Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-05-05 / 36. szám
143 falú uj pecsétje felöl, estve pedig az evangel, tanuló ifjúság. A’ szerelem és Champagneit czímű színmű előadásával mulatlatá a’ közönséget. Az illető tisztviselök jelentést tettek az ujonczállítás előmenetelérül, melly majd egészen be an végezve ’s mellynél minden emberbarát örümnnel tapasztalható a’ soeházai törvény üdvös hatását. Az utak csináltatása majd egy egész ülést foglalt el ; a’ Kalka folyamon, melly Magyarországot Gallicziától választja el, durgó és Csailagura helységek között uj híd fog építtetni az illető uradalmak költségein , ’s hozzá egy uj útvonal csináltatni, melly uj torkolatul szolgáland Magyarország ereskedésének Galliozia felé. Güllnicz városának kérelme iránt uj kiváltság-leél nyerés ’s jövendő belső szerkesztetése végett a’ megyei vélemény fel fog lereszelni- ez alkalommal több érdekes kérdés került vitatás alá, p. o. az: vájjon i’ tanácsbeliek is minden tisztujitáskor uj választásnak vettessenek-é alá, vagy pedig téltök napjáig választassanak? a’ megye véleményét úgy mondá ki, hogy :sak°0. esztendőre választassanak ’s minden ödik esztendőben tartandó lisztustáskor a’ tanácsbeliek is újra választassanak, úgy mindazáltal, hogy a’ régiek íjra választathatnak; mind a’ városi tanács mind pedig a’ választott polgárság ele mindig római katholikus, más fele pedig evangélikus legyen, ’s a’l. Érkezők ismétlőbb megyéből levelek a’vegyes házasságok dolgában, de Szepcsujviatásba nem bocsátkozott, hanem azokat csupán tudomásul vevőn, előbbi veleménye mellett maradt meg. F. S. A’ soprony-vasi szeder-egylet első alakiló közgyűlését f. évi tavaszutó 22-én Sopronyban a’ megyeház teremében fogja megtartani, mellyre minden t. ez. agnak személyes, vagy — a’ szabályok 1 ldik pontja szerint — megbízottja általizives megjelenése kéretik. Soprony tavaszhó 24kén 1841. Simon Nép. János, az jeigleni választmány jegyzője. (A’ fejér-körösi malomcsatorna ügyében.) Tekintve azt, hogy az aradi Fehér-Körösbül vont malomcsatorna iránt a’ Jelenkor l6dik számában terjeszett azon álhír, miszerint az fenékig fagyott volna; tekintve azt is, hogy a’ Jeenkor Társalkodója 23dik számában egy tekintetet érdemlő mérnök úr a’hirt valónak gondolván, aggódását ’s egyszersmind czélszerű orvoslását hazafiságból közleni szíves volt, nehogy illy bailer, némelly vizmérnök urakat, kik letalán hason munkákat létesíteni szándékoznának , viszszarezzentsen ; vagy alán ezen fehér-körösi malomcsatorna alkotója nevére „ki a’hazai vizek kőül tett számos czélszerű munkájáért igen is nagy méltánylást érdemel némi homály vonuljon; szükségesnek véltem egy két szóval azon óhajtásomat kijelenteni; bár az isten több Beszédest teremtene a’ hazának, hogy azon számos folyamot, mellyek helyzetükre nézve különféle hasznokat ígérnek, többek által arra fordittatnának; érdemesnek vélném azt is, ha több ahoz értő urat meglátogattatnék az említett malomcsatorna, fáradságukat reménysem kielégítené azon élvezet, mellyet a’ nagyszerű vizosztónak mint e’ hazában minden szempontból eddig első helyet érdemlenek, egy folyón, másik mocsáron keesztül vitt hídcsatornák, és az 50 ezer ölre terjedő vízcsatornán épült nagy is czélszerű malmok látásában