Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-12-07 / 98. szám

­ ( 391 ) - hez és a’ portához. Igen természetes volt tehát, miszerint az illy szövet­séggel nem kívánt nyíltan föllépni a’ franczia kormány, mégpedig annál kevésbbé, mivel az illy felfedeztetést legkimélőbb esetben fölöslegnek tartá. Francziaország tehát’már jóval a’ nerbti csata előtt mindenre késznek nyi­latkozók, mi a’ megrendült ottomán birodalom lecsöndesitésére szüksé­gesnek fog látszani. Senki nem mutatkozik a’ portához hajlandóbbnak, senki nem buzga inkább annak jóllétéért, és senki nem viselé inkább szi­rén hatalmát, mint Francziaország; az alkirály mindent felforgatni szán­dékozó követelési pedig senkit nem boszantottak annyira, mint Franczia­­országot. E’ hatalom mindenre késznek nyilatkozók , Bécsben congres­­sus-tartásra , vagy más rendszabályokra, mikkel a’ keleti ügyet tisztába véték hozhatni. A’ franczia kormány szerencsésen folytatá a’ komédiát, ’s olly utasításokkal láttá el képviselőit, hogy csupán gátlására látszék tö­rekedni a’ többi hatalom jó szándékának ; a’rejtélyt senki nem tudá meg­fejteni, ’s valamennyi hatalom erősen hitt Francziaország őszinteséginek. Ez ügyesség sokkal haladá meg az orosz kormány furfangosságát, melly szinte halogatást tüze ki magának czélul e’ fontos kérdésben, de sokkal hamarább mutatá ki valódi érzelmeit. Majd fél évig sikerült Francziaor­­szágnak magát e’ fátyol alatt rejtve tartani; de utóbb Russziával együtt saját cselszövényében találta vesztét. A’ porta függetlenségét komolyan látszék fenyegetni Chosrew basa alkudozása M. Alival. E’ függetlenség fentartása jelszava volt ugyan valamennyi hatalomnak, de egy nagy be­folyású kormány­férfi átlátta, miszerint állandóvá kell tenni ez érzeményt hogy kívánt sikerű legyen, ’s ekkor jött létre azon hires összes nyilatko­­zat, mellyben az öt hatalom magára vállalá a’ porta ügyét M. Ali ellené­ben. E’ határzatnál fogva együttmunkálásra kellett volna az öt hatalomnak lépni, mit Russzia azonnal ellenre, mert félt, hogy talán engedni leend kénytelen a’ szótöbbségnek az illy tanácskozásoknál, mi túlnyomó befo­lyását mulhatlanul csökkentette volna keleten. E’ pillanattól nyíltan foly­tatá saját útját Russzia, Francziaország ellenben saját játékát, ámbár Po­roszország is visszavonult, jelentvén hogy csak azon föltét alatt járul a’ szövetséghez, ha valamennyi hatalom egyhangúlag egyezik meg a’tanács­kozás- tartásban. Ekkor a’ franczia kormány is legbarátságosabban nyi­latkozván a’ porta iránt, késznek mondá magát Angliával és Ausztriával egyesülten Bécsben congressust tartani, melly czélra képviselőjét majd korlátlan fölhatalmazással igéré ellátni. Illy bánásmód mellett ki gyana­kodhatott volna Francziaország őszintesége ellen? Annyival inkább cso­dálatos tehát, mikép hivatkozhatik Francziaország mostan elvei szi­lárdságára , midőn annyira megváltoztak nézetei legalább külszínre néz­ve , mert bensőleg hihetőleg mindenkor a’ porta megaláztatása volt szán­déka. Miután egyébiránt az öt hatalom arra kényszeríté a’ portát, hogy ne fogadja el M. Ali békeajánlatit, tehát szükségkép más kedvezőbb föl­tétek kieszközléséről