Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-05-05 / 36. szám

143 falú uj pecsétje felöl, estve pedig az evangel, tanuló ifjúság. A’ szerelem és Champagneit czímű színmű előadásával mulatlatá a’ közönséget. Az illető tisztv­iselök jelentést tettek az ujon­czállítás előmenetelérül, melly majd egészen be an végezve ’s mellynél minden emberbarát örümnnel tapasztalható a’ so­eháza­­i törvény üdvös hatását. Az utak csináltatása majd egy egész ülést foglalt el ; a’ K­alka folyamon, melly Magyarországot Gallicziától választja el, durgó és Csai­­lagura helységek között uj híd fog építtetni az illető uradalmak költségein , ’s hozzá egy uj útvonal csináltatni, m­elly uj torkolatul szolgáland Magyarország ereskedésének Galliozia felé. Güllnicz városának kérelme iránt uj kiváltság-le­­él­ nyerés ’s jövendő belső szerkesztetése végett a’ megyei vélemény fel fog ler­eszelni- ez alkalommal több érdekes kérdés került vitatás alá, p. o. az: vájjon i’ tanácsbeliek is minden tisztujitáskor uj választásnak vettessenek-é alá, vagy pedig t­éltök napjáig választassanak? a’ megye véleményét úgy m­ondá ki, hogy :sak°0. esztendőre választassanak ’s minden ödik esztendőben tartandó lisztust­­áskor a’ tanácsbeliek is újra választassanak, úgy m­indazáltal, hogy a’ régiek íjra választathatnak; mind a’ városi tanács mind pedig a’ választott polgárság ele mindig római katholikus, más fele pedig evangélikus legyen, ’s a’l. Érkez­ők ismétlőbb megyéből levelek a’vegyes házasságok dolgában, de Szepcsujvi­­atásba nem bocsátkozott, hanem azokat csupán tudomásul vevőn, előbbi vele­­ménye mellett maradt meg. F. S. A’ soprony-vasi szeder-egylet első alakiló közgyűlését f. évi tavaszutó 22-­­én Sopronyban a’ megyeház teremében fogja megtartani, mellyre minden t. ez. agnak személyes, vagy — a’ szabályok 1 ldik pontja szerint — megbízottja általi­zives megjelenése kéretik. Soprony tavaszhó 24kén 1841. Simon Nép. János, az jeigleni választmány jegyzője. (A’ fejér-körösi malomcsatorna ügyében.) Tekintve azt, hogy az aradi Fehér-Körösbül vont malomcsatorna iránt a’ Jelenkor l6dik számában terjesz­­ett azon álhír, miszerint az fenékig fagyott volna; tekintve azt is, hogy a’ Je­­enkor Társalkodója 23dik számában egy tekintetet érdemlő mérnök úr a’hirt valónak gondolván, aggódását ’s egyszersmind czélszerű orvoslását hazafi­­ságból közleni szíves volt, nehogy illy bailer, némelly vizmérnök urakat, kik letalán hason munkákat létesíteni szándékoznának , viszszarezzentsen ; vagy alán ezen fehér-körösi malomcsatorna alkotója nevére „ki a’hazai vizek kő­ül tett számos czélszerű munkájáért igen is nagy méltánylást érdemel­­ né­mi homály vonuljon; szükségesnek véltem egy két szóval azon óhajtásomat kijelenteni; bár az isten több Beszédest teremtene a’ hazának, hogy azon szá­­mos folyamot, mellyek helyzetükre nézve különféle hasznokat ígérnek, töb­­bek által arra fordittatnának; érdemesnek vélném azt is, ha több ahoz értő ur­­at meglátogattatnék az említett malomcsatorna, fáradságukat reménysem kielé­gítené azon élvezet, mellyet a’ nagyszerű vizosztónak mint e’ hazában minden szempontból eddig első helyet érdemlenek, egy folyón, másik mocsáron ke­­esztü­l vitt hídcsatornák, és az 50 ezer ölre terjedő vízcsatornán épült nagy is czélszerű malmok