Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-07-13 / 56. szám
( ,223 ) - dekhez indult. — Espirfero jun. 12kén jelenté Amurriobul , mikép a' carlosiak elhagyván S. Vicente erősséget Guriezoban, Aleson tábornok azonnal elfoglalá azt, és a’ramalesi vonal erősítésihez fogott. — Meerbe. pontosan engede a' kormány-parancsnak ’s Francziaországba távozék. Az alkotmányos ügy igen buzgó parancsnokot veszte általa, kinek helyét nehéz lesz kipótolni a' mostani zavarok közt. — Anglia (Lapnyilatkozatok a’ csekély ministeri többségről. Elegy.) A' tory lapok hosszas czikkekben pattogtatnak örömtüzet a’ néhányszor mutatkozott csekély ministeri többség miatt, 's különösen a’nevelési ügyben nyert két szónyi többséget szabdalgatják. A’ Standard szokás szerint kiemelni törekszik, milly nagy lett volna a’ conservativ többség, ha tisztán angol követek ülnének parliamentben, azaz ha a' skót radicalok izlandi katholicusok ki lennének onnan zárva. Értekezését e’szókkal rekeszti a’Standard: „Mit fógnak már most tenni a’ministerek ? A’ Chronicle értésünkre adja, hogy megmaradni szándékoznak tervük mellett. Kiváncsiak vagyunk, mikép fogják azt eszközölhetni. Melbourne 1. nyíltan kimondá, miszerint 5 szózatnál nem nagyobb többség olly nagy bizalomhiányt tanúsít a’ ministerség ellen a' parliament résziről, hogy az tovább nem maradhat meg hivatalban; annál inkább köteles tehát lelépni a’ kormány most, midőn csak két szónyi többségre tuda szert tenni. De mit mondjunk ollyas kormányról, melly még e’ két szózathoz is ragaszkodik, és folyvást küzd azon rendszabály mellett, mellyről olly határzottan adá véleményét az alsóház.“ A’ Courier kérdi: vájjon csakugyan nem akarnak é a’ ministerek semmit tenni, mi barátikat fölébresztené mostani halálos álmukból? Utóbb pedig igy szól: „Leggyalázatosb pulya nyúl lenne Melbourne, ha mostani szükségében el tudná hagyni királyi asszonyát, Ő mint hőse lépett föl a’ fiatal szép királynénak,’s azzal olly felelősséget von magára, melly elől többé nem szabad visszavonulnia. Semmi föladás! Végig kell küzdeni a’ harezot utolsó lélekzetig, ’s ha nem nyerhetni nagyobb többséget, föl kell oszlatni a parliamentet. De a’ feloszlatás, a’ szabadelmű párt által egyhangúlag kívánt engedvények megadása nélkül, olly bélyeget sütne az alsóházi követek homlokára, hogy velük többé sem whig sem tory kormány nem kivánna érintkezésbe jőni.“ — A’ Dublin Post, O'Connell lapja, melly többnyire jól szokott értesülve lenni, biztosan mondja állíthatni, hogy az idén nem fogják föloszlatni a’ parliamentet. — Granteley Berkeley alsóházi tag nem rég az uxbridgei rendőri törvényszék előtt volt kénytelen megjelenni, mivel kakas viadal-tartás miatt vádolá őt az állatok elleni kegyetlenséget gátló társulat. A’követ urat 5 font sterlingnyi büntetésre ítélte a törvényszék, melly határzat iránt ellenmondást nyujta be a vádlott, s nyilványos lapokban következőleg mentegeti azon szenvedélyét , melly miatt vádat támasztottak ellene : „Ha kegyetlenség e társulat jelszava, úgy azt minden mezei mulatságunkra alkalmazhatni, mikben állatok is részesülnek, pedig királyi főpeezérünk is van,s igy maga a’ korona is pártolja e szép mulatságokat, az ascoli lóversenynél pedig fényes jutalmat is szokott kitűzni. Én részemről megvallom, hogy minden ó angol vadászati szokásnak szivemből barátja vagyok. Az erdő, mező, viz, népszinjáték, öklészkör, ’s azon becsületes igazszivü ütlegcsere, melly annyira örvendezteti minden valódi angol lelkét, nekem legfőbb gyönyörül szolgál. Bámulni szoktam én a szilaj bátorságot emberben, állatban s madárban; ám de a sáromba fogott állatok verését valóban én sem tűrhetem.“ A vádlott e védelme daczára is fizetni volt kénytelen, mert különben, noha alsóházi tag, mégis egy hónapi kényszerített munkára kellett volna vándorlania nyilvános javítóházba.—A katonai tengerészosztály néhány nap óta számos gyűlést tart.— O’Connell burgonyát ’s pénzt osztogat szegény bérlőinek. — Branczlaopszá?. (Barbés minden felelősséget magára vészén.) A pairszék jun. 20- diki ülésében félreveté az ügyvédek ellenkezésit, ’s rögtön vallatáshoz fogott, nem akarván minden vádlottnak törvényszék ebbe állittatását bevárni. 