kellett volna gondoskodnia a’ porta számára. Fran­cziaország jól érzé ezt­­s azért többször ismétlé, hogy A­danát ismét a’ porta közvetlen felsősége alá szükség helyezni. Könnyen átláthatni, miszerint e’ csekély engedvény nem igen szelidité meg Méh­ Ali követelésit, ’s hogy Adana nem teendi olly boldoggá a’ portát, minővé azt állítása szerint tenni törekvék Francziaország. De lássuk , mit ten Francziaország Ázsiában. Mindenki kérdi, miért nem veté le a’ franczia kormány azonnal álarczát; midőn a’nezbti csata után diadalmasan Konstantinápolyba vezethette volna védenczét? Azért, mert Francziaország félt egész Európával újat hozni , jól tudván, hogy valamennyi hatalom ellene fogott ez esetben nyilatkozni. Lehet azonban, hogy más titkos okok miatt is ajánlá e’mérsékletet Ibra­himnak , mert Francziaország még koránsem tüze ki afrikai birtokának vég­­határt , sőt magát Egyiptust sem akarja abból örökre kizárni. A’ francziák nem tudnak megválni azon bal véleménytől, miszerint Anglia keletindiai birtokiból a’földközi tenger felé folytatja hódító útját, ’s azért éjszakafri­­kai oldalról franczia vitézséget akarnak fölállítani az angol fegyver ellené­ben. Igen roszul teszik a’ francziák, hogy feledni látszanak, miszerint Anglia kamlahari háborúja koránsem volt hóditó , hanem csupán birtoka megtartására czélzott Afrikára nézve is leginkább azon törekvék Fran­cziaország, hogy egy kormány előtt sem kelljen valódi czélját nyilványí­­tani. Európa és különösen Anglia, többször kap a azon legünnepélyesb ígé­retet , miszerint a­ franczia kormány nem terjesztenél hódításit az afrikai partvidéken, sőt talán kész is leend egészen lemondani ottani birtokáról, mihelyt a’ népi közvélemény tanácsossá teendi e’ lépést. Francziaország tervei és kivánatai messze terjednek el, ’s azért érdekiben fekszik, hogy az alkirály soha ne juthasson rendkívüli hatalomra. A’ kapudán basa gya­lázatos elpáholtakor Francziaország is határzottan roszalta e’ hűtlenséget ’s késznek nyilatkozók fegyveres kézzel visszavenni az angol és ausztriai hajóhadak együttmunkálatában a’ török hajóserget M. Alitól; de miért teve ezt Francziaország, mert jól tudá, hogy első pillanatban nem szegülhet szerencsés sikerrel a’ nagy erkölcsi hatalom ellen , utóbb azonban okok­kal törekvék megmutatni, hogy a’ török hajósereg erőszakos visszavétele egészen czélszerűtlen. Ezután a’ dardanellák iránti kérdést iparkodók fő­­fontosságuvá emelni ármányival és mindenek előtt leginkább sürgeté a’ dardanellákba vitorlázást, mi egészen elvoná a’ közfigyelmet a’ tulajdonképi keleti kérdésről. E körülmények közt igy nyilatkozók rögtön hevenyészett uj fordulattal a konstantinápolyi franczia követ, egyik tanácskozáson: „Ibrahim basa állapotja veszélyes, katonáji nem kapnak zsoldot’s élel­mezésük silány, a lakosság pedig annyira föl van ingerülve ellenük, hogy a’ basa kénytelen Konstantinápolyba jöni; híreim vannak, hogy már va­lóban meg is indita sergeit a török főváros felé. Azonnal a’ Marmora-ten­­gerbe kell szólitnunk hajóhadunkat a főváros védelmére.