Jelenkor, 1838. január-december (7. évfolyam, 1-103. szám)
1838-03-21 / 23. szám
magyarország. Ő cs. ’s ap. kir. felsége múlt évi dec. viki határzatában Nyáry Antal b. Hont megyei alispánt cs. kamrássá; Drescher Fridrik h. ügyvédet pozsonyi ideigl. könyvizsgálóvá; Pauer Tivadar bölcselk. és törv. tanárt a’ zágrábi kir. akadémiához természetjog-tanítóvá ; Árvay Károly eszéki főpostahivatali gyakornokot a’ temesvári főpostahivatalhoz járulnokká nevezni és Salzmann Mihály m. kir. udv. kamrai számvevő ingressistát nyugalmazni méltóztatott. Mivel ő cs. ’s ap. kir. föls. az orsz. Kir. ’s RR. kivonata következtében, gyorsítani kiváná az orsz. hatósági számadásinak megvizsgáltatását a’ m. k. Helytartó Tanács számvevő hivatalánál, az eddigi két számvevő-hivatali osztályt, az adózásit és alapítványit, egyesítni határozó, ’s az egész tiszti személységet még két számvevő tiszttel, ugyanannyi ingressistával, járulnokkal és öt fizetéses gyakornokkal szaporittatni rendelé, minek következtében a’ m. kir. Helytartó Tanács f. e. febr. 10én 2742. h. sz. a. e’ keblebeli összesített számvevő-hivatal igazgató számvevőjéül Ebeczky Imre eddig adózási osztály számvevőjét nevezé ki, f e' mart. Bikán pedig az ujdon alapított hivatalokat következőleg tölté be: számvevő tisztekké lettek ingrossistákból: Muszenics Antal, Richvalszky Antal; járulnékokból ingrossistákká: Könyvey Leopold , Pirchala Károly, Tibold József, Sartory Leopold; díjtalan s fizetéses gyakornokokbul járulnokokká: Dömötör János, Tihanyi János, Kojadinovics Gergely, Duchon Adolf, Galambos Elek, Rózsahegyi László; végre dijtalanokbul fizetéses gyakornokok: Szerestey János, Vajovics Antal, Tersztyánszky Máté, Schierf Aloiz , és Kuka Athanáz.— A’ m. kir. udv. kamra Szlávik József mehádiai sómázsást ugyanott mázsamesterré, helyébe pedig Lincz Károly gyakornokot; továbbá, Wimmer Lajos primási igazgatósági írnokot ugyanottan jegyzővé, ’s helyébe Birkés Endre gazdasági gyakornokot alkalmazó, Bács megye sz. Iván nevű helységében egy 28 évű pórnő f. e. febr. 28 án 4 ép gyermeket, mind fiút, szüle, ’s magzatival együtt folyvást legjobb egészségű. Hirn. 20 cs. kir. ap. felsége szeretett királyunk Buda és Pest városait a’ rendkívüli árvíz által ért szerencsétlenség’, első hírére addig is, mig bővebb segedelemről rendelés tétethetik, az Ínségre jutottaknak szempillantási fölsegéllésekre saját magánypénztárából (Privat-Chatouille) 20 ezer ftot pengő pénzben méltóztatott kegyesen ajándékozni. — Bóna György a rendkívüli árvíz által megkárosodott pestiek fölsegéllésökre addig is, mig a’ bécsi nagykereskedőknél gyűjtést tehetne, ő cs. kir. főhűsége az ország’Nádora rendelkezési alá 40 ezer pengő forintot ajánlott. Budapesti áradás. Miután mart. 8—Dike közti éjjel megmozdult majd 20 lábnyi vizállásu magasságban van. 5 f oka közt beállott Dunánk jege, mindenki elfojthatni vélte keblében szorongó érzelmit ’s remény sugárinak adhatni helyet; de vajmi borzasztólag enyészett el pár nap múlva minden nyoma e" kecsegtető reménynek! A’ jég tetemesb kártét nélkül takarodván le Bécsen kezdve Pozsony, Győr ’s Komáromtól, Visegrádnál a’ kanyargó hegy- és mederszoroson jéghegyekké ’s tornyokká torlott össze ’s annak már is