lennének. Végre igen lekötelezne a’ Jelenkor Jödik számában kérdező mérnök úr, ha azon bizonyos adatot tudatna velünk, nellybűl merítette azon álhirt ’s legalább ha puszta hallomást közlőtt —jövenlőre vigyázóbb lenne; ha pedig ,,a’ mit örömest senki felől nem teszek fel'f ágalomkép akart föllépni, akkor megérdemli a’ közönség megvetését. Aradiul egy gazdatiszt. (Besztercze-megyei papság magyarodása ügyében. Igen ,falatkoznék, ki a’jelen czikk czíme után ítélve, tán azt vélné, hogy a’ beszerczemegyei papság eddig már annyira haladt a’ magyarodásban, mikép már nemcsak magányos körökben, de nyilványos helyeken is magyar szó pereg íjkairól ; szinte nem kevésbbé csalatkoznék, ki hinné, hogy a’ beszterczemegyei papság általán véve magyarul sem nem beszél, sem nem tud. Mi van lehet tehát ama’ hírekben, mellyek e’ megye magyarodásáról terjesztetnek? s mellyek szerint a’ besztercze-megyei papság magyar nyelvbeni tudatlanság s járatlanságról vádoltatik? Nem tagadhatni ugyan, hogy megyénkben van tok, különben jeles , ’s az ur szőleje mi velésében nem kevés érdemmel koszorúzott férfi, kik magyarul nem értenek; vannak, és ezek már sokkal jobsen, kik magyarul értenek ugyan, de érzéseiket e’ nyelven nyilványitani nem lépesek, azonban elgondolva , ’s a’ dolgot saját valóságában véve e’ férfiadat hazafitlanságrul ’s magyar nyelv iránti részvétlenségrül joggal csakugyan nem vádolhatni, ugyan is ezen férfiak felföldön születvén nem részesülhettek ima’ szerencsében, miszerint anyai téjjel hazánk nyelvét is beszídatták volna; nyilványos iskolákba kerülvén, az ott divatozó rendszer mellett a’ magyar nyelvet sajátjokká nem tehették; papi pályára lépvén, sok még a’ pozsonyi, később a’ ó szombati közönséges papnevelő-intézetekben hallgatta a’ theol. tanulmányokat; már pedig kinek jutott eszébe II. József császár alatt magyarodni? ’s ennek kimultával is fölébredt-e tüstint a’ magyar nemzet nehéz álmátél? ’s nyelvének tanulása sürgettetett-é olly buzgósággal, mint korunkban ? Csak kissé vissza kell emlékeznünk ezen korra, ’s azonnal nemzetiségünk ’s nyelvünk akkori állapotja élőnkbe tükrözi magát; végre megyéjükbe visszatérvén, ’s mint a’ hit apostolai ’s népnevelők hegyek és bérezek közt elszórja küldetésük ’s hivatásuk lisztjét nem más, mint itt divatozó nyelven teljesíthették, olly helyeken, hol a’ magyar nyelvnek most semmi nyoma! ’s ki foga most ezen elaggott férfiaktól, ki közül sokan már félszázad óta hordják a’ nap terhét és hevét, azt követelni, hogy végnapjaikat magyar nyelv tamlásával töltsék?! most midőn lankadt tagjaik nyugalom után sóvárognak, mostogunk-e uj terhet rakni fáradt vállaikra ?! Legyünk méltányosak mindenkiránt, hagyjuk ezen férfiakat őszkoruk csendes élvezetében, ’s elégedjünk meg azzal, ha ők nemzetiségünket ’s magyarosodásunkat nem akadályozzák. *) Mi egy részről itt a’ magyar nyelvre nézve mintegy veszdve lenni látszatik, más részről vannak megyénkben a’ magyarodásnak csalhatatlan jelei, ’s a’mint magyar nyelv utolsó két országgyűlés alatt, kegy. Fejdelmünk jóságából, dicső győzedelmeit kivítta; azóta mint mindenütt, úgy aránylag nálunk is rámlásában semmi erő, semmi fáradság nem kiméltetik;s már most is vannak férfiak, kik magyar szónoklatokkal bármelly népes