“ Az orosz követ mindazáltal ünnepélyesen jelenté, mikép azonnal útleveleit kérendi, mi­helyt idegen vitorla fog megjelenni Konstantinápoly előtt. Utóbb ez elvét­te megváltoztatá a’ franczia kormány és népjognál fogva elzárhatónak véle a’ porta által a’ Marm­ora-tengert minden idegen előtt. Mind­ebből ad­ata az angol kormány , miszerint Franeziaországgal alig léphetni tartós egyez­kedésre. Végre Roussín hajóvezérre tolák Parisban az egész bűnsulyt, kinek távozni kell e követi állomásáról, hogy legalább némileg igazol­hassa tetteit a’ kormány. Palmerston minden engedékenysége sem volt ké­pes eddig Francziaországot őszintébb bánásmódra bírni.4* — (Nagy titkos tanácsi ülés. Wellington hg beteg.) London, nov. 20- kán : ,,A’ M. Chronicle szerint a’ titkos tanács valamennyi taizja paran­csot kapott f. hó 2rikán a’ királynénál megjelenésre, valamelly közlemény meghallgatása végett ő fels. résziről. Nem szabad a’közlendő tárgyat ha­­tárzottabban érintenünk; egyébiránt mindenki könnyen gondolhatja ma­gának a’ valót. A’ M. Chronicle e’ soraira ezt jegyzi meg a’Standard : „A’ titkos tanács elibe terjesztendő tárgy véleményünk szerint a’ királyné férj­hez menése, melly már darab idő óta közbeszéd-tárgyul szolgál az udv. körökben. A’királyi családtagok házasságinál a’ titkos tanácsi tagok sza­vazásjoggal bírnak és Illik György törvényei értelmében általányos szó­többség látszik szükségesnek az elhatárzásra; a’valódi uralkodót azon­ban eddig nem korlátozó e’ törvény, melly csupán a’ többi kir.család­ta­gokra nézve látszik alkotva lenni. Más oldalról mindazáltal esküjük zára­déknál fogva köteleztetvék a’ titkos tanácsosok ,,a’ királynak tanácsolni legjobb tudomásuk és tehetségük szerint a’ király böcsülete és nyilványos jóllét föntartására, minden pártoskodás, szeretet, hajlandóság, jutalom, kétség vagy félelem nélkül.“ Illy eskü által kötelezett férfiakat alkalma­sint nem hívatni össze csupán kitűzött akarat meghallgatása végett; leg­alább annyi bizonyos , hogy nem fogják szó nélkül hagyni a’ lélekismeret elleni dolgokat.“ — Több nap előtt jelenté már néhány londoni lap, hogy Wellington hg meghűlés következtében roszul érzé magát, de már ismét legjobb egészségnek örvend. A’ mai Times mindazáltal ezt írja Doverből nov. 191kérü­h „Tegnap este hetedfélkor rögtön elveszté szavát a’ hg ; emberei tüsfint orvosok után futottak, de még reggeli 6 órakor sem tuda szólni a’ beteg, ámbár most már valamennyire jobban kezdi magát érzeni. Tulajdon orvosai ma délután 3 órakor érkeztek hozzá.“ E’jelentés ellené­ben következőleg szólal föl a’Courier: „Dover, nov. 1 ifikén, esti 7 óra­kor. Kétségkü­l mindenféle álhír szállong szerte Londonban Welling­ton­ig rögtön történt megbetegültéről; de ne higye Ön ez állításokat. Az egész dolog egyszerűen csupán ennyiből áll: tegnapelőtt csekély jelenté­sű meghűlését koplalással akaró gyógyítani a’ hg és egész vasárnap semmi ételt nem von magához. E’ rendszert még hétfőn is követé, ’s mivel job­ban érzé magát, tehát vadászatra lovagja. Este mindazáltal olly gyöngült állapotban érkezik vissza palotájába, hogy a’hosszas éhezés miatt elájult. Gyógyszerek által azonban csakhamar ismét magához tért, lábfürdőt hasz­nált , ’s ma reggel orvosi tanácsnál fogva ágyban maradt, isten segélyi­vel mély álomba merült és holnap már bizonyosan tökéletesen helyre k­erűl állítva egészsége. Még egyszer, a’ hig nem volt, és nincs is semmi ve­szélyben“.