tartott iszonyú munka következtében kiéhezve ’s hi­degtől elgém­berülve lelketlen mozgony gyanánt állottak mentő edényükben ’s rekedt hangon kérdék: „Hol kell segély?41 ’s tova evezőnek, nem tudva, kit mentsenek meg előbb a’ számtalan szerencsétlen közül. A’ mint egy illy ladik távozók, az életveszéllyel küzdők kettőzteték kétségbeesett kiáltozá­­sikat, miket csak le lezuhanó házak borzasztó robaja szakasztott pillanatnyira félben. De a’ ki elég szerencsés volt naszádba juthatni, mennyi iszonnyal volt azért még kénytelen küzdeni! Az atya lebocsátkozék kötélen a’ felső emelet ablakából’s gyermekeit ki­váná maga után bocsáttatni; ámde a’ szegény gyönge anya hiában kü­zde a’hátramaradt többi lakossal, Kiki első akart len­ni a’ mentő naszádban, ’s végre megharsanván az elmerű­léstől tartó hajós szava: „Elég!41 ki képzelheti a’ hátramaradtak kétségbeesésit ’s ki a’ majd elmerülő ladikban haladók fájdalmát, kik közül majd mindegyik egy vagy több kedvest hagyott a’ roskadozó házban, ’s most térdre hullva kéré a’ ha­jósokat , térnének ismét vissza kirakodás után a’ hátramaradtakért, ’s kérel­mét pénzzel, gyakorta évek megtakarított gyümölcsével, támogató. Sokszor visszatértek a’ hajósak; de sokszor nem tehetők azt, nem ritkán pedig már későn jövének! ’S minő borzasztó volt az illy­ési itt roskadozó házak, taj­tékzó hullámok, dűlt falfokok, gerendázatok ’s jajgató emberek közt! A’ hajós szigonya megakadt ’s midőn az azt feltartóztató tárgyat közelebbre húz­ná , mi volt ? — egy anyának holt teste, ki még karjai közt tartó gyönge me­revült csecsemőjét, kit épen etetni akarhatott, mint a’jobbjában levő kis kanálból gyanitni lehete, midőn vele együtt áldozatja lett a’ bősz elemnek! ’S miután ennyi ’s több iszony közt végre biztos helyre jutának a’ menekvők, szenvedésiknek még koránsem­ volt vége. Kik a’ reform sz. egyházba me­­nekvének, újabb szerencsétlenségbe bukkantak. A’sírbolt, ugyanis a bezúduló víztől felázván lezuhant, ’s hány ember veszté ez által életét! ’S minthogy az oda futamodtak már szinte térdig gázoltak a’ perezrül perezre magas­­buló jéggel vegyes vízben, megfagyástól vagy befutástól kellvén tartaniok, kénytelenültek rémültökben vész-zajra kongatni meg a’ harangokat másuvő vitetésök miatt, mi meg is történt, mert mind ezek , mind a’ nép más része a’sz.Ferencz-rendiek házába vonult; de a'falak repedezési miatt onnan csak­hamar a’ sz. egyházba volt kénytelen menekedni, ’s ott, éhesen , szomjan ’s bőrig átázottan, hideg köveken, halálos félelem közt küzdeni a’ borzasztólag hosszú éjt. Betegek nyögése, gyermekek siránkozása ’s újabb meg újabb érkezők zaja és jajgatása képzelet-haladó borzadállyal tölté el mindenki keb­lét. Végre megviradt, ’s az éhség és hideg minden perezben kiállhatlanabb kezde lenni. A’ víztől ment házak már színig tömve valának a’ lakjokbul száműzött menekvőkkel, különösen illyes menedékül szolgált a’ mondottakon kivil az uj épület (pattantyús laktanya), a’Ludoviceum, az invalid- és lövész­ház, evang. templom, gr. Károlyi György háza’s t. illy, hová hordák az el­rémült vagy halál torkábul megszabadított szerencsétleneket s csupán a’ vá­sártéren ajánlkozott némi védhelyül néhány üresen maradt fabódé, hol estig tanyázott sok szerencsétlen, midőn végre sokán délután Albertfalvát, Pro­­montort, ’s az ez és Buda közt terülő völgységet, mint szinte az egész Csepel szigetséget elborítva utat törvén a’jég- és vizözön,hirtelen apadni kezde a’ Duna,’s a’ nép oszolván, lakásai felkeresésire indult,; de vajmi kevesen lelék meg azt! Az utczákban itt ott, holt embereket ’s döglött barmokat lehete látni föl­akadva egyes jég-tömegek tövében,’s e’szörnyű látvány mindenkiben iszonyt gerjeszte. Nem hálálhatni meg soha eléggé némelly egyes emberbarátok ne­mes lelkű buzgalmát; illyesnek hirdeti főleg a’ megszabadított nép szava b. Wesselényi Miklóst, ki több százat nemcsak megmente az enyészetörvényi­­bül e’ három vésznap alatt éjjel nappal hajón’s vízben levőn, hanem kenyérrel ’s hússal is ellátó saját költségin, mint mai Értesítőnk is tanúsítja, a’ der­medt éhezőket; b.Wesselényivel hasonlóan munkált egy nagylelkű bécsi keres­kedő Pfeifer Xaver Ferencz, illyenek továbbá: b.Prónay Albert pest megyei főispán-helytartó, gr.Dessewffy Aurél és Emil, b.Wenkheim­ László és Victor, b. Podmaniczky János, gr.Zichy László, gr.Szapáry Ferencz, gr.Ráday Gedeon, b. Kerekes , Péchy Ferencz, Havas és Tretter vár.tanács., Eckstein Adolf’s többen, kik, tehetős létükre több ladikot bérelvén, megmenteni sietének a’ szegényeket, kik közül sok nem lett volna képes a’ hajósak zsurló kivánatit kielégíteni; mert, fájdalommal kell megváltanunk, voltak olly nemtelenek, kik veszni hagyák a’ szerencsétlent , ha nem tudó megfizetni a’ kivánt iszo­nyú dijt, és voltak még ollyanok is, kik a’ düledező házakból mindennemű

Next