Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1839-11-13 / 91. szám
( 3ߣ ) kezdete előtt Veszel Eduard hangászkarmester által a’ nemzeti casinoi egyesület tiszteletére készített magyar nemzeti előzene (ouverture) hajolva lepő meg a’ hallgatókat, ’s hangos éljent arata. A’ német színházból is megelégülve tért haza mindenki. íme Pécs példája annak, hogy egyesült akarattal sokat tehetni. Három év alatt egy uj játékszín és két színjáték diszesit ’s mulattatja e’ várost, mellyben minderről három év előtt senki sem álmodott! Eszter gombul ezt írják od. 31én: A’ napokban tért haza jó egészségben Jordánszky Elek fölszentelt tinnini püspök Budapestről, hol múlt hét folytában kilencz ezer lelket részesite a’ bérmálás szentségiben. — A’ mi lelkesb közönségünknél is érzést gerjeszte az orosz birodalmi, görögök szakadása ’s valamint sok meg van győződve arról, hogy e’ görög atyánkfiainak nagyobb része folyton hiszi azon alapos tant: egy az isten, egy a’ keresztség, egy a’ hit, egy az anyaszentegyház; úgy más részről azt sem kétli, mert napvilágnál szemelt adatok hirdetik, hogy e’szakadást nem elvek (okfők), hanem világi hatalom eszközlé hihetőleg azon politikai nézetekből, mellyektől úgy látszik egész Európa tart. Voltak köztünk olly kislelkűek is, kik az egyház süllyedésétől ijedeztek, feledkezvén a’ gondviselés csuda működésiről. Vannak országszerte bizonnyal többen is, kiket csak az egy orosz szakadás, vagy porosz kath. egyház ügye csüggeszt, holott a’ kath. egyház hajóját keletkezte óta szakadatlanul hányja mérges szélvész a’ nélkül, hogy az legkevésbbé megrongáltatok volna, ’s ugyanez által bizonyul, hogy kormányzója a’ mindenható. Vannak, kik illyeseken kaczajt ütve, örűlve jósolgatják a’ kath. egyház bukását, nem gondolvánmeg , hogy a’ legszentebb gondviselés kinyilatkoztatott rendeletei szerint a’ kath. egyház örökké állni fog. Ha keleten borús, forduljunk éjszaknak, virad ott! (lásd erről bővebben mai Társalkodónkat.) KÜLÖNFÉLE: Miloshy már megegyezők fia, Mihály hgnek,fejdelmi székre emeltetéseiben, mit eddig leginkább csak azért ellenze, mivel rendkívül fölingerült azon nemtelenség miatt, miszerint belgrádi személyes ellenségei a’ nagyúri disztelektől akarók őt ármánykodásik által megfosztatni. Mihály hg mellbaja enyhült már, ’s a’ szerbek tökéletes csöndben várják uj fejdelmök megérkezését. Belgrádon múlt nyár folytában 200 uj házat építettek, jövő nyáron pedig még 50’0 fog fölépülni. — Ungerhofter tábornok, zimonyi katonaparancsnok, Belgrádon ünnepélyes látogatást ten Choszevo basánál és az orosz főconsulnál. — Az őszi gyapjuvásár Budissinben olly kedvező volt a’ vevők sokasága miatt, hogy egy tallérral emelkedők a’ múlt tavaszihoz képest a’ gyapjuár steinjától vagy is öt tallérral mázsájától. — Pinkafő (Vas megyében) nov. 3ár.: Az egész környékbeliektől kedvelt, szelíd és jámbor viseletű sinnersdorfi molnárt Trattner Mihályt múlt hó 18. napján életének 45. évében kegyetlenül meggyilkolták. Ugyanis az ezt megelőzte napon a pinkafői hétivásáron Trattner egy fésűstől, kinek kevés nappal ezelőtt néhány száz forintot hitelezett, a’ kölcsönt visszakapó olly ígérettel, hogy még