29 ikén jelenté Dupont, Barbés és Bernard ügyvéde, hogy a’ pairszék múlt napi határzata ellen nem fog szólani, mivel azt a’ törvénykezési teremen kívül fogja megítélni a' közvélemény. Az elnök rendre utasitá őt. Barbés ezután következőleg hallata magát: „Ha magamat érdekelne csak e tárgy, egészen hallgatnék, mert nem ismerem meg Önök bíróságát. De más vádlottak is állnak mellettem , ’s azok iránti kötelességemet tartozom teljesíteni. Azok érdekiben nyilványitnom kell, hogy ők nem voltak értesülve a’történendőkrül; bizonyos tekintetben elragadó őket a rohanó folyam. Én részemről semmi kedvezményt nem akarok hozni nyilatkozatomból. Az általányosan történtek iránt minden felelősséget magamra veszek ; egyes eseteket mindazáltal elutasítok magamtól , mivel azok becstelemteni fognának engem. Droumeau tisztet nem én gyilkolom meg. Olly tettre nem vagyok képes. Hasonló fegyverekkel megküzdöttem volna ugyan vele, fényes nappal, az utcza közepén, de orgyilkosság nem mesterségem. Rágalmazók a’ nép egyik bajnokát! Egyébiránt, uraim, e nyilatkozás nem Önöket, hanem Francziaországot, Európát, az egész világot illeti. Egyszersmind jelentnem kell, hogy a’Moniteur republican», nem a társulat tulajdona. Bonnet és Nougués épen nem tartoznak a társulathoz. Többet nem fogok szólni, é s ne is fárassza magát , elnök úr, kérdésekkel. Én politikai ellenimmel állók szemközt, ’s nem barátimmal. Vegyék Önök fejemet, itt van!“ Elnök: „Mégis ki kell Önt hallgatnom Droumeau halála iránt, kinek meggyilkolását Ön tagadja.“ Barbés : „Mivel ez politikai természetű kérdésekről nyilatkozásra vezetne , tehát nem szólok semmit. E’ fővád ellen csupán azért ótalmazám magamat, mivel lelkületemet becstelenité. Még egyszer, — itt fejem!“ Ezután Bernard vallatásához akart fogni az elnök; de az is ünnepélyesen nyílványitá, hogy semmire nem fog válaszolni. Most a’ tanuvallatás következek. A’ három első tanú azt monda, hogy nem ismeri a vádlottakat. Cugnet korcsmáros Barbést ismeri ugyan , de Bernardról semmit nem akart tudni. Az előbbi pipára gyújta nála , s intessre , hogy távoznék, mivel az utczán csatáznak, ezt válaszola : „Ne féljen Ön, csak gyermekek azok.“ Reynard korcsmáros beszélé, miszerint eleinte két ifjú jőve hozzá, kikhez utóbb többen is érkeztek s ezt kérdék egymástól: „Eljöttek már ?“ mire: „Nem!“ Jön a' válasz, mig végre bizonyos jeladás után mindnyájan e' kiáltással: „Itt a’ pillanat! Siessünk!“ elrohantak. Reynard be akaró korcsmáját zárni; de az ifjak még nagyobb számban visszajövéssel fenyegetek őt. Oudard következő tartalmú iratot látott Maréchal elesett zendülőnél: „A* korcsmában , sz. Martin utczában 21 órakor,“ ’s e" rendelés Barbés kézirata volt, az egyesületi alapszabályokat pedig Bemnardirá. Bernard : „Nem tagadom.“ Lepage fegyvertára kiraboltatását beszélé el, Crapelet könyvárus pedig tanúsító , mikép az évszaki társulat alapszabályi ugyanazon bőrökkel voltak nyomva, mikkel a’ Lepage tárában találtatott fölszólitások készültek. Egy asszony vallomásiból az világiért ki, mikép Barbés május filkén elutazás’ ürügy alatt ládát tön le nála, mellyből távolléte alatt lőport vettek ki a’zendülők. Egy polgár látta, midőn háza előtt töltéseket osztatott ki Barbés, mire néhány azonnal lődázni kezde csapatjából, mit ő komolyan tilalmazott. Őt (a’ tanút) fiástul fegyverfogásra akarók kénytelni a zendülők; de ő illy válasszal utasitá el őket: „Önök szabadságért küzdenek, tehát ne vegyenek erőt szabadságomon.“ (Kaczaj.) A zendülők nikiről szüntelen csak: „Fegyverre !“ kiáltozás lmrsága. Leblond, hatóságőrségi hadnagy, ki a’grenetai-utezai torlaszt foglaló el, egy sebesültet láta ott , kire még a' lőpor-összeesküvésből vélt emlékezni, mi okból azonnal el is fogatá őt. Az elnök azon kérdésire, ismeri e Barbést, igennel válaszolt a’ fogoly; öltözete leírásában mindazáltal egészen ellenkezőleg nyilatkozok egy másik tanúval. Levrand orvos hátulról látó azon zendülőt, ki a’chateleti téren a’ tisztet agyon lövé; de a’ vádlottak közül egyben sem ismert reá. Azon őrcsapat egyik közlegénye mindazáltal Barbést mondja gyilkosnak, egy társa ellenben tagadja ezt. Ezután még több tanú szólt, kik közül némellyek Barbést mondák gyilkosnak, míg mások nem akartak benne arra ismerni. Elnök: „Barbés! nincs Önnek mit szólnia Barbés: „Sokat kellene mondanom , de helyzetem nem engedi.