­­ (Részletek a’ királyné férjhez menetérül.) London, nov. 22ikén: „Végre nem titok már többé, miszerint a’ királyné csakugyan neje leend Szász- Coburg Albert hgnek. A’ titkos tanács, melly holnapra minden pártte­kintet nélkül legteljesb számmal hivaték össze, bizonyosan e’ tekintetben leend fölszólítva véleményadásra, vagy is inkább a’ királyné választását helybenhagyásra. Az összeketést jövő évi aprilban mondják véghez me­nendőnek. A’ Times az egész tárgyról mélyen hallgat. Minden társaság­ban leginkább e’kérdést hallhatni most: „ Protestáns­é a’ vőlegény?“—B. 11. az ismert torzképfestő igen jelesül következőleg ábrázolá le a’ toryk mostani érzelmeit. Londonban ’s más angol városokban játékot szoktak űzni, mellynél 3 karó van földbe verve; minden karó mellett gödör nyí­lik , ’s a’ karókra különféle csekélységeket rak a’ banktartó, például: ké­seket , szelenczéket ’sa’t. a’ játékos botot dob a’ karókra és mindazt meg­nyeri, mi róluk a’ gödrökbe esik. B. II torzképen O’Connell a’banktar­tó, ’s az egyik karón kis templom látható. Melbourne, O'Connell - fej­jel ’s e’ szóval „Repeal“, diszesitett bunkót tart kezében, mellyel a’ tem­plomos karóra czéloz, de mégis azt hiszi, bár mint bátorítja O'Connell, hogy a’ bunkó nem elég súlyos a’ templomot lesújtaná. John Bull, Wel­lington és Peel nyugtalan ’s aggályteljes tekintettel nézik e' játékot. A’ királyné azonban derült homlokkal szól Albert hghez: „Keveset értek ugyan e’ játékhoz , de mégis egy koronát (angol pénznem) tevék reá,“ és a’ hg udvarilag ígéri, hogy felét magára vállalandja e’ merénynek.“ Francziaors. (Palmerston irata a’ párisi ministerséghez a’ keleti ügyben.) Gran­ville­­ hivatalos sürgönyt kapott Palmerstontól a' párisi ministerség szá­mára a’ keleti ügyben. Valamint minden, mi a’ londoni ministerségtül jó, úgy ez irat is remekűl készült ’s jeles példányul szolgálandhat a’ dip­lomatái levéltárban. ’S valóban nem sajnálhaták fáradságukat az angol ministerek, szól tovább a’párisi levelező, mert azt kelle megmutatniok, mi­szerint mi vétkesek és ledérek valánk, mig ők jogszerüleg kezelek min­den tekintetben a’ keleti ügyet. Ezt nem olly igen könnyű megmutatni, ’s igy szükségesnek látók az ékes szólás mezejét használni. Rendkívüli ügyességgel törekedtek előtüntetni, miképen mi francziák azt sem tudjuk, hogy tulajdonkép mit akarunk. Egészen feledve magát igy kiált fel töb­bi közt Palmerston : „Mondjátok meg már, hova czéloztok; szűnjetek­­ meg habozni ’s ingadozni, mert Anglia véget akar vetni e’ dolognak, akár veletek, akár nélkületek.“ Dicséretes dolog ugyan, midőn valamelly kor­mányférfi, igazsága érzetében határzottan lép föl, ’s ha nyíltan fedözi fel azon hibákat, mellyek miatt nem követheti tetteiben lélekismeretes meggyőződése sugalm­át, és mi bizonyosan szerencsét kívánnánk Palmers­ton lordnak, hogy illy magas állásponton tartja magát, ha nem látnok magunkat azon megjegyzésre kényszerülve, miszerint a’ fő feladást nem

Next