gyűléseken fölléphetnének, s ha eddig jelen helyzetük körülményei miatt nem tehették azt, eljövend azon időpont is nem sokára, mellyben a’ besztercze-megyei papság alkotványos jogánál fogva nyilványos helyeken is magyarul szóland, magyarul védendi jogait; de ehez is, mint mindenhez, idő kell, melly lassú érlelésével mindent kifejt, ’s virágzásba is hoz. **) Említést tevék magyarodásunk csalhatatlan jeleiről. Ez állításom bebizonyításául álljon itt azon örvendetes tudósítás, miszerint megyénkben már több év óta Garanvidéki magyar olvasó egyesület letelik **'*0 mellyhez, megyénk két jeles férfia adá az eszmét, az eszme csak hamar tervvé vált ’s a’ terv buzgó pártolás mellett létesült, ’s az egyesület most már több mint húsz részvényest számlál, kik ezen dicső czélt tűzték ki magoknak, hogy közpénzen , s közakarattal megszerzett könyvek olvasásd által bennük és (Utalok azután azokra is , kiket az isteni gondviselés kegyesen rájok bízott, szellemi világosság terjedjen; könnyű átlátni, hogy az egyesülete’ és czélját külföldi ’s idegen nyelvű könyvek olvasása által is elérhetné; de az egyesület’ czimzete homlokán ezen szó: , MAGYAR díszük, jeléül annak, hogy ő a’nemzet kincséből akar gazdagodni, ’s gazdagítani; ki tudja, hogy egyesült erővel ’s akarattal a’ legnehezebb vállalatok is létesíthetők, az előtt ezen magyar egyesület létezése, melly csupán megyénk papjaiból áll, érdektelen nem lehet. Könnyen találkoznék, ki állítaná, hogy a’besztercze-megyei papságnak épen nem fekszik érdekében a’ honi nyelv tanulása; azonban ha igaz is , hogy egyetlenegy hely sincs megyénkben, hol papnak mint lelkipásztornak honi nyelvre szüksége volna: 4*) nemde ott áll a’ megye szivében a’ szentszék, melly ha belügyeit nem is, de kül ’s világi hatóságokkal csak magyarul intézhetendi el? ott a’ papnevelőház, hova négy elöljáró és szint annyi tanító; ott a’kir. gymnasium , hova hat olly egyed kívántatik, kik képesek legyenek akármikor, ha, mint várható, a’ tanulmányi rendszer magyarra változik, az illető tanulmányokat magyar nyelven előadni? ’s a’ mi legfőbb, áldott alkotrányunk már is magyarrá vált, ez alkotvány egyházi rendünket, mint elsőt kiemeli, és szép jogokkal ékesíti, tehát nekünk sem szabad nyelve iránt hálátlanoknak mutatkoznunk. Napjainkban a’ magyarodás óriási lépésekkel halad előre, ’s olly vmegyékben is, hol nem rég a’ zöld asztalnál még Latium nyelve hangzott , most annak, ki azt ismét feltámasztani akarja, előre engedelmért kell esedeznie, hogy ez nálunk gyakran történik, nem szükség mondanom, ’s mi csudálkozunk aztán, hogy e’ vagy ama’ szónok valóban remek óratióját, és néha igen nyomós okait figyelemre sem méltatják, talán csak azért, mivel nem magyarul adattak elő; ’s ámbár igaz, hogy az igazság, ejtessék az ki bármi nyelven, soha nem változik; de ha már a’ nemzet saját nyelve birtokában annyira büszke, ezt illő méltóságra ’s fényre emelé, az egyháziaknak , mint ugyanazon nemzet tagjainak akkor, midőn alkotványos jogaikat gyakorolják ’s a’ hazai ügyek fölött tanácskoznak, vagy megtámadt igazaikat védik, a’ hazai nyelvet nélkülözniük nem illik. Vannak még némelly tisztes urak, kik a’ magyarodástól azért idegenkesznek, minthogy vele némi veszélyes czélzásokat hisznek