szokatlanul ’s árkán tulcsapongó hullámit olly irtóztatólag feltolá, hogy nemcsak Párkányt egészen elárasztá ’s jobbadán elmosá , hanem Esztergomnak főleg sz kb. és Vízivárosából legalább 600 házat (jobbadán a’ mór téglábulvályogbul vagy köbül de vézna dongára épülteket sodrott ’s rombolt el) innen dúlva jött Visegrádnak ’s Marosnak’s ezeket majd tönkre pusztítva rontott Vácznak ’s itt is mintegy 350 házat eldöntvén több elragadt hajóval, malommal, ház v. ólfedéllel, fakészülettel’s t. ef. zsákmánnyal Budapestnek tört’s ámbár itt újra megállóit a’jég, mindazáltal f. h. 12k én olly iszonyú gyorsan kezde növekedni a’ viz, hogy kevés óra múlva a’budai Vízivárosban, Tabánban (ráczváros), Országúton, Újvárosban (Neustift)’s Ó-Budán még a’felső emeletekbül is csak életveszély közt menekhetének a’ folyvást dagadó hullámtengerbül meg az elrémült lakosok. A’ budai alant fektilbel és külvárosokbul tömérdek házat rontott el a’ jég, sokat megsemmitett az árvíz, ’s még többet erősen megkárosított. Ó Budán kivált több száz ház juta tönkre. A’ lakosok jajveszékelése egész Pestre ’s a’ budai várba hangzott által, úgy hogy összeborzadt a’ szív némelly szörnyű látványokra. Mind ezt azonban nem is hasonlíthatni a’ Pesten történt rémítő pusztításokhoz. F. h. 13ikán ugyanis, miután esti 10 óra tájban 3madszor ’s e’ napon utószor megkondult sz. egyházunkban a’ vészharang, mindenki tudá, hogy az árviz keresztül rontott a’ fékező gáton. A’ dúló özön olly irtózatos gyorsasággal emelkedők, hogy éjfél után 1 óra 20 perczkor már 27 lábnyi 1 hav. ’s 9 von. magosságra jutott. A’ viz először is a’ váczi gátot szakasztá meg felső részén, ’s keresztül rohanván az egész városon, a’ soroksári gátot is átszegé. A’ jég a’ Csepel szigeti jobb és bal vagy soroksári ágon megakadván az ezáltal visszatolt viz a’ pesti szénaraktártól a’ ferencz városba özönlött ’s még éjfél előtt a’ dunamelletti utczákba tolult olly sebességgel, hogy a földszinti lakosoknak alig vala idejük saját személyük megmenthetésére. Éjfél után apadni kezde ugyan a’ viz, de nehány óra múlva újólag duzzadt ’s idén majd egész nap egyenlő állásban maradt; József- és Ferencz-külvárosokat’s az al-és földunasor alantabb részeit azonban már annyira elárasztá, hogy majd minden perczben zuhantak össze házak es számos embert ’s tömérdek barmot temetének romjaikba, mivel annyi helyre mentő ladik nem volt ’s ha volt volna is, nem siethetett mindenüvé egyszerre. Mart, likerje semmit sem változtatott ez egész napközben gyakran meg megújult hajborzasztó tüneményeken, t.i. a’ házomlások és segitség v. szabadító csomak után kiáltozás mindegyre tartott, főleg a’ Józsefvárosban, hol, mint szinte a’város egyéb részeién, némellytek,földrengést is ábrándoztak érzeni, hihetőleg nagy aggodalmuk miatt. József városban lélekrenditő jelenetek közt igen számos ember lelé halálát. Mart. 15-én kezdődött el a’ bel-, Terézia- ’s Leopold városban a’ házdülés, a’ leopoldikülvárosban t. i. Derra 2 emeletü szegletháza omlott össze a’ vásártéren rettentő ropogással minden lakosinak szerencsés megmenekedtek után , a’ belvárosban pedig a’ Kendelényi-ház, a’ paradicsom ’s fehérhajó egy része ’s t.; a’ növendék-papság is elhagyta nagy hasadéki miatt