az nap szivességéért a’sinnersdorfi korcsmában jó uzsonnát fizetend. Ez mégis történt, ’s a’ molnár pénzével hazatért a’ vásárról. Alkonyatkor malmában a’ megkivántató rendeléseket megtevőn, 18 éves fiára bízott mindent,’s maga egy ringben sietett a’ helységi korsmába a’ megígért uzsonnára; a’ már jelenvoltak közé még két határőr is elegyült, kik szinte éjfélig mulattak velök barátságosan, midőn eltávozának. A’ többi még éjfélutáni két óráig ott maradt a’ molnárral együtt, midőn ez a’ korcsmárosnak kijelenté, miszerint ő az éjét nála töltendi. Azonban a’fésűs és neje unszolásira haza indult. Alig haladt egy kis darabra, midőn a’ két határőr megragadó ’s legott meggyilkolá. Hajnalban a’ korcsmabeliek fölkelvén, a’ molnárt vérében heverve látók’s meghalva lelék, a’szomszéd pórház előtt. E’ miatt gyanú levén a’ két határőrre, egyik, 25 éves, a’ másik 20 éves, még az nap elfogattak ’s Thalbergre (Stájerországba) vitettek, hol börtönben várják érdemlett büntetésüket. — Budán a’sashegy tövében Pfeifer Ignácz pesti választópolgár , ismét egy régi római emléket (fogadványkövet) fedeze fel, melly Palok deszkakereskedő kertiháza oldalába van falazva ’s rajta következő érdekes irat olvasható: DIVI. TRA. E (et) AVREL o R.IM (Romanomul imperatoribus) V.SVST. EX. BECO S (votum solvit) PRO SALUTEM MEAM ET OM NIVM. MEOR NUMINI. EIUS. DED IC AVI. SABINO N E TVMVS ToCo(Hm.)—Liszt hazánkfia oct. utolsó napjaiban Triesztbe érkezők ’s a’ nagy színházban adá első hangversenyét. Valamennyi lap terjesztő azon hirt, miszerint Liszt Paganini példáját követve fejdelmi ajándékot, 60 ezer francot adott Beethoven emléke fölállítására. Liszt erre azton megjegyzést tevő Triestben, miszerint ő valóban sajnálkozék az érintett emlék ügye olly lassú haladásán ,s mindenkép törekvők azt előmozdítani, de 60 ezer frankot nem ajándékozott arra. Az egész történet tulajdonkép ezen alapszik: Liszt Florenczben létekor Lorenzo Bartolini jeles szobrásszal ismerkedők meg, ki Liszt mellszobrát készíti el a’ párisi legközelebb mükiállitásra, ’s azon kívánatot jelenté, hogy művei egyikét szeretné a’ bécsi mükiállitáson látni. Liszt sokkal világosi* tanujeleit látá e’ művész rendkívüli ügyességének, hogy sem hidegen lett volna képes elhallgatni e’ kívánatot, szerződést kötött tehát vele emlékkészitésre Beethovennek, mire nézve igen szerencsés tervrajzot mutatott is neki elő Bartolini. A’ műnek 3 év alatt kell elkészülnie, melly időközben Liszt 3 hangversenyt igérkezik tartani Parisban, Bécsben és Londonban a’ költségek födözésire, a’ szabad ajánlatokon fölül, ’s a’ még azután is talán hiányzandó mennyiséget tulajdon erszényéből szándékozik pótolni, hogy teljes legyen a’ 60 ezer frank, mennyibe az emlék körülbelül kerülni fog. Liszt tehát irta honi aláirás-gyűjtő választmánynak, hogy jegyzékeit fejezze be, ha tervét helybenhagyhatónak véli. Egyébiránt Liszt épen nem akarja fejdelmi bőkezűségnek neveztetni e’ tettét, hanem csupán hódolatnak, mellyet a’ nagy művész érdemeinek nyújtani tartozik. _ Amerika. (four, du Havre.) Montevideo! aug. 20-i hírek szerint a’ francziák állapotja Kozíts asarnoki szeszélye miatt veszélyes; ismét uj