öszszeköttetve. Megengedjenek uraim ! ha nézeteikben nem osztozom. A’ magyarodással nincs egyéb kapcsolatban, mint azon forró ’s igazságos kívánat, hogy egy nemzetnek, kinek egy jótékony alkotványa vagyon, nyelve is egy legyen, ’s ez óhajtott egyetértés általa hova hamarább eszközöltessék ’s ezt, mint minden valódi hazafinak , úgy papnak is tiszta szívből nem lehet nem kívánnia. E’ kevés sorokban igyekeztem kifejteni magyarodásunk jelen állapotját; reméltem, megyém tisztelt papsága e’nyilatkozást rész néven nem veendi, mellyel az igazság nevében úgy is tartozunk, hogy az olvasó közönség tudjon a’ röpkedő hírekből, mit higyen, mit ne. Vannak igen is nálunk ollyanok, kik a’ magyar nyelvvel nem sokat gondolnak; de vannak ellenben itt a’ jégfagyos bérezek és havasok ormai közt is tüzmeleg keblek, minden valódi jó iránt hevülők ’s azt buzgón pártolók. Magyarodjunk tehát, ’s teljesítsük tehetséginkhez képest e’részben is a’nemzet kivánatát; de a’ nemzetnek soha sem kell felednie, hogy reánk még egy szentebb ’s fönségesb ügy is bízatott, ’s főleg papnak nem lehet semmi olly kedves , mit ez ügynek alárendelni ne tartoznék. Az Üdvezitő igaz vallása a’nemzetek legdrágább kincse, ’s valódi boldogsága, és a’ papnak még élete sem lehet olly becses, hogy ezt javáért feláldozni késhetnék. Azt sem kell a’nemzetnek felednie, hogy az egyház mindig békét óhajt, azt ajánlja híveinek is, azon békét, mellyet ő isteni szerzőjétől szent örökségül nyere, nem is az ö vétke, ha a’ világ azt zajával megzavarja. K___szy Mátyás: Debre ezen, april elején. A’ Jelenkor minapi számában nagyított dicséretekkel van az itt keletkezett polgári casinoról tudósítás téve, ’s ábrándosan a’ hatás kiszámitgatva, mellyet ez azon város polgárinak kiművelésére gyakorland. Én is nagyon helyeselhetem ugyanez egyesület létesítését, de a’ nélkül, hogy olly magas eredményeket várnék tőle, mint azon czikkely ígér. Nekünk igen igen sokban, — talán mindenben — követnünk kell a’külföldet’s igy követni akarnak a’ casinok állításában is ; ezt azonban úgy teszszük, hogy csak a’ nevet veszszük át, a’ nélkül hogy a’ dolog lényegére tartozót is létesítnek. Mik hazai, úgy hivott, casinóink nagy része?! Casino név alá bujt evő ’s ivó és játszó társulatok, mellyben a’ szellemi éldelet ’s mulatság helyett a’ lelket legkevésbbé sem művelő időtöltések divatoznak. A’ casino-egyesületek hatásköre az azt képező tagok polgári állásához képest szükségeskép különböző irányzatú; mindeniknek egyesítés legkitűnőbb czélja, a’ nélkül azonban hogy a’ tagokat rendeltetésük köréből elvonni szabad lenne. A’ pesti casino arra való, hogy ott lakó nagyainkat gyakori érintkezés ’s ismeretségbe, ’s néha barátságba hozza egymással, hogy igy ezek összesített erővel annál nagyobb terveket készíthessenek, a’ nemzet elöhaladására szükséges lépések fölött nézeteiket kicserélhessék ’sat. Már ez a’ debreczeni casinonak, kivált a’ polgári *) Ezt akadályozniok tilos, előmozditaniok kötelesség. Az illyés czirógatva mentegetés s legyezgetési koron már túl kellene lennünk A’ szerk. **) Már szinte félszázad óta sürgettetik ez iskolánkban. **•'*) Erről más alkalommal bővebben A’ beküldő. 4 ) Némelly rendkívüli alkalmakat ide nem érthetni. A‘ S kevés idő az? Szerk. beküldő.