Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-04-17 / 31. szám

1841. Pest, szombat, apúl. 17. FOGLALAT: Magyarország és Erdély (kinevezések; budapesti napló: Budapesten a’ nemz. nyelv terjeszt­ésmódja; rabok nyilványos koldultatása nagypénte­ken, nemzeti játékszín; ’s a’ t., budai jótékony nőegyesü­letet illető alapítványok; magyar gazdasági egyesület; Beregmegye évnegyedes közgyűlése; ungmegyei közgyűlési határzatok; Kecskemét haladási tekintetben; ’s a’ t.) Ausztria. Spanyolország (Arguelles corteselnök; elegy; ’s a’ t.) Fran­­cziaország (Fan's megerősittetése a’ par­kamrában helybenhagyatva; az irodalmi tulajdon ügye megbukott; a’ keleti kérdés még most is aggasztó; ’s a’ t.) Törökország (a’ krétai zendülés, alexandiai hirek. Külföldi elegyhir. Legújabb. Gabonaár. Dunavizállás. — Magyarország és film­lély. Ő cs. ’s ap. kir. Fels, a’ sopronyi váltó-törvényszék elnökét, Nosz­­lopy Ignáczot, udr. tanácsos czimmel felruházni; a’ kir. Helytartó-Tanács­nál Kolosy Sándor fogalmazó-gyakornokot liszt, fogalmazóvá, Spécz Ant. kir. helytartósági titoknokot pedig nyugalomba helyezve kir. tanácsos czim­mel díszesiteni kegy. méltóztatott. Továbbá kis cs. ap. fels. a’nm. m. kir. H tanács levéltára első lajstrom­zóját Zelenay Imrét legkegy. nyugalmazni méltóztatván. Ugyanazon nm. Helytartóság a’ kilépettnek helyébe Echterling Mihályt első, vacsarcsi Balás Károlyt nemes Gsik-Szék és Szathmár vármegye tbiráját’s levéltári első írnokot pedig 2dik lajstromzóvá ’s ez által a’ megürült utolsó irnokságra Ujváry Károlyt eddigi első járulnokot, végre utolsó járulnokká Boldizs Benőt hiv szolgálatjok. tekintetéből kinevezni kegyeskedett. Ö cs. ’s ap. kir. fels. domanoveczi ’s festinei Z­m­e­s­k­á­t Móriczot Árva-me­gye első alispánját ’s több ízben volt országgyűlési követét cs. aranykulcsossá méltóztatott kegy. kinevezni. S budapesti napló. Sok történik ugyan hazánkban ’s igy Pesten is az életkérdéssé vált nemzetisedés terjesztése ügyében, igy p. o. a’ német pol­gárok és zsidó atyafiak gyermekeik mellett magyar dajkákat, magyar játszó társ­­nékat s. t. tartanak; de ez nem elég, sőt annyiban hiányos, mivel ezektől meg­tanulnak ugyan a’ gyermekek magyarul, de többnyire hibásan. A’cserébe adás is igen czélszerű’s alant vagy középsorsú, főleg sok gyermekkel, de kevés va­gyonnal biró szülőkre nézve olcsósága miatt még kívánatos is, ha hogy jó er­kölcsű családok ’s gyermekek közt történik a’ cserében nevelés. De hol e’ kö­rülmény hiányzik, ott erkölcsi kárt is vonhat a’ növendékre; ez pedig főleg a’ nő ifjúságnál legsajnosabb kárt okozhat,mivel az ebbül kelő anyák,nők s.t. ha nemzeti érzésűek, legnagyobb hatásúak lehetnek egykor a’ nemzetisitésre. Azért öröm­mel tudatjuk fővárosi olvasóinkkal, hogy itt helyben van egy eddig talán ke­véssé ismert iskola nemcsak ifjak, de leányok számára is, hol ezek csekély feltételek alatt, más tudományok és kézimunkák mellett, (mellyek itt épen úgy taníttatnak, mint akármelly nevelő-intézetben) főképen a’ hazai nyelvet maga tisztaságában