látásában lennének. Végre igen lekötelezne a’ Jelenkor Jödik számában kérdező mérnök úr, ha azon bizonyos adatot tudatna velünk, nellybű­l merítette azon álhirt ’s legalább ha puszta hallomást közlőtt —jöven­­lőre vigyázóbb lenne; ha pedig ,,a’ mit örömest senki felől nem teszek fel'f ágalomkép akart föllépni, akkor megérdemli a’ közönség megvetését. Arad­iul egy gazdatiszt. (Besztercze-megyei papság magyarodása ügyében. Igen ,falatkoznék, ki a’jelen czikk czíme után ítélve, tán azt vélné, hogy a’ besz­­erczemegyei papság eddig már annyira haladt a’ magyarodásban, mikép már nemcsak magányos körökben, de nyilványos helyeken is magyar szó pereg íjkairól ; szinte nem kevésbbé csalatkoznék, ki hinné, hogy a’ besztercze­­megyei papság általán véve magyarul sem nem beszél, sem nem tud. Mi va­­n lehet tehát ama’ hírekben, mellyek e’ megye magyarodásáról terjesztetnek? s mellyek szerint a’ besztercze-megyei papság magyar nyelvbeni tudatlanság s járatlanságról vádoltatik? Nem tagadhatni ugyan, hogy megyénkben van tok, különben jeles , ’s az ur szőleje mi velésében nem kevés érdemmel ko­­szorúzott férfi, kik magyarul nem értenek; vannak, és ezek már sokkal job­sen, kik magyarul értenek ugyan, de érzéseiket e’ nyelven nyilványitani nem lépesek, azonban elgondolva , ’s a’ dolgot saját valóságában véve e’ férfia­dat hazafitlanságrul ’s magyar nyelv iránti részvétlenségrül joggal csakugyan nem vádolhatni, ugyan is ezen férfiak felföldön születvén nem részesülhettek ima’ szerencsében, miszerint anyai téjjel hazánk nyelvét is beszídatták volna; nyilványos iskolákba kerülvén, az ott divatozó rendszer mellett a’ magyar nyel­vet sajátjokká nem tehették; papi pályára lépvén, sok még a’ pozsonyi, ké­sőbb a’ ó szombati közönséges papnevelő-intézetekben hallgatta a’ theol. tanul­­mányokat; már pedig kinek jutott eszébe II. József császár alatt magyarod­­ni? ’s ennek kimultával is fölébredt-e tüstint a’ magyar nemzet nehéz álmá­tél? ’s nyelvének tanulása sürgettetett-é olly buzgósággal, mint korunkban ? Csak kissé vissza kell emlékeznünk ezen korra, ’s azonnal nemzetiségünk ’s nyelvünk akkori állapotja élőnkbe tükrözi magát; végre megyéjükbe vissza­térvén, ’s mint a’ hit apostolai ’s népnevelők hegyek és bérezek közt elszór­ja küldetésük ’s hivatásuk lisztjét nem más, mint itt divatozó nyelven teljesít­hették, olly helyeken, hol a’ magyar nyelvnek most semmi nyoma! ’s ki fog­­a most ezen elaggott férfiaktól, k­i közül sokan már félszázad óta hordják a’ nap terhét és hevét, azt követelni, hogy végnapjaikat magyar nyelv taml­ásával töltsék?! most midőn lankadt tagjaik nyugalom után sóvárognak, most­ogunk-e uj terhet rakni fáradt vállaikra ?! Legyünk méltányosak mindenki­ránt, hagyjuk ezen férfiakat őszkoruk csendes élvezetében, ’s elégedjünk meg azzal, ha ők nemzetiségünket ’s magyarosodásunkat nem akadályozzák. *) Mi egy részről itt a’ magyar nyelvre nézve mintegy veszdve lenni látszatik, más részről vannak megyénkben a’ magyarodásnak csalhatatlan jelei, ’s a’mint magyar nyelv utolsó két országgyűlés alatt, kegy. Fejdelmünk jóságából, dicső győzedelmeit kivítta; azóta mint mindenütt, úgy aránylag nálunk is rá­mlásában semmi erő, semmi fáradság nem kiméltetik;­­s már most is van­nak férfiak, kik magyar szónoklatokkal