Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-05-15 / 39. szám
maller é's t.írs., Rotschild M. A. és Hai, és Sina Simon Gy. 30 millió pgc forintnyi kölcsöneszközlést vállalának magukra, olly föltéttel, hogy a’ cs. ausztriai kormány e’ mennyiség visszafizetésére 40 év alatt kötelezi magát 1840 dec.lsejétül 1878 junius lsejéig kitűzött sorshuzási terv külön határzati szerint, összesen 74,250,500 pgc forinttal készpénzben, melly mennyiség az egész tőkét kamatostul foglalja magában. E’ kölcsön befizetése, elsorsozása és visszatérítése mellett következő feltételt fognak gyakoroltatni: 1) A’ befizetések 30 egyenlő hónaponkénti járadékban történendőek 1839 mart.lsejétűl kezdve. 2) A’ kölcsönzött összes mennyiségről 120 ezer kötelezvényt kapandnak a' kölcsönadók tetszés szerinti használásul, mellyek mindegyike 250 pgő forintról szólam 1 és 5 külön részre lesz fölosztva 50 pgő forintjával. 3) E’ 120 ezer kötelezvény 11ezer külön sorozatra fog osztatni, mellyek mindegyike 20 kötelezvényből állami. 4) Az elsorsozások olly móddal történemlők, hogy 1840 jun.lsejétől 1845 dec.lsejéig 12, minden 6 hónapban egy; 1840 dec. lsejétől 1851 dec. lsejéig 0, minden 12 hónapban egy, ’s 1853 junius lsejétől 1878 dec.lsejéig 18 húzás, minden 18 hónapban egy, történjék. 5) A’ tervleg kitűzött években junius és decemb.lsején a’ sorozatok kihúzása menend véghez, 3 hónappal ezután pedig a’kihúzott sorozatokban foglaltató kötelezvény-számok, a’ rájok eső nyereményekkel, mellyek kifizetése újabb 3 hónap eltelte után történik. fi) E' kifizetést teljesitendik: a’ bécsi cs. kír. közönséges országos adóssági pénztár, vagy a’ prágai, bronni, sembergi, budai, n.szebeni, linzi, salzburgi, graetzi, laibachi, klagenfurti, görtzi, innsbrucki, milánói, velenczei, és zárai hitel-pénztárak pengőben a’ kihúzott kötelezvény előmutatóinak, még pedig az egész azon számra háramló nyereménnyel, ha t. i. a' kötelezvény mind az öt részét nyújtja be, egy részről pedig az arra eső ötödnyereménnyel. Előkötelezvény azon megjegyzéssel iktattatik az országos adósságot tárgyazó könyvekbe, miszerint az a’tökéletesen véghez ment visszafizetés után minden kötelező erejét’s hatását elveszti, és az egész kölcsön elmúltnak fog tekintetni. Bécs, april Isikán 1839. Biehhofz József b., Handscliky Ferencz. E* kötelezvény a'cs. kir. közönséges orsz. adóssági pénztár hitelkönyvébe van iktatva. Bécs , april 24dikén 1829. A’ cs. kir. köz. orsz. adóssági pénztárért, IVoliters F. főpénztárnok; Sicard József, ellenőr.44 — Portugália. (Uj ministerség.) Lissabon, ápr. 2bán. A’ ministerségi zavarnak következő kabinet vete véget: Ribeira de Sabrosa b. ministerelnök ’s hadi 's ideigl. külügyi és tengerész; Julio Gomez da Silva Sanchez bel; Joao da Cunha e Aranja jogi ’s vallási; Manuél Antonio de Carvalho pénzügyi minister. A’ külügyes tengerészministerség Sa da Bandeira számára üresen hagyatik, csak még előbb némelly fontos tárgyban a’ cortes egyezését várják be. A’ mostani ministerség ennélfogva egészen a’ bal vagy is a’ September párt tagjaiból alakult, melly egyedüli politikai elvrajzának (programm) az #83 aki alkotmányt nyilványitá a’ ministerségalakulás előtt. Carvalho megmaradta mégis a' kereskedőséget annyiban megnyugtató, mert a’ pénzkeret tetemesül szökkent. Sa da Baguéira, a’ volt ministerelnök, visszalépte utolsó napjaiban, kir. rendelményt bocsáta közre, melly az idegen hajóknak portugál lobogókkali élhetést tiltja meg, ha csak 1837 jan. előtt erre nem kapának jogot; e’ rendelet czélja, úgy látszik az , hogy idegen hajóknak portugál lobogók alatti rabszolgakereskedésük gátoltassék. — Ápr. 21 kén kelt össze a’ 12 évű Sampayo kisasszony, a’ dús örökösnő, kinél Portugáliában most nincs gazdagabb hölgy, Fayal marquisval, Palmella lig legidősb fiával. — Anglia. (A’ ministerség helyzete az izlandi kérdés iránti győzelem után.) E’ fontos tárgyról így értekezik egy londoni levelező april 2sikéről: „Azon rész fogadtatásból, mellyet a’ chartista küldöttség Londonban tapasztalt , azonnal következtetém, miszerint ebből inkább számozhatnak rész, mint