“ Elnök: „Barbés, midőn politikai helyzetét említő Ön, nem kényszerítem Önt többé; de ha most még szólhat valamit, úgy tegye azt: az emberiség s tulajdon érdeke nevében szólítom fel Önt, szakassza félben hallgatását.” Barbés: „Elnök úr! Ha háborúban ellenségei hatalmába jut az indián , nem törekszik magát átaknázni, hanem önként hajtja fejét a’ nyuzókés alá. Én követem az indiánok példáját.“ Néhány csekélyebb jelentésű tanú kihallgatása után más napra halasztó az ülést az elnök. (Fairszéki ülés. Brassai - vád alul fölmentve.) Jan. Siitkán nagyobb számmal jelentek meg a’pairszéki teremben a' kiváncsiak. Déli bórakor bevezeték a’ vádlottakat. Barbés és Bernard figyelmesen olvasók az ügyvédeiktől kapott lapokat. Először is Nougués vádlottat vonak kérdőre, ki legtöbbet vallott a’nyomozó bíró előtt. Akkori nyilatkozati mindazáltal nem egyezőnek meg mostani vallomásival. Mindenek előtt nyúlványitá, mikép ő nem szándékozik vádlói segédeszközül szolgálni, hanem csupán tulajdon személyét érdeklő kérdésekre fog válaszolni. Bernard elleni vallomásit visszavonó, mondván, hogy csupán azért állitá, mikép május 12dikén mindenütt a küzdők elősorában látta Bernardot, mivel holtnak vélvén őt, gondolta, miszerint azzal épen nem fog neki ártani. Egyébiránt sajnálja, hogy Barbés ellen szólt, mert tetteihez épen semmi köze. Ő maga részesült a harcrban, de társulati tag nem volt, hanem csupán barátja néhány társulati tagnak. „Két ellenséges elv közti harcz volt ez, így szólt, miután pedig az egyik elv megbukott, tehát ítélethozásról többé nem lehet szó, hanem csupán visszatorlásról. Nem folyamodom tehát Önök igazságához, hanem nagylelkűségükhöz 44 órában törekvik őt meggyőzni az elnök , hogy illy magaviselettel nem nyerheti meg e’ nagylelkűséget. Nougués, kit talán esküje, vagy a’ titkos társulati tőrbirószék ijeszte , semmi további vallomásra nem volt kénytelhető. Elnök: „Ön is lelkülettel bírhat ugyan; de ez nem jogosító azért nyílt utczán polgárok é s katonák megrohanására fegyveres kézzel, mielőtt azok védelemről gondoskodhattak volna. Illy vad bánásmód embertelen, ’s arra semmi sem jogosítható Önöket.“ E’ nyilatkozást ismét tanuk kihallgatása követé, de ez újra igen kevés világot vete az egész történetre, mert Barbésban ezúttal csak egy 13 éves gyermek akart az őrhelyi tiszt gyilkosára ismerni, ’s ez is csupán akkor, miután újával mutatott reá egy közel álló rendőr. A' többi tanú közül egy sem ismerheté meg a'vádlottak közt a’ gyilkost. Némelly nevetséges nyilatkozatot is lehete hallani ez ülésben. Egy tanú többi közt mondó, hogy midőn egy sebesültnek vélt zendülőhöz igy szóla: „Ön sebet kapott?“ ezt nyeré válaszul büszke megvető hangon : ,,A’ franczia soha nem kap sebet!“ (Kadzaj a’hallgatók közt.) — Brossán! tábornokot a „Presse“ szerint 3 szóval 2 ellen minden vád alul fölmenté a’ katonai törvényszék; a’jour des Débats mindazáltal azt állítja, hogy az ítéletet még nem tudhatni, mivel a’zavaros jég minden telegrafi közlekedést félben szakasztott; de későbbi tudósítások a’ hirt valósítják. — Guadeloupei levelek igen nagy ingerültséget mondanak uralkodni az ottani fehérek résziről azon tisztviselők ellen, kiket a szerecsenek fölszabadittatásában munkás részeseknek gondolnak. Május 21dikén éjjel beverék egy illy tisztviselő ablakit, ’s minden oldalról e’ kiáltozás hangzók: „Le a’ négerbarátokkal !“ — A’ király már négy nap egészen kimaradt a’ ministeri tanács ülésiből, ’s mint mondják , csak a’ májusi zendülők pőrének eldöntetése után szándékozik ismét részt venni a’ titkos tanács ülésiben. — A’ követkamra jut. Ijén kezdé meg a’ keleti ügy vitatását* midőn t. i. a’10 milliónyi hitel jó na