Jelenkor, 1839. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1839-12-18 / 101. szám

- ( 102 ) - mennyiségű áruczikket kelle szállítani Sziszekről Laibachba, az idén pedig Sziszekről Károly városba tengelyen, rendkívüli költséggel. Sz­k. — N.- Kalló nov. utóján ’s f. dec. elején különös történet szemtanúja volt, ugyanis Téglásról egy franczia inas ide hozatván, orvosi gond alá bí­zatott , mint ki minden estve 6 óra tájban alvásnak látszó eszméletlen állapotban sok ollyassal vesződik, mi tan egykor reá kedvetlen hatású volt. A’ beteg ez állapotban nagy erőt fejleszt’s egy estve sem múlik, hogy vagy ne birkóznék, vagy párviadalt ne küzdene képzele­tében, ’s mindkettőnek törvényiben igen jártasnak látszik ’s a’ mi legkülönösb, birkózásban az egyensúlyt bámulásig tartja­ meg. Ez állapotban szüntelen beszélget, de mások kérdésit nem hallván azokra nem felel. Álltában becsukódnak sze­mei, ’s idegzete olly érzékeny önmagára nézve, hogy pontosan levetke­zik’s felöltözik, ruháit tévedés nélkül megtalálja ’s ha illy képzele­tében versenytársa megsebesíti, nyakkendőjét leoldozza, sebét bekötözi, ’s oko­san és szivrehatólag beszélget. Különösen első este azt képzelvén, hogy párviadalban ellenese halálosan megsebesité, sebét bekötözte ’s barátja ellen így panaszkodott: „no, úgymond nekem már nincs barátom, de van ám sebem, tudom meghalok benne, oh be fáj ! Istenem­be nehéz olly helyen meghalni, hol az embernek sem barátja sem ismerőse! hol nincsenek jelen szülei, mit mond atyám, ha megtudja, hogy én barátomtól vett seb miatt haltam meg.“ Illy beszédei közt arczán a’ legkeserűbb fájdalom tükröz­­ködék. Máskor bajtársától földre téríttetvén, föleszmélte előtt valamelly ismerősét szólitgatá nevén magához ’s feddé hogy nem mer hozzá jőni. Orvosi gond alatt annyira felüdült, hogy csak két est­re jött rá e’betegség, ’s miután három napig a’ nyavalya jelei nem mutatkoztak, az orvos, sza­bály­ adás mellett elbocsátá, a’ használt szerek bevételit meghagyván ’s különösen hogy bor- és szerelemtől tartózkodjék. És három este nem volt semmi baja Tégláson is, de újra erősebben lepé meg a’ kórság, hihetőleg a’ szabályok áthágta miatt. Most már két nap óta hosszabb ideig tart rohama ( paroxismusa) miden sapkáját ’s mellényét összetépte, a’ házfedélre lábtól gyorsan fölment ’s viszont lejött, az orvos házától egy más ház­hoz egy pajtását látogatni elballagott ’s oda be nem juthatván az előtte óvásul bezárt ajtón, végre tánczolva a’ rögös utczán visszaszökdécselt az orvos házához, mi­után nem sokára eszmélete visszafordult. Dec. 8kán estve még 8 órakor sem tért baja vissza ’s igy tán el is marad. — A’dohány­­nak semmi ára itt ’s a’ lakosok az esetre eddigi dohánykerteiket burgonyával vagy kenderrel szándékoznak bevetni, ha illy keletű marad a’ dohány. Amerika Great­ Western gőzös nov. 30 án érkezik meg Ujyorkból Bristolba lp'/f1 nap alatt. Sir Lionel Smith, volt jamaicai kormányzót is magával hozó, ki az egyesült statusokon utazott keresztül. Az ujyorki lapok tar­talma főleg a’ részvények ’s gyapot körül forog. Az kit illyes keres­kedési hir nem érdekel, Maximilián császárral felkiálthat: „Hogyan ? ha egy kalmár elveszté borsládáját, az egész országot föllármázzuk?