bármelly népes gyűléseken fölléphet­nének, s ha eddig jelen helyzetük körülményei miatt nem tehették azt, eljövend azon időpont is nem sokára, mellyben a’ besztercze-megyei papság alkot­­ványos jogánál fogva nyilványos helyeken is magyarul szóland, magyarul vé­­dendi jogait; de ehez is, mint mindenhez, idő kell, melly lassú érlelésével mindent kifejt, ’s virágzásba is hoz. **) Említést tevék magyarodásunk csal­hatatlan jeleiről. Ez állításom bebizonyításául álljon itt azon örvendetes tudó­sítás, miszerint megyénkben már több év óta Garanvidéki magyar ol­vasó egyesület letelik **'*0 mellyhez, megyénk két jeles férfia adá az esz­mét, az eszme csak hamar tervvé vált ’s a’ terv buzgó pártolás mellett lé­tesült, ’s az egyesület most már több mint húsz részvényest számlál, kik ezen dicső czélt tűzték ki magoknak, hogy közpénzen , s közakarattal meg­szerzett könyvek olvasásd által bennük és (Utalok azután azokra is , kiket az isteni gondviselés kegyesen rájok bízott, szellemi világosság terjedjen; könnyű átlátni, hogy az egyesülete’ és czélját kül­földi ’s idegen nyelvű könyvek olvasása által is elérhetné; de az egyesület’ czimzete homlokán ezen szó: , MAGYAR­ díszük, jeléül annak, hogy ő a’nem­zet kincséből akar gazdagodni, ’s gazdagítani; ki tudja, hogy egyesült erő­vel ’s akarattal a’ legnehezebb vállalatok is létesíthetők, az előtt ezen magyar egyesület létezése, melly csupán megyénk papjaiból áll, érdektelen nem­ le­het. Könnyen találkoznék, ki állítaná, hogy a’besztercze-megyei papságnak épen nem fekszik érdekében a’ honi nyelv tanulása; azonban ha igaz is , hogy egyetlenegy hely sincs megyénkben, hol papnak mint lelkipásztornak honi nyelv­re szüksége volna: 4*) nemde ott áll a’ megye szivében a’ szentszék, melly ha belügyeit nem is, de kül ’s világi hatóságokkal csak magyarul intézhetendi el? ott a’ papnevelőház, hova négy elöljáró és szint annyi tanító; ott a’kir. gymnasium , hova hat olly egyed kívántatik, kik képesek legyenek akármikor, ha, mint várható, a’ tanulmányi rendszer magyarra változik, az illető tanul­mányokat magyar nyelven előadni? ’s a’ mi legfőbb, áldott alkotrányunk már is magyarrá vált, ez alkotvány egyházi rendünket, mint elsőt kiemeli, és szép jogokkal ékesíti, tehát nekünk sem szabad nyelve iránt hálátlanoknak mutatkoznunk. Napjainkban a’ magyarodás óriási lépésekkel halad előre, ’s olly vmegyékben is, hol nem rég a’ zöld asztalnál még Latium nyelve hang­zott , most annak, ki azt ismét feltámasztani akarja, előre engedelmért kell esedeznie, hogy ez nálunk gyakran történik, nem szükség mondanom, ’s mi csudálkozunk aztán, hogy e’ vagy ama’ szónok valóban remek óra­ti­óját, és néha igen nyomós okait figyelemre sem méltatják, talán csak azért, mi­vel nem magyarul adattak elő; ’s ámbár igaz, hogy az igazság, ejtessék az ki bármi nyelven, soha nem változik; de ha már a’ nemzet saját nyelve bir­tokában annyira büszke, ezt illő méltóságra ’s fényre emelé, az egyháziak­nak , mint ugyanazon nemzet tagjainak akkor, midőn alkotványos jogaikat gyakorolják ’s a’ hazai ügyek fölött tanácskoznak, vagy megtámadt igazaikat védik, a’ hazai nyelvet nélkülözniük nem illik. Vannak még némelly tisztes urak, kik a’ magyarodástól azért idegenkesznek, minthogy vele némi veszé­lyes czélzásokat hisznek