tanulják és pedig gyorsan, mert más szót nem is hallanak. A’ belvárosi magyar nemzeti iskola ez , mellynek buzgó és ügyes tanítóját a’ új városi főtanács és főképen a’mostani polgármester és igazgató ur három év előtt előbbi helyéről, t.i. józsef-városi állásáról a’ mostanira iktatta. Ez alatt keletke­zett itt a’ fiu­ gyermeki iskola mellett, mellynek növendékei 50ről 3 f0nál több­re szaporodtak, a’ leányiskola, jelenleg több mint 30 növendéket számlálva. Könnyeket láttunk a’ legközelebbi próbatétkor az igazgató ’s más nem kis te­kintetű hallgatók szemeiben csillogni, mély öröm ’s il­etödés miatt a’ szép si­ker ’s előmenetel miatt, mellyet minden nemű gyermekek a’ hazai nyelvben épen úgy, mint minden más tudományban tettek; ki egy év előtt nem is értette a’ hazai nyelvet, most folyton és tisztán beszélt , ’s tudta nemcsak a’ közönsé­ges , de újabb és gyérebb szavakat is, minthogy a’ fáradatlan tanító a’ maga és mások által gyűjtött elfogadott ujszavak lajstromát naponként ismételten ta­nítványai által; hasonló lélek buzdítja nejét is, innen és a’ t. igazgató úrnak atyai gondoskodása ’s ápolásából magyarázható a’ szép siker. Midőn azonban ez intézetnek örülünk, ’s ezt mint kötelességéhez hivet dicsérjük, ’s mindenki­nek ajánljuk, nem ajánlhatjuk eléggé más nevelő és városiskolai intézeteknek is a’ hazai nyelv szorgalmas kezeltetését, mert valóban itt már az idő, hogy ezek, kiknek kezdeniek kellett volna e’ nagy ügyért lángolni, a’ közügyeke­­zettől legalább ne maradjanak el, mi eddig, fájdalommal legyen megjegyezve többnyire igy történt; de ha jövőre is ebbeli hanyagságot veendünk észre a’ nemzet fökivánata teljesítésében, nem mulasztjuk el az illy szent tisztet felejtő intéz­eteket az egész haza színe előtt méltán megróni. — Husvét hétfőn öröm volt látni, a’ két főváros lakosinak sokkal nagyobb szám­ban tódulását mutatni Gellért hegyére, mint már néhány év óta tapasztalni le­­hete. Minden esetre örvendetes jelenet az, midőn az alsó ’s középosztályú nép legalább olly helyzetben van,, hogy gondjait feledni tudja ’s azon nyílt rész­véttel bírja megragadni a’ pillanat kinálkozó élveit, melly némileg vigasztaló eredménye azon öntudatnak, miszerint a’ jelen nem épen elviselhetetlen, ’s a’ jövőnek reményei a’ súlyost is feledtetni képesek. Estefelé olly sűrű tömegek­ben hullámzott vissza Budáról a’ tömérdek népség, hogy a’ hidvámszedők alig bírtak ollykor ollykor néhány embert fizetésre szorítani. A’ milly örvendetes vala ez ünnepi látvány, olly mélyen sebző és fájdalmas volt az, melly nagy­pénteken a’ pesti megye- és városház előtt az arra menőket majd szánakozás­ra, majd méltó megütközésre gerjesztő. Régi szokás ugyanis Pesten ’s tud­tunkra több más városban is, miszerint a’ megyeház és városház kapuja előtt egy két rabot állítanak ki, ’s melléjök perselyt helyeznek az arra menők ada­kozásai elfogadására. E’ szokás az idén is teljesült, még pedig legnagyobb úgy­nevezett csattanó hatásra számitott készülettel; a’ megyeház kapuja előtt két szerencsétlen rab