összeomlással fenyegető lakját, így szinte Jankovich Miklós, Pyrker háza ’s t. Igen számos helyen beszakasztá a’ szörnyű erőszakkal tóduló viz a’ hibásan készített kutakat, utczai, udvari vagy kapualatti csatornákat, a' pinczéket is süllyesztéssel fenyegető vagy el is boritá ’s főleg a’ sok földalatti üregű v. pinczéjü házakat, sok helyen pedig még a’földbül is bugadozott a’ viz sustorogva’s örvénymódra kanyarogva. Ezen nap (lókén) délután 2 óra tájban ismét zajongva tódult Budapest közt a’ felvidéki jég, ’s minthogy Promontortul egész Adonyig (hova előbbi éjjel félrevert harang-kongás közt lélekrenditőleg hatott a ráczkeviek és szigetségiek siralma és segitségutáni esengése) vagy mások szerint Tétényiül egész Eaddig úgy szólván egy szakadatlan izmos tetemben állott a’ fenakadt vagy a’ partoktól el nem vált vastag jég, az ettül visszanyomott viz még sokkal iszonyitóbblag kezde növekedni, elannyira, hogy éji 11 órakor az Ö felett majd 30 lábnyi (20 láb 4 hüv. Ovon.) magasságot ért, holott 1775ben csak 24 láb 8 hüv. ’s 10 vonalnyi volt. Mart. 14ke ’s tőke de főleg a’ főldika közti éj vérbötükkel leend följegyezve Budapest évkönyveiben A’ vészharangok tékén egész éjfélig szünetlenül zúgtak, ’s a’ dühös hullámok némelly alantabb fekvő utczákban a’ háztetőket is nyaldosák. Az éj koromsötét volt. Összedőlt házfedeleken, vagy fahomokon dermedezőket vagy nyitott ablakokból segélyért kiáltozókat lehete látni legörnyedezve, kiterjesztett karokkal ’s alant a hömpölygő hullámok ’s rohanó iszonyú jégtömegek közt itt ott elszórva egyes ladikokat’s dereglyéket ’s rajtuk égő fáklyákkal álló hajósokat, kik a’ már másfél napig tartott iszonyú munka következtében kiéhezve ’s hidegtől elgémberülve lelketlen mozgony gyanánt állottak mentő edényükben ’s rekedt hangon kérdék: „Hol kell segély?41 ’s tova evezőnek, nem tudva, kit mentsenek meg előbb a’ számtalan szerencsétlen közül. A’ mint egy illy ladik távozók, az életveszéllyel küzdők kettőzteték kétségbeesett kiáltozásikat, miket csak le lezuhanó házak borzasztó robaja szakasztott pillanatnyira félben. De a’ ki elég szerencsés volt naszádba juthatni, mennyi iszonnyal volt azért még kénytelen küzdeni! Az atya lebocsátkozék kötélen a’ felső emelet ablakából’s gyermekeit kiváná maga után bocsáttatni; ámde a’ szegény gyönge anya hiában küzde a’hátramaradt többi lakossal, Kiki első akart lenni a’ mentő naszádban, ’s végre megharsanván az elmerűléstől tartó hajós szava: „Elég!41 ki képzelheti a’ hátramaradtak kétségbeesésit ’s ki a’ majd elmerülő ladikban haladók fájdalmát, kik közül majd mindegyik egy vagy több kedvest hagyott a’ roskadozó házban, ’s most térdre hullva kéré a’ hajósokat , térnének ismét vissza kirakodás után a’ hátramaradtakért, ’s kérelmét pénzzel, gyakorta évek megtakarított gyümölcsével, támogató. Sokszor visszatértek a’ hajósak; de sokszor nem tehetők azt, nem ritkán pedig már későn jövének! ’S minő borzasztó volt az illyési itt roskadozó házak, tajtékzó hullámok, dűlt falfokok, gerendázatok ’s jajgató emberek közt! A’ hajós szigonya megakadt ’s midőn az azt feltartóztató tárgyat közelebbre húzná , mi volt ? — egy anyának holt teste, ki még karjai közt tartó gyönge merevült csecsemőjét, kit