“ Azon­ban Amerika kereskedési status. A’ congressus mentül előbbi összegyű­lését várják ’s biztosan hiszik, miszerint az úgynevezett subtreasury-tör­­vényjavaslat keresztülmenend. Floridában az indiánokkali háború meg­újulásától rettegnek; ’s igen aggódnak, miszerint Cahadában uj lázatás ütend ki a’télen. —.jun. 16. gyűlt össze Chuquisacában a’boliviai congressus’s még azon napon egy törvényjavaslatot fogada el, melly Velasco tábornokot mint ideigleni elnököt mindaddig hivatalában megerősiti, míg alkotmány­­szerüleg történhetik meg az elnökválasztás. A­ bostoni Courier nov. 15én következő levelet közöl Montevideo­­ból sept. 16rul: „Az ország folyvást ugyanazon rongált állapotú. Azon 5 — 6 ezer főnyi csapat, mellyet Rozas buenosayresi elnök küldött el En­­trerio tartományból, melly az Uribe volt montevideoi elnök részire kiütött mozgalmat pártolja, nem igen messzire táboroz Montevideotól, de úgy látszik, megtámadásra nem nagy kedvet mutat. Fructuoso Rivera, Ban­­da­ oriental mostani elnöke 2 ezer főnyi sereggel, az entrerioi csapatok kö­zelében tanyáz, mellyek mozgalmait szemmel tartja. Egy kisded hade­rő verődött össze Rivera megbuktatására, a’ kormánycsapatok azonban már szétzaklaták. A’ franczia ostromzári sereg Montevideoban élelmi­sze­rekkel látja el magát a’ közelgő ostrom miatt­­i Spanyolország. (Lapvélemény a’ cortesföloszlatásról.) A’ M. Chronicle már néhány hét előtt nagy szerencsétlenséget jósla Spanyolországnak a’ cortes-fölosz­­latásból, ’s most, miután csakugyan véghez ment e’ kormányrendszabály, következőleg nyilatkozik annak következményiről: „Mit vétett a’ cor­­tes, mi némileg az udvar ezen lépté­t igazolhatná ?“ A’ cortes megerősité a’ szabaditékokat, Espartero tetteit helyessé ’s már földbirtokkal készüle megajándékozni a’ katonákat. A’ cortes bizonyosan a’ költségvetést is meg­ajánlotta volna; de a’ kormány ezt nem is kívánta tőle. Ezenkívül a’ cortes minden határzatit majd egészen egyhangúlag hozá. Nem vádolható senki a’ cortest, mint például a’ franczia vagy angol törvényhozó testet, hogy olly egyenlő hatalmú pártokra oszlott, melly mellett erőteljes minister­­ség nem képes magát föntartani. Soha nem lehete könnyebben erőteljes népszerű ministerséget alakítani, melly mind a’ nép, mind a’ hadsereg kivánatit kielégítette volna, mint épen most, mert a’szabadelműek jelen­leg épen nem követelnek gyökeres javítást, vagy veszélyes rendszabályt A’ szabadelműek tökéletesen elégültek a’ mostani kormányrendszerrel. Ismételjük tehát, miért, vagy melly párt kedvéért oszlatta el a’ minister­­ség a’ cortest? Mi erre csak azt válaszoljuk, hogy a’ ministerségnek ezen rendszabálya csupán franczia befolyásnak tulajdonithatandó. A’ cor­­tes-föloszlatás csak Francziaország parancsára történt. Olvassuk csak az udvari lapokat ’s látni fogjuk, mennyire szivén viseli a’ franczia udvar a’ spanyol királyné meghasonoltatását a’ szabadelmü párttal. De ugyan mi­re czéloz Francziaország vagy ministersége ? Talán tory pártot akar ott föllállitani, vagy újra félcarlosi pártot kíván fölébreszteni, olly elvvel, hogy csupán olly ministerség méltó föntartásra, melly