kivégzések történtek’s az ellene tervezett franczia hadszállitás dühét még őrültségig emelendi. Lavalle tábornok csapatival folyvást Garcia szigeten állomásoz ’s minden órán Buenosayres elleni indulását várják. E’ tábornok földjeihez felszólítást intéze, mellyben száműzött társai nevében buzdítja őket: támadnának föl Rozas elnyomójok ellen. A’ spanyolok elleni győzelemre emlékezteti őket, ’s békét és szabadságot igér nekik, ha gyámolitandják őt, Rozas megbuktatásában. Ő nem tartozik politikai párthoz, hanem egyedül a’ néphez, és szövetséges vagy egyedüles leend, a’ nemzet akaratja szerint, mellynek lábaihoz rakandja le fegyverit. „Csak egyetlen ellenséget ismerek — mondja többi közt Lavalle — a’ nép ellenségét, Rozas zsarnokot.“ Apasayorország. (D. Carlos nem akar lemondani a’ trónkövetelésről. Palillos embertelensége.) Madrid, oct. 23ikán: „Tegnap érkezők ide azon nyilatkozvány, mellyet Labrador marco a’ párisi Nationalban közle , annak bebizonyításául, miszerint valamint d. Carlos nem szándékozik lemondani jogigényiről a’ spanyol trónra, úgy Cabrera és Espana sem teendik le fegyveriket, miket azok kiküzdése mellett villogtatnak. Azon nem régnyilvánított meggyőződés, miképp. Carlos soha nem fogadand el kárpótlást, már most igazolva van. Cabrera fölszólitást intéze katonáihoz , hol ezeket is mondja: „Nincs más béke, mintáz, mellyet szeretett fejdelmünk és urunk, Vik Károly , ki soha nem fönségesb, mint midőn épen legszerencsétlenebbnek látszik, rövid idő múlva egész Spanyolországnak ajándékozni fog. Nagyon csalatkoznám , ha azon harezvágy, melly tűl keblemet feszülni érzem, nerelelkesitné most a ti sziveiteket is, midőn jogszerű fegyverinket a’ zendülőkön megpróbálni készülünk. Azon nap közelit már ’s vezéretek, ki még soha nem kecsegtete titeket hiában győzelemmel, szive legnagyobb meggyőződésivel bizonyítja, hogy soha világosabban nem érző a’ győzelem napját közelíteni, mint épen most.“— Mancha tartományban valahára vége fog szakadni az iszonyú vérengzésnek, de fájdalom, csak kannibali borzasztóság végrehajtása után. A nevezett tartomány főkapitánya ugyanis tudató Palillos carlospárti guerilla-fővel, miszerint azon esetre, ha tovább is meggyilkoltatja azon szerencsétleneket, kik véletlenül hatalmiba jutnak, irgalom nélkül agyon lövetendi édes anyját. Palillos azon embertelen választ adá ez intésre, hogy „lőport adand, ha nincs elég az alkotmányosaknak, mellyel anyját agyon lőhessek.“ Erre a’főparancsnok rendelése következtében Palillos 85 éves édesanyját csakugyan agyonlövők Almagroban , leányait pedig kezességül börtönbe vivők. Ez utóbbi rendszabálynál fogva több fogolynak megkegyelmezett már Pallillos és azt üzenő almandiai főkapitánynak, hogy kész ezentúl minden foglyot életben meghagyni, ha leányai visszanyerik szabadságukat. A’ ministerségi fordulatra megjegyzendő, hogy miután a’ királyné sem cortesföloszlatást nem akart merészteni, sem nézetivel ellenkező ministerséget kormányra emelni, tehát csak a’ legcsekélyebb jelentőségű két ministert bocsátó el, reménylvén, hogy a’cortese’félrendszabállyal is beéri. Az ellenzés azonban alkalmasint gyöngeségujabb jelének tekintendi ez