jó következmények , mert az izgatás a’ gyúlékonyabb tartományokra fog szivárgani és sokkal nagyobb hatást gyakorlatul, mint a’ fővárosban eszközhetett volna. Sejtésem nem csalt. O’Connor ugyanis egyik legközelebb ülésben azon indítványt téve , hogy a’ küldöttséget országvándorrá kell tenni, azaz , hogy az ország minden részeiben váltogatva gyakorolja ezentúl befolyását. O’ Connor izgalom nélkül tárta föl a’ chartisták minden hibáját, mellyek lényegileg következőkben pontosainak : 1) Ideghasonlás és a’ mérsékpártiak túlnyomósága által a’ határzottabb érzelmű nép elidegenőlt , pedig most hihetőleg kizárólag csak ez fog munkálkodni. 2) A’ küldöttek közül is számosan igen hanyagul viselék magukat, ’s azért a’ nép bizalmatlanságát tökéletesen megérdemlék. Mások mint például Fletcher és Whittle inkább engesztelő hangon szóltak, azon tekintetben legalább t. , hogy a’ személyesen vádlottakat ótalmazák; noha egyébiránt az ügyre nézve egészen O’Connor értelmiben szóltak. Hetherington könyvárus , ki a’ középosztály képviselője azon gyülekezetben , az egészet csupán időközti kilönségnek nevezé , ’s azt törekvők megmutatni, hogy a’ mérsékpártiak csupán próbául akarják használni az erkölcsi erőt, ’s annak nem siikerülte esetén bizonyosan ők is testi erőhöz folyamodást tanácslandnak. Mit jelent ez már most? O’Connor egyedül testi erővel akar győzni, Hetherington pedig tartaléksergől kívánja ezt használni, ’s erkölcsi hatalomnál erősíteni. Több népgyűlésben sokszor a’ pénzügy is szőnyegre került, melly pontot a’ napi sajtó mindenkor híven használt ez embereknek kaczajtárgyul tételére. Én nem olly könnyen fogom föl e’ tárgyat. Ha hűtlen kezelés forog kérdésben, akkor itt csakugyan megmutathatni, miker az eltulajdonítások sokkal csekélyebszerűek, hogysem azokból tökéletes csalásrendszert lehetne következtetni. Lehető veszély kiszámításban pedig a’ legroszabb lehetség is legnagyobb valószínűség — hogy a’ számolási rendszer csalékony, vagyis, hogy van olly kisebbség, melly a’pénzt titkos czélokra fordítja,’s nem bir annyi Ügyességgel, hogy magát tetten ne kapatná. Egy tettdolog tagadhatlanul be van bizonyítva, hogy t.i. fizetett téritgetők küldettek széllyel az országban. Itt nem csupán a’ chartisták forognak kérdésben, hanem még következő nevezetes körülmények tűnnek föl: 1) A’könyvkereskedés egész menete azt tanúsítja, mikép az olcsó könyvek ’s kiadások száma naponkint nagyobb mértékben haladja meg a’ drágákét. Mi következik ebből? Hogy a’ vagyontalanokat nagyobb olvasás vágy buzdítja, mint a’ gazdagokat. 2) Mig a’ drága kiadások ’s könyvek naponkint üresbekké ’s pillanat kivánatinak hódolókká lesznek , az olcsók folyvást komolysággal tüntetik ki magukat. Mit tanúsít ez ? Hogy az alsóbb osztályok szellemileg emelkednek, a’ felsőbbek pedig aljas testiségbe buknak. De ezek csak előzvények , már most térjünk a’ dolog velejére. Az izlandi kormányzat öt napi vitatása kétségkül fényszakát képezi a’ jelen parliament ülésinek. Fénytől azonban nem kell megvakulni. Olly fiatal párt ereje, melly követőket akar szerzeni, tettre szánt férfiak elhatárzottságában áll. Ki mer, az nyer, régi közmondás szerint, melly mindazáltal csak annyiban igaz, hogy a’ ki semmit nem mer, az nem is nyerhet egyebet semminél. De ha nyert már az ember valamit, akkor fődolog , hogy azt megtartani törekedjék. Ez a’ torykat rosz állapotba helyzi, mert a’ felsőházban korlátlanul uralkodnak ők, ’s a’ szerencse anyja az elbizottságnak. Roden indítványát a’felsőházban valódi őrjöngés szidó. Az orangisták a’ szó legteljesb értelmében Irland kardlovagjai voltak ; ők igazítottak el ugyanis Izlandban minden ügyet, de karddal, ’s ezért most egész Izland lakossága boszuló nemzetté vált. Továbbá, az orangisták főerejöket elveszték a’ katholikusok fölszabadittatása által. Alit akarnak tehát most az orangisták ? Mindent visszanyerni, még pedig azon pillanatban , midőn a’ viszonyok változta következtében egész Izland parancsnokává lett O’ Connell, ’s midőn milliókaru szörny lett Izlandból egyetlen fejjel. A’ felsőházban győze ugyan Roden , mert