ült, egyik torzonborz nagy szakáin ’s mogorva tekintetű férfi, hihetőleg, hogy a’ keményebb természetű ’s erőteljes jeleneteket szerető arramenőket csodálatra ’s ennek következtében zsebbe nyúlásra bírja, másik el­lenben ványadt, sovány, beteges tekintetű egyed vala, ’s igen czélszerüleg választaték e’ melodrámai előadásra, mert valóban egy aszszony sem mehete arra, kinek szivét az inség e’ megtestesült jelképe szánakozásra ne indította volna, ’s férfiakat is láttunk, kik hiában törekedtek nedvesülő szemeikben a’ könyv­t rejteni, és e’ sóhajjal távoztak­ ,Jó isten, milly állapotban kell azon börtönnek lenni, mellyből illy emberek kerülnek ki­­. Valóban elszomorító ese­mény , hogy illyesmit Pesten , a’ haza e’ ragyogó napjában kell látnunk, melly sugáraival az egész hazára fényt tartoznék árasztani! Az utczai koldulások már nemcsak Budapesten, hanem apróbb városokban is megszüntetvék, ’s mégis Pestnek, az ország szivének, legtiszteletesb hatóságai, a’ keresztyén­­ség egyik legnagyobb ünnepén, nyilványos koldulást gyakoroltatnak! Most a’ 19i. században , hol minden emberiséget lehel, midőn az iskolás gyermek is javitásokrul okoskodik, most a’ hatóságok egy pár boldogtalan beteges rabot nyilványosan koldultatnak. ’S vagyon é ok, mellyel e’ középkori szellemű bá­násmódot menthetni? Alig lehetne alapost erre fölhozni. Miért csukatik be a’ bűnös? Hogy javuljon meg. Javul e az által, ha koldulásra hivatalosan ál­lítják őt ki? Bizonyosan nem! Vagy talán olly szegények azon szerencsétlen rabok, hogy saját vagyonukkal teljességgel nem segíthetnek magukon ’s en­nélfogva igy segitnek magok ’s velők rokonsorsu rabfeleiken ? Még ez esetben sem illő, igenis; nem illő hatóságilag koldultatni őket, hanem táplálni ruház­ni ’s betegségökben ápolni szükség őket, mert őket is saját képére teremtő is­ten ! Nincs tehát nyom­os mentség e’ szokás további divatoztatása mellett, ’s valóban ideje, hogy minél előbb szűnjék meg. Ha pedig valamelly hatósági pénztár olly szegény, hogy a’ szerencsétlen rabokat emberileg el­tartani nem bírja, ám dolgoztassa őket pénzért, de ne szoktassa azon mester­ség gyakorlására, mikép kelljen ép testtel és lélekkel pirulás nélkül koldul­­niok. Kissé keserűn hangzanak talán e’ szavak, de azért meg vagyunk győ­ződve , hogy sérteni nem fognak senkit, és neheztelést sem szülendnek, mert hatóságink mindenkor dicséretesen buzognak a’ nyilványosság mellett, ’s azért bizonyosan örömmel tapasztalandják, hogy sajtónk is követi szép példájokat, s mindenkor nyiltan és tartózkodás nélkül állítja a’ haza színe elébe azon visz­­szaéléseket ’s hibákat, mellyek nemzeti életünkre homályt vetnek. — Kora te­metések ellen többször emelteték már panasz, ’s mégis nem rég történt, hogy Pesten egy szatócs szombaton reggeli 7 órakor meghalt, ’s vasárnap délután 5 órakor már eltemetteték, tehát halála után 32 óra múlva, melly időbül még 16 óra hiányzott, hogy a’ kiszabott 48 óra beteljék. Mi czélból hozatnak üd­vös határzatok, ha nincs ki azokat megtartsa, vagy megtartatásukat