engedélyt ’s az egész ministerséget, Alaix tábornokot kivevőn lelépésre kénytelendi. A’ válaszfölirat vitatása uj alkalmuk szolgáland a’ cortesnek ellenséges érzelmei nyilványitására, ’s ez okból következő szókkal kivánja Caballero a’ válaszföliratot befejeztetni: „Engedje meg mindazáltal fölséged a’ cortesnek kijelenthetni, mikép a’ követek óhajtási meghiúsulnának, törekvésik pedig hatás nélkül maradnának , ha a’kormány jogosítva lenne eltörlesztett adókat visszahozni, és a’ sajtószabadságot elnyomni; vagy ha hinné, miszerint a’ nemzeti véleménnyel nem ellenkezik lényeges törvények által változtatást tenni az alkotmány alaptámaszin.4. Lehet, hogy a’ministerek még többet fognak engedni, és visszaveendik azon törvényjavaslatokat , mellyek e’ szók alatt értetnek.“ — (Cabrera napiparancsa. Harcztéri hírek.) Madrid, oct. 23 dikán: „Cabrera oct. 1 likén következő napiparancsot bocsáta közre Armillasból: Önkéntes hű hareztársak! A’ király, Vik Károly, urunk, ’s királyi családja idegen fogságban szenvednek; legfelsőbb kormányjunta már alakítva van , melly ő fels. távolléte alatt az országot igazgatni fogja. E’junta elnöksége , mig király fog földünkre érkezni, egy tisztes és fenséges főpap kezeibe van tétetve, ki sértetlenül tudandja megtartani az oltár és trón szent jogait. Az ellenség nem tudván egyebet tenni csábításnál és megvesztegetésnél , nem hagya semmi eszközt, semmi lépést próbálatlanul e’ hadsereg hűsége megrenditésére, és azon vezér megnyerésire arany és csillogó ígéretek által, ki annyiszor vezérle már titeket győzelemre; de már bizonyosan meggyőződhetők Espartero , hogy nehéz a’spanyolok szivében adik Marotóra találni. Espartero, ki csak papíron ismeri a’ győzelmet, mint mondják, 60 ezer harczossal készül megtámadni tartományunkat, hogy fejetlenségi elvektől duzzadó törvényit nyakunkba kényszerítve, sz.egyházunkat halomra döntse és a’ békeisten szolgáit föláldozza. Én bízom hüségtekben , ’s bátor elszántságtok , reménytem, sirt készitend azoknak, kik győzelmet vélnek itt arathatni! Bizalom, hareztársak! Vezéretek az ég áldását ígéri nektek, melly bizonyos diadalt nyujtand szent ügyünknek. Éljen a’király! Éljen a’vallás!“— E’ dagályos napiparancs hatása megrontásául Cabannero, Espartero segédje, fölszólitást intéze volt hareztársához Cabrera aragoniai hadcsapatjában, mellyben kéri őket a’ királyné igaz ügyéhez pártolásra és hogy sajátjokká tegyék a’ nemzet általányos óhajtását. Elbeszéli továbbá nekik, mikép kell e kegyetlen üldöztetés miatt elhagynia Cabrerát, és élénk színekkel füsti le nekik a’trónkövetelő tetteit, mikkel véginséget hozott az országra, miután, valamint úgy Cabrera is, tulajdon igényiknél egyéb érdeket nem ismernek, ’s minden más embert csupán alacsony eszköznek szoktak tekinteni önző czéljaik létesítésére. Felszólításában még azt is különösen kiemeli Cabannero, hogy Cabrera cataloniai, és leginkább csak Catalonia lakosit szereti pártolgatni. Cabrera táborában levél kering a’ leoni püspökrül, mellyben azzal bátorittatik a’katonaság, miszerint d. Carlos 60 ezer főnyi segédcsapatért ment Franeziaországba, mellyet Lajos Fülöptül kaparni, mivel ennek egyik leá