ott vakbuzgalom hatalma uralkodik, de az alsóban méltó sors büntetését. Olvassuk csak Peel, Stanley és Graham beszédit, ’s látni fogjuk, hogy ezek szavai engesztelő természetűek valónak Izlandra nézve, ’s csupán a’whigek iránt ellenséges szándékunk. Az alsóházban czélirányosb osztályozás uralkodik a pártok között, ’s azért okosság uralkodik abban , melly a’ veszély s gyengeség leánya. Az országra nézve pedig legfőbb fontosságú az alsóház, mert a ministerség megmutatá, hogy évekig is kormánypoleton maradhatni alsóházi többséggel nyílt daczolásban a’ felsőházi ellenzési többséggel. Minden ember tudja itt, miszerint e’ pillanatban csupán Peel-Wellington féle ministerséget gondolhatni lehetőnek. Jól van , tegyük föl tehát, hogy csakugyan illy ministerség létezik, ’s hallgatásra kényti a’ túlzó torykat; Izlandban azért mégis mindenkor bizalmatlanság fog uralkodni Boden és pártja ellen, ’s e’ bizalmatlanságban halált lelne a Peel-Wellington féle ministerség. Izland határzott ellenzést támasztna a’ tory kormány ellen, ez pedig az eddigi előzmények után nem adhatná meg Izlandnak törvényszerűleg azokat, miket követelni teljes joga van; míg a’ whigeknél nyugodtan nézék ezt el az izlandiak , mivel bizalommal viseltettek irántuk. Tory ministerség alatt ügyeire nézve nem kívánna engedélyeket Izland, mi igen természetes ott, hol személyek iránti bizalom nincs. Ez igen rosz következményű lehetne, és Izlandot kik Canadává változtathatná. Ez azonban még nem minden. A’whigek állapota e pillanatban roszabb, mint valaha. Russell és Morpeth bátran szólnak ugyan s a többség mellettük nyilatkozik Peel indítványa ellen, azonban a radicalok is kimondák ezúttal azon határzott véleményüket, miszerint ők csupán izlandi politikáját helyeslik a’ ministerségnek, de koránsem egészáltalányos kormányrendszerét, mellyet egyenesen kárhozatosnak nyilatkoztattak. A whigek 22 szónyi többséget nyertek, Duncombe radical indítványa mellett 82 radical szavazott; a’ radicalok elpártolása esetén tehát 60 szónyi kisebbségben maradtak volna a’ whigek. E számítás nem egészen helyes ugyan ,mert a’ 82 szózat közt több izlandi követő is foglaltatik, kik minden esetre mindenkor a’ whigek mellett szavaznak ; de mégis igen aggasztó a mostani kormányra nézve , hogy a mellette feltétesen nyilatkozó többség is olly csekély. A’ whigek, ha ellenszegülni kívánnak a toryknak,egészen a’ radicalok hatalmába esnek. Ezt nemcsak a parliament tanúsítja, hanem még sokkal inkább a’ sajtó. A múlt heti vitatás alatt leghevesb pártolója volt a’ whigeknek az Advertiser, s most ez is már javítások szükségérül szól. A’ M. Chronicle bizonyos idő óta láthatólag változtató színét, mert készülnie kell, hogy tory ministerség hatalomhoz jutása esetén az ellenzés pártnak szolgálhasson. Most csak két esetet gondolhatni lehetőnek. Az első szabadabb szellemű ministerség. Már rebesgeték, hogy Normanby marcj. vallolandja el a ministerelnükséget. Mondják mindazáltal, hogy a’ királyné Melbourne lordon kívül nem akar más ministerségi elnököt; ez nem valószínű, mert ha valamennyi radicalt megnyer is az uj ministerség, azért a’ whigeket még sem fogja együtt megtarthatni, mivel ezek közül sokan csupán a’ mostani ministerséghez ragaszkodnak. Tehát megmaradjon a’ ministerség ? Az nem tarthatja fön tovább magát, ha engedélyeket nem nyújt a’ radicaloknak. Tehát tory ministerségget ajánljunk? Ez csak uj parliamenti választás esetén szerezhetne magának többséget, mert a’ gabnatörvény elleni izgatás miatt valamennyire meghökkentek a’ földbirtokosak, ’s nagy részint a' torykliz csatlakozónak , mit számos whigtől is várhatni, miután közülük sokan csak személyes érdekből szavaznak a’ mostani whigkormány mellett. Ennek következőiben Peel-Wellington féle ministerség bírna ugyan többséggel az alsóházban , de mi tovább ? Peel beszéde miatt a’ felsőházi toryk meghasonlának az alsóháziakkal, ’s igy Peel nem tarthatná fon magát kormányon, ha a’ felsőházi vakbuzgó pártot engedélyekkel nem ipar ködnek meghódítani. Ez esetben mindazáltal az egész ország ellenzést képezne az igy tvl )