épen etetni akarhatott, mint a’jobbjában levő kis kanálból gyanitni lehete, midőn vele együtt áldozatja lett a’ bősz elemnek! ’S miután ennyi ’s több iszony közt végre biztos helyre jutának a’ menekvők, szenvedésiknek még koránsem volt vége. Kik a’ reform sz. egyházba menekvének, újabb szerencsétlenségbe bukkantak. A’sírbolt, ugyanis a bezúduló víztől felázván lezuhant, ’s hány ember veszté ez által életét! ’S minthogy az oda futamodtak már szinte térdig gázoltak a’ perezrül perezre magasbuló jéggel vegyes vízben, megfagyástól vagy befutástól kellvén tartaniok, kénytelenültek rémültökben vész-zajra kongatni meg a’ harangokat másuvő vitetésök miatt, mi meg is történt, mert mind ezek , mind a’ nép más része a’sz.Ferencz-rendiek házába vonult; de a'falak repedezési miatt onnan csakhamar a’ sz. egyházba volt kénytelen menekedni, ’s ott, éhesen , szomjan ’s bőrig átázottan, hideg köveken, halálos félelem közt küzdeni a’ borzasztólag hosszú éjt. Betegek nyögése, gyermekek siránkozása ’s újabb meg újabb érkezők zaja és jajgatása képzelet-haladó borzadállyal tölté el mindenki keblét. Végre megviradt, ’s az éhség és hideg minden perezben kiállhatlanabb kezde lenni. A’ víztől ment házak már színig tömve valának a’ lakjokbul száműzött menekvőkkel, különösen illyes menedékül szolgált a’ mondottakon kivil az uj épület (pattantyús laktanya), a’Ludoviceum, az invalid- és lövészház, evang. templom, gr. Károlyi György háza’s t. illy, hová hordák az elrémült vagy halál torkábul megszabadított szerencsétleneket s csupán a’ vásártéren ajánlkozott némi védhelyül néhány üresen maradt fabódé, hol estig tanyázott sok szerencsétlen, midőn végre sokán délután Albertfalvát, Promontort, ’s az ez és Buda közt terülő völgységet, mint szinte az egész Csepel szigetséget elborítva utat törvén a’jég- és vizözön,hirtelen apadni kezde a’ Duna,’s a’ nép oszolván, lakásai felkeresésire indult,; de vajmi kevesen lelék meg azt! Az utczákban itt ott, holt embereket ’s döglött barmokat lehete látni fölakadva egyes jég-tömegek tövében,’s e’szörnyű látvány mindenkiben iszonyt gerjeszte. Nem hálálhatni meg soha eléggé némelly egyes emberbarátok nemes lelkű buzgalmát; illyesnek hirdeti főleg a’ megszabadított nép szava b. Wesselényi Miklóst, ki több százat nemcsak megmente az enyészetörvényibül e’ három vésznap alatt éjjel nappal hajón’s vízben levőn, hanem kenyérrel ’s hússal is ellátó saját költségin, mint mai Értesítőnk is tanúsítja, a’ dermedt éhezőket; b.Wesselényivel hasonlóan munkált egy nagylelkű bécsi kereskedő Pfeifer Xaver Ferencz, illyenek továbbá: b.Prónay Albert pest megyei főispán-helytartó, gr.Dessewffy Aurél és Emil, b.Wenkheim László és Victor, b. Podmaniczky János, gr.Zichy László, gr.Szapáry Ferencz, gr.Ráday Gedeon, b. Kerekes , Péchy Ferencz, Havas és Tretter vár.tanács., Eckstein Adolf’s többen, kik, tehetős létükre több ladikot bérelvén, megmenteni sietének a’ szegényeket, kik közül sok nem lett volna képes a’ hajósak zsurló kivánatit kielégíteni; mert, fájdalommal kell megváltanunk, voltak olly nemtelenek, kik veszni hagyák a’ szerencsétlent , ha nem tudó megfizetni a’ kivánt iszonyú dijt, és voltak még ollyanok is, kik a’ düledező házakból mindennemű