kir. kegynek kö­szöni alakultát? Oh, nem! Ez eszméket igen kedveli ugyan a’ franczia mi­­nisteriség’s még azon rész is, mel­y parlamentinek szereti magát nevezgetni; de a’ franczia ármánykodás egészen más lényeges hasznokra tüze ki czért. Szerencsére egészen világosan szól madridi levelezőnk azon tárgyról , mellyet rég ismerünk , ’s melly az egész politikai világ előtt nem titok többé. Ennek következtében nyilványosan valónak mondhatjuk madridi levelezőnk állítását, ’s fölvilágithatjuk Európát Soult tábornagy haszon nem leső szándéka iránt. Bizonyos idő előtt franczia társulat álla össze, melly a’ philippini szigetekre pénzkölcsönt ajánlott a’ madridi kormány­nak, de olly megjegyzéssel, hogy bátorságul nemcsak jövedelmeit kíván­ja e’ szigeteknek, hanem egyszersmind kormányzatát és függetlenül bir­­hatását. Soult tábornagy rendkívül pártoló e’ tervet, de mégis gondoló, hogy jobb lesz, ha ő, Francziaország ministerelnöke, kirondja a’ nagy böcsü szigeteket. Azon föltét járula ugyan e’ tervhez, hogy 20—25 év múlva a’ kölcsön visszafizetése után ismét Spanyolország tulajdona le­­end az emlitett kis szigetvilág, de ki ne tudná az illyes föltétek sorsát! A’ spanyol ministerség mindazáltal nem meré egyezését adni az illy zsi­­dóskodáshoz, m­ig független spanyol cortes létezett, mellynek számolni­a tartozék tetteiről, ’s ezért kelle távozni útból a’ cortesnek. A’ hazafias érzelmű pártot többsége daczára is mindennemű ígéret, ajándék ’s ijesz­­tés által elnyomni szándék, hogy Francziaország azon számos fáradozása, mellyel a’ spanyol alkotmány ügyét előmozditani törekvék, némi csekély jutalmul megkaphassa e’ philippini szigeteket! Reményijük mindazáltal, miszerint a’ spanyol polgárok és választók figyelemmel leendnek a’ tárgy­ra , melly miatt uj vérengzésbe szándékozik a’ kormány dönteni Spanyol­­országot. A’ jour­ des Débats természetesen ismét taglalgatja a’ spanyol ügyek mostani és jövő helyzetét. Halljátok francziák! engedjétek maga­tokat taníttatni franczia statusbölcseitek által, kik még folyvást szüksé­gesnek tartják a’júliusi zendület tisztelését fitogtatni. Spanyolország,igy szól hozzátok e’ bölcsek egyike, az egyenlőség átkával van terhelve, ’s ez igen rósz; illy iszonyú betegségből ki kell gyógyítani Spanyolországot, még pedig zendülés által, mellynek czélja: új politikai és társulati viszo­nyokat megalapítani. Ezt akarja kiküzdeni a’ spanyol ministerség, hogy tetszését nyerhesse meg a’ franczia kormánynak, ’s ennek következmé­nye csalhatatlanul az lesz , hogy az egyenlőséget kényuraság váltandja föl Spanyolországban. Egyébiránt a’ föllengősdiek , Calatrava és baráti , nem ábrándozók. Ők már bírták egykor az országkormányt , ’s meg tu­dók alapítani a’ mostani alkotványt, ’s minden, mit akarnak, csupán annyiból áll, hogy ezen alkotványt fön kell tartani. ’S e’czéljokért ko­­ránsem törekszenek izgatáshoz nyúlni, mikép azt az úgynevezett mérsék­­pártiak tenni jónak találják, kik elég szemtelenek nyilványosan hirdelget­­ni, hogy vannak idők , mikben csupán a’ bakó a’ kormányzat egyetlen szükséges képviselője. Hol azon föllengősdi, ki olly vérszomjas nyilat­­kozványt bocsátott volna ki ajakin , mint