öszszeköttetve. Megengedjenek uraim ! ha nézeteik­ben nem osztozom. A’ magyarodással nincs egyéb kapcsolatban, mint azon forró ’s igazságos kívánat, hogy egy nemzetnek, kinek egy jótékony alkot­­ványa vagyon, nyelve is egy legyen, ’s ez óhajtott egyetértés általa hova hamarább eszközöltessék ’s ezt, mint minden valódi hazafinak , úgy papnak is tiszta szívből nem lehet nem kívánnia. E’ kevés sorokban igyekeztem kifej­teni magyarodásunk jelen állapotját; reméltem, megyém tisztelt papsága e’nyi­latkozást rész néven nem veendi, mellyel az igazság nevében úgy is tarto­zunk, hogy az olvasó közönség tudjon a’ röpkedő hírekből, mit higyen, mit ne. Vannak igen is nálunk ollyanok, kik a’ magyar nyelvvel nem sokat gon­dolnak; de vannak ellenben itt a’ jégfagyos bérezek és havasok ormai közt is tüzmeleg keblek, minden valódi jó iránt hevülők ’s azt buzgón pártolók. Magyarodjunk tehát, ’s teljesítsük tehetséginkhez képest e’részben is a’nem­zet kivánatát; de a’ nemzetnek soha sem kell felednie, hogy reánk még egy szentebb ’s fönségesb ügy is bízatott, ’s főleg papnak nem lehet semmi olly ked­ves , mit ez ügynek alárendelni ne tartoznék. Az Üdvezitő igaz vallása a’nem­zetek legdrágább kincse, ’s valódi boldogsága, és a’ papnak még élete sem lehet olly becses, hogy ezt javáért feláldozni késhetnék. Azt sem kell a’nem­zetnek felednie, hogy az egyház mindig békét óhajt, azt ajánlja híveinek is, azon békét, mellyet ő isteni szerzőjétől szent örökségül nyere, nem is az ö vétke, ha a’ világ azt zajával megzavarja. K___szy Mátyás: Debre ezen, april elején. A’ Jelenkor minapi számában nagyított dicséretekkel van az itt keletkezett polgári casinoról tudósítás téve, ’s ábrán­dosan a’ hatás kiszámitgatva, mellyet ez azon város polgárinak kiművelésére gyakorland. Én is nagyon helyeselhetem ugyanez egyesület létesítését, de a’ nélkül, hogy olly magas eredményeket várnék tőle, mint azon czikkely ígér. Nekünk igen igen sokban, — talán mindenben — követnünk kell a’külföldet’s igy követni akarnak a’ casinok állításában is ; ezt azonban úgy teszszü­k, hogy csak a’ nevet veszszük át, a’ nélkül hogy a’ dolog lényegére tartozót is létesít­­nek. Mik hazai, úgy hivott, casinóink nagy része?! Casino név alá bujt evő ’s ivó és játszó társulatok, mellyben a’ szellemi éldelet ’s mulatság helyett a’ lelket legkevésbbé sem művelő időtöltések divatoznak. A’ casino-egyesü­letek hatásköre az azt képező tagok polgári állásához képest szükségeskép külön­böző irányzatú; mindeniknek egyesítés legkitűnőbb czélja, a’ nélkül azonban hogy a’ tagokat rendeltetésük köréből elvonni szabad lenne. A’ pesti casino arra való, hogy ott lakó nagyainkat gyakori érintkezés ’s ismeretségbe, ’s néha barátságba hozza egymással, hogy igy ezek összesített erővel annál nagyobb terveket készíthessenek, a’ nemzet elöhaladására szükséges lépések fölött né­zeteiket kicserélhessék ’sat. Már ez a’ debreczeni casinonak, kivált a’ polgári­ *) Ezt akadályozniok tilos, előm­ozditaniok kötelesség. Az illyés czirógatva mentegetés s legyezgetési koron már túl kellene lennünk A’ szerk. **) Már szinte félszázad óta sürgettetik ez iskolánkban. **•'*) Erről más alkalommal bővebben A’ beküldő. 4 ) Némelly rendkívüli alkalmakat ide nem érthetni. A‘ S kevés idő az? Szerk. beküldő.

Next