eszkö­zölje? — Miután általányosan megismert igazsággá lett már, hogy a’ test illő gyakoroltatása nélkül a’ lélek sem fejlődhetik ki olly tökéletesen , mikép azt mindenki óhajtaná, nem lesz fölösleg , most, tavasz kezdetekor, fővárosi if­júságunkat figyelmeztetni, hogy f. hó 19-kén Pesten az úgynevezett Beleznay­­kertben, a’ nemzeti színház mellett, ismét meg fog nyittatni azon testgyakor­lati iskola, melly a’ legközelebb években már igen sok jót eszközle. — Trattner Károlyi bötűivel e’ napokban jelent meg nyomos Értekezés Andalúziáról Spa­nyolországban, irta nagyolvasottságu Horváth Istvánnak. —Nemzeti színhá­zunkban a’ húsvéti zárnapok után f. hó 12-kén a’ szinpad teljes ünnepélyü kivilágítása mellett először adaték „Olga, a’ moszkai árva“, szomorj. 5 felv., francziából ford. Földváry Ferencz; a’ darab egészben véve is gyönge, ’s hosz­­szasága még kellemetlenebbíté; egyébiránt csakugyan nem vala helyén a’most már tökéletesen „nemzeti színházat“ moszka tartalmú fordított színművet meg­nyitni. Színészink Vörösmarty „Áldozat“ czimű új drámáját már rég tanulják, vájjon nem lett volna e czélszerűbb ’s illőbb színházunkat inkább azzal meg­nyitni? Nézők szép számmal jelentek meg az előadásra ; 13ikán „Párisi nap­lopó“ vigj. 2 felv., ford. N. I.; ezt Vimercati mandolin hangversenye követé; 14ikén „Bájital“, dalmű 2 felv., Mochonaky Amália mint műkedvelő Adína szerepét meglepő bájjal éneklé; 15ikén „Királyi parancs“, vigj. 4 felv., Toe­­pfer után ford. Láng Ádám. Farkas mint vendég Ildik Fridrik porosz király szerepében lépett föl. N. I. — A’ budai jótékony nőegyesületet illető alapítványok.) Fens. Ferdinánd Szász-Coburg fejdelmi hgné szül. Koháry Antónia hgaszszony, nem különben főm. özv. Koháry Ferencz hgné, szül. Waldstein Antónia grófnő, ugyszinte egy neveztetni nem kívánó jótevőné, a’ sinylék budai intézetében három beteg ágyat, mindeniket ezer ezer pengő forinttal alapítani kegyeskedék. Melly magas lelki alapítványokért Ő hgségöknek leghöbb hála mondatik. Budán 1841- ki april 14dikén tartott ülésből. Külkey Henrik egyesületi titoknok. (A’ m. gazdasági egyesület mart. 13-án tartott nagy gyűlésének ered­­ményei. Vége.) XIII. Köszönettel fogadtatott Skublics Károly tb. urnak ajánlata, miszerint az egyesület gyümölcs-kiállítására szives lesz évenkint ’s ön költségin küldeni gyümölcs-példányokat, továbbad a’ debreczeni Collegium kertészének Vas Pál urnak szívessége, melly szerint az egyesületnek egy saját szerzemé­nyű népszerű kertészkönyv kéziratával minden jutalom-igény nélkül kedveske­dett ’s azt az egyesület rendelkezési alá bocsátá. Ez vizsgálatul tárgyismerök­­kel fog közöltetni. XIV. Köszönetét nyilványitja az Egyesület még a’köv. kül­deményekért is, jelesen az azon gömöri ekeért, melly egyesületi alelnök Andrásy György gr. szívességéből érkezett, ’s egy ruhadióért (hegyi eke) mellyel Mit­­rovszky Vilmos gr. sziveskedék az egyesületnek, b) Bezerédy Mihály tb.’s jó­szágigazgató és Stefanics András jánosházi gazdatiszt urak, értekezéseikért.

Next