e’mérsékpártiak? Valóban na­ponkint újabb meg újabb példákból tapasztalhatni, miszerint ez úgyne­vezett mérsékpártiak semmi eszköztől nem irtóznak, mellyel zendülést vélnek gerjeszthetni, hogy kitűzött czéljaikat biztosan elérhessék. A’ fö­­nebbi vérengzési kormányelvet épen a’ legtúlzóbb tory lap nyilványitá Madridban. A’ jour­ des Débats, melly szinte ellensége minden józan ha­ladásnak, azt véli, hogy zendüléssel szükség megváltoztatni az ügyek hely­­zetét Madridban és középkori kényuraságot állitni föl a’ mostani szabad­ság helyett. Valóban minden túlzás nélkül mondhatni, hogy a’ madridi események gyalázati szennyet vetnek a’ királyné kormányára, ’s legna­gyobb mértékben aggasztók a’ félsziget jövendőjére’s nyugalmára nézve. Ha mégis a’mérsékpártiak valamellyik jelesb főnöke, például Isturiz, Mar­tinez de la Rosa vagy Toreno vezetné az izgatást, úgy legalább várhat­nék, hogy nem őrjöngés sülend ki a­ dologból; de" midőn Spanyolor­szág sorsát és a’ kir. rendeletek iránti felelősséget a’ legelvetemültebb ’s legelvtelenebb emberek kezeiben látjuk, minek Francesco Narvaez, Ar­­razola, szóval a’ legméltatlanabb ’s legisméretlenebb emberek Madridban, akkor csupán azt következtetjük, hogy ezek a’ hajót zátonyra akarják hajtani, vagy egészen elmenteni, ’s hogy e’ terv­létesitésre a’ leggya­­lázatosb emberek állottak össze. Ez emberek épen nem reményihetik, miszerint a’ spanyol választókat erőszak nélkül arra lehessen bírni, hogy utóbbi választásukat megmásítsák, ’s olly többséget küldjenek cortesbe, melly egészen ellenkezőt akarjon a’mostanival. A’mostani ministerség semmitől nem fog irtózni, ’s egyik erőszakosság a’ másikat idézendi létre. A’ néppárt meg fog néhány városban bukni, másokban pedig győzelmes leend, de minden esetre csak élet- és tulajdon- veszteséggel. Ha a most polezon levő párt találna győzni, úgy minden esetre módositni fogja az alkotmányt, egyházat, ’s a’ pairséget helyre állitandja, a’ törvényeket rendőrséget, minden helyhatósági ’s választási ’s egyéb szokásokat pe­dig olly korlátlanul fogja változtatni, hogy a’ szabadelműek csupán erő­szak vagy új zendülés által fogják megszabadíthatni hitérvényiket. Ha tűl évig várakoznak is a’ föllengősdiek, de végre mégis ez utolsó eszköz­­hez nyúlandnak , és bizonyosan czélt fognak érni. Félő azonban, hogy akkor majd a’ körülmények miatt kényszerülve látandják magokat az árt­mányteljes intézvényekkel együtt a’ trónt is megdönteni. Azon it, mely­­lyen a’ kormányzó királyné halad Francziaország tanácsa következtében, egyenesen tiszta népfölségre vezérel. A’ helyett, hogy nemzeti pártot gyűjtene össze maga körül a’ kormányzó királyné, ’s annak elvei után indulna, inkább két párt közé veti magát, ’s magával együtt koronáját is koczkáztatja. Espartero szándékát épen nem nehéz kitalálni. E’ tábornok, hogy maradandó befolyást biztosíthasson magának, az utóbbi cortesben ha­­tárzott többséget tudott magának szerzeni. Ő sokkal jobban szeretne olly cortest, mellyben inkább egyeznének meg a’ pártok egymással, ’s haj­­lóbbak lennének egy férfinak engedelmeskedni, ki,mint hatalmas párt­ véd, léphetne föl köztük. Espartero tehát örvend a’ cortesföloszlatásnak.

Next